2009. december 15., kedd

Hálaadás

Idén olyan szerencsések voltunk, hogy kétszer is megülhettük ezt az ünnepet. Először Reniék, Krisztián, Jessy és Csilláék jöttek hozzánk, én főztem a főételt, többiek szolgáltatták a salátát, köretet és a sütit. Minden igazán finom lett. A három gyerek is teljesen jól elvolt, Dorka, mint rangidős, uralkodott a játékok fölött, de azért a fiúknak is jutott néha valami. Zsombor és Barnus tündériek voltak, igazi fiúkhoz híven leginkább a motor érdekelte őket:


 

Pulyka és társai:




Egy héttel később Nóri és Balázs új lakásában ültünk össze. Itt sokkal jobban figyeltünk az igazi amerikai szokásokra, így egész pulyka volt, áfonyaszósz, édeskrumpli és sütőtök pite. Újfent jót ettünk. A lányok (Ági, Nórik, Ildi és Bori) kitettek magukért a fiúk pedig kellően biztosították a segítségüket és jelenlétüket.:) Dorka itt egyedüli gyerekként használta ki a sok felnőtt figyelmét, és habár rengeteg játékkal, mesével készültünk, a felügyelete sokszor két embert igényelt. De az est nagyobbik részében istenien eljátszott és elrohangált.

A remekmű:



Apával olvasunk:




A kép alján suhanok a csini rucimban:



    
  Végezetül csak annyi, hogy idén talán az eddigieknél is jobban átéreztem, mennyire hálás vagyok a barátainkért!

2009. december 7., hétfő

Mikulás

Tegnap járt nálunk az a bizonyos piros ruhás.....attól féltünk Dorka felismeri, de elég jó álcának tűnt, így inkább csak megijedt Tőle. Vagyis lehet, hogy attól ijedt meg, hogy a fura bácsi és anya röhögnek, mint a sakál, és két értelmes szó nem hangzik el. Pedig próbálkoztunk....szegény kicsi lány elbújt a konyhába, csak akkor enyhült meg, amikor az idegen ajándékokat kezdett előhúzni piros zsákjából. Na ez már tetszett, még a gyümölcsnek is nagyon örült. Puszit vagy szakállsimogatást a Mikulás még ekkor sem kapott, de már így is nagyon elégedettek voltunk. Miután elbúcsúztunk Tőle és apa hazajött a "boltból" elmeséltük neki, hogy mi is történt. Persze Dorka ekkor már lelkesen mutogatta az ajándékait és egy nagyot játszottak ennek örömére.

A mienk így nézett ki:


Örülök az ajándéknak:





A csokimiki kivégzése:



31. hetes pocak:


2009. december 6., vasárnap

H1N1

Gyerekek, ezt azért írom le, hogy tudjátok, amikor picik voltatok, illetve meg sem születettek, hatalmas járvány és félelem hullám söpört végig az országon. Főleg a kismamák számára nagyon veszélyes a vírus. Hozzánk hálistennek eddig csak a félelem része jutott el, de abból bőven. Már erről szólnak a mindennapok, így apa és anya is megkapta a védőoltást. Reméljük jól tettük.

2009. december 4., péntek

Dávid szobája











Napirend

Tündérmanómnak nem kedvez ez a latyakos időjárás, szegénykém a szabadban sokkal jobban érzi magát, mint idebent. Egy-egy rövidebb sétára el szoktam vinni, ilyenkor kivirul és akár a falevelekkel is jól eljátszik. Sajnos sokszor azért itthon kell töltenünk a nap nagy részét, próbálom lefoglalni, de nem tudom őt úgy lefárasztani, mint a játszótér.....Így az alvásideje is elcsúszik néha, délután 1 körül teszem le, de van, hogy 2-ig énekel, játszik az ágyikójában, utána meg nem bírom felébreszteni 4-kor. Pedig ha 3 után kel, akkor már naaagyon nehezen alszik el este. Mostanában van, hogy 11-kor még halljuk ahogy mormog és kopácsol odabent. Pedig 9-9,30 körül van fekvés. Reggel persze gonosz módon keltem 8-kor, mert ha hagynám, ki tudja mikor ébredne, a múltkor kipróbáltuk, 10-kor még simán húzta a lóbőrt. :)

Szóval fárasztás a titka nálunk a jó napirendnek. Ha nem lennék a 31. hétben, lehet többet futtatnám odalent.:)

Ezen kívül egy angyal még mindig, annyira kedves és ragaszkodó. A konyhában is sokat "segít" nekem, ilyenkor az alvásidejében konyhát takarítok.:)

Ami számomra elképesztő, hogy a kis kétéves milyen profin cserélgeti a DVD-ket a kis kézi lejátszójában, mindig tudja melyik gombot kell megnyomni, én ilyen műveleteket a gimiben végéztem először.....De hát ilyen kort élünk, ugye.

