2009. szeptember 29., kedd

Dávid

Így túl a 21. héten már kezdem érezni, hogy tényleg van valaki odabent. Nem csak a mocorgásra gondolok, hanem a derékfájás, a feledékenység, a fáradékonyság is megjelent, nem beszélve arról, hogy már nem olyan egyszerű az autóból kikászálódnom, vagy egy-egy szűkebb ruhából kibújnom.
Dorka nagyon jól tűri, hogy nincs annyit kézben, mint eddig, a lépcsőmászás sem okoz neki problémát. Sőt néha már magától kezd el az öcsiről beszélni. Ébredés után például Dávid (igen, megvan a név!!!) is kap cumit tőle, amit a köldökömbe kell dugnom, így nagy elégedetten hempereg még egy párat a kicsi lány az ágyban mielőtt felkel. :)

Teganp Lone látogatott meg minket Angliából, és Dorka hihetetlenül sok mindent mondott angolul, így, hogy egész nap ezt halgatta. Én is nagyon sokat beszélek hozzá, de olyankor ritkán ismétli a szavakat angolul, inkább lefordítja magyarra, amit mondok.

Hétvégén Léván jártunk, a nagyiék persze halálra kényeztették, hétfőn meg is szenvedtem a hisztirohamokkal.:( Pedig hát a nagyszülőknek joguk van kényeztetni  a kisunokájukat, csak nem tudom hogy lehetne ezt úgy megoldani, hogy utána simán vissz tudjunk térni a normál kerékvágásba.

Az új hintám:



Végre hagyom, hogy copfot csináljanak nekem!



Tesók:

Pörgetnek és Zolcsi videóz:

A házi koszt nem ízlik, megkóstolom inkább a füvet:

Mostanában már így csúszok: (+ az elkapott nyálcsepp)


2009. szeptember 14., hétfő

Fiúcska

Végre kiderült a pocaklakónk neme, és hát ahogy a címből is kiderül, egy kis herceg költözött hozzánk. Naaagyon örülünk neki, jó volt a megérzésünk. Viktor azóta festékszíneket nézeget, milyen is legyen a pindúr szobája. Holnap elmegyek még egy genetikai UH-ra, ha ott is megerősítik, belevágunk a dekorálásba. Csak hogy ne legyen túl egyszerű az élet, most az AFP eredmény miatt kell aggódni, bár most jövök a dokitól és megnyugtatott, hogy minden rendben, de persze azért ott bujkál a kisördög.

2009. szeptember 13., vasárnap

Divatbaba

Ha Dorka meghallja, hogy öltözni kell, nem fejvesztve menekül, hanem igazi nőhöz híven válogatni kezd a ruhák között. A múltkor már fel volt öltöztetve a játszótérre, de csak úgy érezhette, hogy valami hiányzik, így megtoldotta egy plusz rövidnadrággal:

Aztán cipőválogatás közben ő is besegített egy kicsit:
Renocskáék voltak nálunk a hét elején a 10 hónapos Barnussal. Igazán megható volt, ahogy Dorka életében először gyengéden, szeretetteljesen bánt egy babával. Barnit emelgette, simogatta, puszilgatta. Van remény, hogy a tesóját sem fogja állandó jelleggel csépelni.:)
Meghintáztatta a kis kereszttesót:

2009. szeptember 12., szombat

Ágy

2009. szeptember 11.



Tegnapelőtt, azaz 2009. 09. 9-én (szerencsés nap a kínaiak szerint) Dorka úgy döntött, hogy beköltözik a nagylányos ágyába. Már hónapokkal ezelőtt megvettük, összeraktuk a szobájában, de eddig csak arra szolgált, hogy játszunk illetve a szomszég Bogival ugráljanak rajta.




Délutáni alváshoz készülődtünk, Dorka mondogatta, hogy új ágy, új ágy. Beleegyeztem, alhat ott, ha akar, de nem igazán hittem, hogy így is lesz. Már sokszor beszélgettünk róla, hogy ott fog majd aludni, de várni akartam októberig, addig még okosodik, jobban megérti miről van szó. De hát úgy látszik már elég okos. Az ágyról lemászott ugyan kétszer, és nekiállt motorzni, de amikor bekukucskáltam hozzá, és visszatessékeltem az ágyába, egyszer csak úgy döntött, ez tényleg alvásra való és el is nyomta a buzgóság. Nem hittem a szememnek, amikor harmadszor benéztem. Az egész kb. 25 perc volt. És aludt utána két órát, tehát a normál adagját.