Mesét nézek:


2009. november 29., vasárnap

Ruhák

Dorkánkat újra visszacserélték, és megint egy kis tündér, akivel boldogság minden perc. Nem értem hogy történt, két hete még minden gondolata az volt, hogy hogy "szúrjon ki" a meg nem született kisöccsével, aztán egyik napról a másikra imádja, és egyre csak öltöztetné. Naponta legalább kétszer megfogja a kezem, felparancsol a kanapéra, ahol le kell feküdnöm, és hatalmas adag babaruhát halmoz a pocakomra. Persze egyésével rohangál értük és mindegyik után ez hangzik el: Tessék tesó, vedd fel! Ne fázzál!
Biztos nem estünk még át a holtponton, ezért el is határoztam, hogy beszerzek olyan mesekönyveket még szülés előtt, amik erről a témáról szólnak. Hátha így jobban fel tudjuk készíteni a kis lelkét. Ha vannak könyv ötletek, szívesen várom!
Dávidkával a 30. hetet taposom, fizikailag viszonylag jól bírom, éjszaka viszont sokszor azt érzem, hogy szétrepednek a csontjaim és egy-egy megfordulás nem kis kihívást jelent. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy a kislegény még mindig nem díjazza, ha az oldalamon fekszem, valahogy addig kapirgál amíg a hátamra nem fordulok. Már most ügyesen eléri a célját!

2009. november 23., hétfő

Féltékenység és új szoba

Nem nagyon írtam mostanában, mert eléggé összejöttek a dolgok. Először is, amikor a kicsi lányunk nem éppen kisangyal, akkor inkább nem blogolok, hogy ne ezek a rossz emlékek maradjan meg. Másrészt Dávid szobácskájával voltunk elfoglalva, az eredményről hozok majd képet. Hétvégén megvolt a festés, szőnyegpadlózás, bútorösszeszerelés, pakolás, takarítás. Elfáradtunk, de megérte. Olyan jó érzés, hogy már neki is megvan a kis kuckója.

Dorka hangulata hullámzó. Vannak jobb napjai, de ez most a ritkább. Iszonyúan előjött rajta a testvérféltékenység, pedig nem is erőltetjük itthon a témát, nem kötelező simogatnia a pocakomat, vagy bármit feladnia Dávid miatt. Egyedül annyi változott, hogy nem ülhet a hasamra. De hát Ő olyan kis érzékeny, és most már úgy látom, hogy pontosan tudja, mi fog történni. Amióta ez tudatosult benne, csíp, harap és hisztizik ezerrel. A testvérét is ki akarja dobni néhanapján....Mi lesz itt később?

A megoldásom annyi, hogy még több figyelmet kap, 24 órás gyerekből 25 órás lett, legalább ezt a maradék 2,5 hónapot még kettesben töltjük játékkal és nevetéssel. Aztán szegényre rossz világ jön, nagyon féltem. De hátha ő is önállóbb lesz egy picit attól, hogy nem tudunk vele állandóan foglalkozni.

Gyerekek

Lilypie - Personal pictureLilypie Third Birthday tickers


Lilypie Pregnancy tickers

2009. október 31., szombat

Két éves!!!

Kedves kicsi Dorcoskánk két éves lett! Már hetek óta készülünk rá, most mégis fura érzés, hogy a kis manócska már nem is olyan kicsi.
29-én újabb tortát kapott és sok-sok ajándékot persze. Az ajándékok özöne már annyira megszokottá vált számára, hogy bárki jön is hozzánk, Dorka első dolga a táskájában kutatni....ez emlékeztet fiatalkori önmagamra, amikoris apukám csak akkor kapta meg a pusziadagját tőlem, miután előrukkolt az ajándékommal. ( Mivel távol dolgozott, két hetente hétvégén járt haza munkából)
Viszont az elősző szülinappal ellentétben most már tényleg értékeli is az új játékokat, sőt a ruhákat is, mindent magára húz, mint egy kis primadonna.
Kommunikációs készsége is nagyot fejlődött, már egész hosszú monológokat produkál, íme egy-két példa:

*Az egyik képen csak egy hal farka lóg ki a vízből, mellette egy pingvin. Dorka: - Pingvin, nem szabad szétszakítani a halacskát! tedd vissza pingvin! Sétálni szabad. Nem elröpülni. Körbe-körbe sétálni!

*Később ugyanarról a képről:
-Pingin úszik a vízben. Megkérdezi a másik pingvinet. Mit csinálsz pingvin? Egyedül pancsizol? Nem szabad egyedül pancsizni! Fogd meg a kezedet! Ki tudjon jönni.

:))))













2009. október 25., vasárnap

Party

Ma volt Dorka első igazi szülinapi bulija. Igaz, hogy még 4 nap múlva lesz csak a nagy nap, de mára sikerült összecsődíteni a  családot, így jelen lehettek mindkét fél nagyszülei és nagybátyjai. Nagyon jól sikerült, természetesen a kicsi lányt elhalmozták szeretettel és ajándékokkal, azt sem tudta, hová kapjon örömében. A torta színtén nagy sikert aratott, először simogatta a katica alakú kreálmányt majd jó nagyokat harapott a hátába, ezután pedig villával kezdte felboncolni.
Ezúton is köszönet mindenért nagyszerű családunknak.

A képek pedig magukért beszélnek:







2009. október 24., szombat

Balcsi újra

Házassági évfordulónkat megünnepelvén egy hetet töltöttünk Almádiban. Habár három nap is orkán erejű szél fújt, aztért mi feltaláltuk magunkat. Benti programokat kerestünk, uszodát, játszóházat, és istenien elvoltunk. Hétvégére Soliék, Geri és Niki tisztelt meg a jelenlétével. Így Dorkának is lett játszótársa a kis Gergő személyében. Még az idő is jobb lett, nagyokat sétáltunk, játszótereztünk és megnéztük az őszi Balatont.

Dorka eddig csak a Teletubbies rajongók táborát erősítette, de most a sláger egy bizonyos Kis piros traktor. Abszolút függő lett egy rész után. :) Aranyos gyurmafigurás mese, nem bánjuk, ha naponta néz belőle egy picit, és aztán az ott látott jeleneteket el tudjuk játszani duplóval.

Az étteremben is a ropi a legérdekesebb: (okt. 14)


Ritkán kapok ennyi habot, mert még mindig szeretek enni belőle:


Játszóházban jókedvűen:


Számítógépezek:


Itt a hideg.:)


Én már a strandon sem csak egyszerűen pancsolok:


2009. október 11., vasárnap

Dumagép

Lánykánk  most már iszonyú sokat beszél, mindenhez van egy-két szava.:)
Íme egy pár beszólás, amit sikerült megjegyeznem:

  • Csücsül apa hasán, két kézzel megfogja az apja fejét. D: Leveszem a fejedet!
  • Én: Kakás vagy? D: Nem, puki volt!
  • Búcsúzunk apától este lefekvés előtt. D: Pápá apa, dolgozz nagyot!
  • Én: Kit lát Sára papán kívül? D: Bajuszt! (papának bajusza van)
  • A szomszéd Dominik is meg akarja nézni, mit matat Dorka a traktor körül. D: Ne turkálj! (nem is tudtuk, hogy ismeri ezt a szót)
  • Kakil egy icipicit a bilibe, majd megnézi és megállapítja: Olyan, mint egy homár!
  • Szombat reggel még ejtőzünk egy kicsit a nagy ágyban hármasban, Dorka kiszalad, majd visszajön, megfogja apa kezét és azt mondja: Apa, vegyünk állatokat, mit szólsz? (állateladós-vevős játék a kedvenc mostanában)

2009. szeptember 29., kedd

Dávid

Így túl a 21. héten már kezdem érezni, hogy tényleg van valaki odabent. Nem csak a mocorgásra gondolok, hanem a derékfájás, a feledékenység, a fáradékonyság is megjelent, nem beszélve arról, hogy már nem olyan egyszerű az autóból kikászálódnom, vagy egy-egy szűkebb ruhából kibújnom.
Dorka nagyon jól tűri, hogy nincs annyit kézben, mint eddig, a lépcsőmászás sem okoz neki problémát. Sőt néha már magától kezd el az öcsiről beszélni. Ébredés után például Dávid (igen, megvan a név!!!) is kap cumit tőle, amit a köldökömbe kell dugnom, így nagy elégedetten hempereg még egy párat a kicsi lány az ágyban mielőtt felkel. :)

Teganp Lone látogatott meg minket Angliából, és Dorka hihetetlenül sok mindent mondott angolul, így, hogy egész nap ezt halgatta. Én is nagyon sokat beszélek hozzá, de olyankor ritkán ismétli a szavakat angolul, inkább lefordítja magyarra, amit mondok.

Hétvégén Léván jártunk, a nagyiék persze halálra kényeztették, hétfőn meg is szenvedtem a hisztirohamokkal.:( Pedig hát a nagyszülőknek joguk van kényeztetni  a kisunokájukat, csak nem tudom hogy lehetne ezt úgy megoldani, hogy utána simán vissz tudjunk térni a normál kerékvágásba.

Az új hintám:



Végre hagyom, hogy copfot csináljanak nekem!



Tesók:

Pörgetnek és Zolcsi videóz:

A házi koszt nem ízlik, megkóstolom inkább a füvet:

Mostanában már így csúszok: (+ az elkapott nyálcsepp)


2009. szeptember 14., hétfő

Fiúcska

Végre kiderült a pocaklakónk neme, és hát ahogy a címből is kiderül, egy kis herceg költözött hozzánk. Naaagyon örülünk neki, jó volt a megérzésünk. Viktor azóta festékszíneket nézeget, milyen is legyen a pindúr szobája. Holnap elmegyek még egy genetikai UH-ra, ha ott is megerősítik, belevágunk a dekorálásba. Csak hogy ne legyen túl egyszerű az élet, most az AFP eredmény miatt kell aggódni, bár most jövök a dokitól és megnyugtatott, hogy minden rendben, de persze azért ott bujkál a kisördög.

2009. szeptember 13., vasárnap

Divatbaba

Ha Dorka meghallja, hogy öltözni kell, nem fejvesztve menekül, hanem igazi nőhöz híven válogatni kezd a ruhák között. A múltkor már fel volt öltöztetve a játszótérre, de csak úgy érezhette, hogy valami hiányzik, így megtoldotta egy plusz rövidnadrággal:

Aztán cipőválogatás közben ő is besegített egy kicsit:
Renocskáék voltak nálunk a hét elején a 10 hónapos Barnussal. Igazán megható volt, ahogy Dorka életében először gyengéden, szeretetteljesen bánt egy babával. Barnit emelgette, simogatta, puszilgatta. Van remény, hogy a tesóját sem fogja állandó jelleggel csépelni.:)
Meghintáztatta a kis kereszttesót:

2009. szeptember 12., szombat

Ágy

2009. szeptember 11.



Tegnapelőtt, azaz 2009. 09. 9-én (szerencsés nap a kínaiak szerint) Dorka úgy döntött, hogy beköltözik a nagylányos ágyába. Már hónapokkal ezelőtt megvettük, összeraktuk a szobájában, de eddig csak arra szolgált, hogy játszunk illetve a szomszég Bogival ugráljanak rajta.




Délutáni alváshoz készülődtünk, Dorka mondogatta, hogy új ágy, új ágy. Beleegyeztem, alhat ott, ha akar, de nem igazán hittem, hogy így is lesz. Már sokszor beszélgettünk róla, hogy ott fog majd aludni, de várni akartam októberig, addig még okosodik, jobban megérti miről van szó. De hát úgy látszik már elég okos. Az ágyról lemászott ugyan kétszer, és nekiállt motorzni, de amikor bekukucskáltam hozzá, és visszatessékeltem az ágyába, egyszer csak úgy döntött, ez tényleg alvásra való és el is nyomta a buzgóság. Nem hittem a szememnek, amikor harmadszor benéztem. Az egész kb. 25 perc volt. És aludt utána két órát, tehát a normál adagját.



És azóta sincs gond. Élvezi, hogy egyedül mászik fel, és az éjszakákat is átalussza. Nagyon -nagyon büszkék vagyunk rá!

Tapolca

2009. szeptember 11.

Újabb nyaralás, ezúttal valószínűleg az idei utolsó. Szerencsére jó színesre sikerült az idei nyár, lehet, hogy jövőre nem tudunk ennyit utazni, sőt biztos.




Tapolca gyönyörű, a városban lévő Malom tavat Dorka azóta is emlegeti, hatalmas aranyhalaival meg kacsáival, amiket a kis gézengúz előszeretettel etetett. De mivel nem volt korlát a járda és a tó között, ő állandóan be akart mászni a vízbe. Muszáj volt mondanom valamit, ami elijeszti, és hát sajnos azzal álltam elő, hogy a halacskák megcsípik a lábát, ha bemegy. Na ezt nem kellett volna, amúgy nem vagyok híve a ygerekek ijesztgetésének. Így szegénynél, ahányszor a halakról van szó, rögtön jön az is, hogy megcsíp. Most már nehéz lesz meggyőzni, hogy nem is, már elhitte...



A szállodánk szuper volt, a konyha fenomenális, Dorka is jókat evett. A Kolpingban áprilisban még alig tudtuk rávenni, hogy egyen, itt már nem volt gond, szemezgetett mindenből, minden érdekelte, de főleg az asztalon égő gyertya, amit már szépen el tud fújni. Szerethettek minket a pincérek, állandóan öngyújtóval futkoshattak az asztalunkhoz. De így a szülinapra már begyakorolta a fújást.:)



Kirándultunk Szigligetre és Sümegre, mindkettő nagyon szép volt, Sümegre kocsival vitettük magunkat, azt nem mertem bevállalni a nagy melegben, de Szigligetre magunk másztunk fel, Dorka sem hagyta magát cipeltetni, ő is szépen felsétált! Nem semmi teljesítmény egy alig kétévestől.

Az elengedhetetlen babakocsi, még a várban is:

 16 hetes pocak:

Pécs

2009. szeptember 11.

Az augusztus 20-i hétvégét Pécsen töltöttük. Eddig legjobb közös kirándulásunk volt, főleg abból fakadóan, hogy kicsi lányunk a nap 24 órájában mosolygott. Több sem kell, így a szülők is boldogok. Sokat sétáltunk a városban, kirándultunk Szigetvárra és strandoltunk Orfűn. Ez utóbbi annyira tetszett, hogy két napot is itt töltöttünk, Dorka percre pontosan 1 óra 15 percet alszik ilyenkor a babakocsiban délután, így ki is piheni magát és este is elég fáradt már, hogy pikk-pakk elaludjon. Az alvás annyira jól sikerült, hogy még a tüzijátékra sem ébredt fel, pedig a belvárosban volt a szállásunk.




Úton odafelé mondogattuk neki, hogy Pécse megyünk, és hogy majd milyen jó lesz, fogunk pancsizni. Amikor odaértünk és kezdtünk kipakolni, egy ideig Dorka nézte-nézte, aztán odament az ajtóhoz és dörömbölni kezdett: Pécsre! Pécsre! Hát milyen dolog ez, hogy sehol a beígért víz! :)))



Étteremben is jártunk, ahol Dorka legfőbb szórakozása az volt, hogy a narancslevemet szívószállal felszippantotta. Annyira tetszik neki a szívószálazás, hogy most már szinte mindent megiszik, na persze a tejet azért nem! Kíváncsi vagyok később megkedveli-e.

Orfűn:

Bili

2009. augusztus 19.

Lassan elröppen az augusztus is. Pocaklakó szépen növöget, a nemét még nem tudjuk, talán szeptember közepén, ha megmutatja magát. Egyelőre Mazsola, néha Boldi(zsár), aminek gondolom nem fog örülni, ha lány lesz.




Az előző terhességhez képest jobban vagyok, nem hánytam egyszer sem, gondolom már nem is fogok, lassan betöltöm a 16 hetet, ami a választóvonal volt, amikor Dorka volt a pocakban. Viszont iszonyú fáradt voltam egész nyáron, minden szabad percemben aludtam egyet.:) Ebben az a furcsa, hogy soha életemben nem tudtam napközben aludni, de ezt a tudományt most remekül elsajátítottam. Másrészt most nem vagyunk olyan türelmetlenek, Mint Dorkával. Nem mintha nem várnánk nagyon a nagy találkozást, de most élvezni szeretném a terhességet, és ez eddig sikerült is. Nem a napokat számolgatom, inkább csak a rúgások számát. Igen, már érzem, két hete!!!! Hihetetlen számomra is. Szóval nem türelmetlenkedem, és így sokkal gyorsabbnak tűnik az egész. Nemsokára már AFP-re megyek.



Most a kórházban ingyen megcsinálták a kombinált tesztet, aminek meg is van az eredménye, ez egy vérvétel, kétféle genetikai rendelleneséget szűrnek, Down (1: 50 000) és Edwards (1: 37 000). Ezek viszonylag jó ereménynek számítanak, azaz kicsi az esély bármelyikre.



Dorka továbbra is jóban van a pocakkal, csak néha látom a szemében, hogy csakazértis ráülne, és hohgyhogy most nem, ha eddig igen.... meg hát sokminden megváltozott, anya már nem cipeli fel a lépcsőn, és hasonlók, ezért néha egy-egy harapás a jutalmama. De nem vészes.



Beszéd terén is szépen haladunk. Már a 2 szavas mondatok is megjelentek: Apa vezet. Dorka utazik. Baba hintázik. Dorka iszol. Anya olvas. stb. Saját magára még egyes szám 2. személyt használ, ami érthető, hiszen szinte csak ezt hallja. Igyekeznem kell magamról is beszélni E/1-ben.



Nem tudom, a bilizést említettem-e már, hetek óta Dorka belepisil a bilibe, de csak szórakozásból. Már minden nagysztülőnek megmutatta a tudományát, ahogy ráül, már produkál is. Nagyon édes, de azért még simán elvan pelusban, nem kéri, hogy vegyük le, ha pisilnie kell.

Baba

2009. augusztus 5.

Betévedtünka szavak birodalmába, mondhatni dzsungelébe. Dorkánk már egész nap karattyol, és a babanyelvet teljesen hátrahagyva egyre szebben és jobban artikulálva mondja ki a különböző szavacskákat. Néha már-már az az érzésem a szótárat bújja éjszakánként, reggel általában újabb szókincsbővítésről tesz tanubizonyságot. Ami a legelképesztőbb számomra, az az igekötők helyes használata. Ilyesmik szerepelnek a szókincsében: átmászik, átmegy, elszakadt, elveszett, eltűnt, bemegy, kijön, bezár, kinyit, eldob, összeszed, leesik, elmegy, visszajön, eltörik...stb. Ezen kívül természetesen előszeretettel utánoz mindent, amit hall, így a mama mia, azt a mindenit, jó ég, ó mami és hasonlók szintén előfordulnak nála. Számomra a legkedvesebb élmény az volt, amikor tegnap pelusozás közben magához húzott és azt mondta: szejetlek. El is érzékenyültem rendesen. Hát ezért érdemes élni.




A másik nagy hír, hogy februárban Dorkának kistestére lesz. Most már 13 hetes a lurkó, így rendesen látszik a pocakom. Persze Dorkának még nem sok fogalma van, mit is jelent a tesó szó, de mondogatjuk neki, hogy anya pocakjában ott a tesó, és ő bőszen simogatja, puszilgatja és kopog neki. Mivel nevünk még nincs, tanácsot kértünk a kicsi lánytól, mi legyen a tesó neve. Azt mondta baba. Elég találó, nem?

13 hetesen:

Balcsi

2009. július 18.

Egy teljes hetet töltöttünk nyaralással a családdal együtt. Dorka példátlan módon viselkedett, egy rossz szava nem volt, mintha mindig is abban a házban laktunk volna. Evéssel, alvással nem volt gond, pedig ezek a gyenge pontja idegenben. Persze sokat segített, hogy hatan ugráltuk körül, így minden kívánsága azonnal teljesült. A kényeztetésnek meg is lett az eredménye, itthon követelte a fent említett bánásmódot. Sajna ki kellett ábrándítanunk, de azóta visszaállt a rend.




Időközben egyébként sokat változott a gyermek. Sokáig akkor is elkeseredett, vagy odabújt hozzám, ha csak ránézett egy idegen, de mára annyira megnyílt, hogy minden és mindenki érdekli. Három kategóriába sorolj az embereket, néni, bácsi és baba. A 15 éves is baba...vagy rosszabb esetben néni, nem tudom melyiknek örülnek kevésbé...de Dorka tündéri arca rögtön meglágyítja mindenki szívét. Szóva ebben a nagy társasági életben, amit él, már megjelentek a társas viselkedés alap formái. Átadja a helyet más gyerekeknek a hintán, persze utána sír, mert ő mégiscsak szeretne még hintázni. Imád együtt csinálni dolgokat másokkal, konkrétan együtt csúszni, együtt ugrabugrálni a felfújhatós, egyszemélyes zsiráfon, stb. A minap két 10 év körüli gyerek közé kéredzkedett be a matracukra a Velencei tavon. Ez 2 hónapja még kiütötte volna nála a biztosítékot.

A büszke nagyszülők:

Új ágyat kaptam!