És azóta sincs gond. Élvezi, hogy egyedül mászik fel, és az éjszakákat is átalussza. Nagyon -nagyon büszkék vagyunk rá!

Tapolca

2009. szeptember 11.

Újabb nyaralás, ezúttal valószínűleg az idei utolsó. Szerencsére jó színesre sikerült az idei nyár, lehet, hogy jövőre nem tudunk ennyit utazni, sőt biztos.




Tapolca gyönyörű, a városban lévő Malom tavat Dorka azóta is emlegeti, hatalmas aranyhalaival meg kacsáival, amiket a kis gézengúz előszeretettel etetett. De mivel nem volt korlát a járda és a tó között, ő állandóan be akart mászni a vízbe. Muszáj volt mondanom valamit, ami elijeszti, és hát sajnos azzal álltam elő, hogy a halacskák megcsípik a lábát, ha bemegy. Na ezt nem kellett volna, amúgy nem vagyok híve a ygerekek ijesztgetésének. Így szegénynél, ahányszor a halakról van szó, rögtön jön az is, hogy megcsíp. Most már nehéz lesz meggyőzni, hogy nem is, már elhitte...



A szállodánk szuper volt, a konyha fenomenális, Dorka is jókat evett. A Kolpingban áprilisban még alig tudtuk rávenni, hogy egyen, itt már nem volt gond, szemezgetett mindenből, minden érdekelte, de főleg az asztalon égő gyertya, amit már szépen el tud fújni. Szerethettek minket a pincérek, állandóan öngyújtóval futkoshattak az asztalunkhoz. De így a szülinapra már begyakorolta a fújást.:)



Kirándultunk Szigligetre és Sümegre, mindkettő nagyon szép volt, Sümegre kocsival vitettük magunkat, azt nem mertem bevállalni a nagy melegben, de Szigligetre magunk másztunk fel, Dorka sem hagyta magát cipeltetni, ő is szépen felsétált! Nem semmi teljesítmény egy alig kétévestől.

Az elengedhetetlen babakocsi, még a várban is:

 16 hetes pocak:

Pécs

2009. szeptember 11.

Az augusztus 20-i hétvégét Pécsen töltöttük. Eddig legjobb közös kirándulásunk volt, főleg abból fakadóan, hogy kicsi lányunk a nap 24 órájában mosolygott. Több sem kell, így a szülők is boldogok. Sokat sétáltunk a városban, kirándultunk Szigetvárra és strandoltunk Orfűn. Ez utóbbi annyira tetszett, hogy két napot is itt töltöttünk, Dorka percre pontosan 1 óra 15 percet alszik ilyenkor a babakocsiban délután, így ki is piheni magát és este is elég fáradt már, hogy pikk-pakk elaludjon. Az alvás annyira jól sikerült, hogy még a tüzijátékra sem ébredt fel, pedig a belvárosban volt a szállásunk.




Úton odafelé mondogattuk neki, hogy Pécse megyünk, és hogy majd milyen jó lesz, fogunk pancsizni. Amikor odaértünk és kezdtünk kipakolni, egy ideig Dorka nézte-nézte, aztán odament az ajtóhoz és dörömbölni kezdett: Pécsre! Pécsre! Hát milyen dolog ez, hogy sehol a beígért víz! :)))



Étteremben is jártunk, ahol Dorka legfőbb szórakozása az volt, hogy a narancslevemet szívószállal felszippantotta. Annyira tetszik neki a szívószálazás, hogy most már szinte mindent megiszik, na persze a tejet azért nem! Kíváncsi vagyok később megkedveli-e.

Orfűn:

Bili

2009. augusztus 19.

Lassan elröppen az augusztus is. Pocaklakó szépen növöget, a nemét még nem tudjuk, talán szeptember közepén, ha megmutatja magát. Egyelőre Mazsola, néha Boldi(zsár), aminek gondolom nem fog örülni, ha lány lesz.




Az előző terhességhez képest jobban vagyok, nem hánytam egyszer sem, gondolom már nem is fogok, lassan betöltöm a 16 hetet, ami a választóvonal volt, amikor Dorka volt a pocakban. Viszont iszonyú fáradt voltam egész nyáron, minden szabad percemben aludtam egyet.:) Ebben az a furcsa, hogy soha életemben nem tudtam napközben aludni, de ezt a tudományt most remekül elsajátítottam. Másrészt most nem vagyunk olyan türelmetlenek, Mint Dorkával. Nem mintha nem várnánk nagyon a nagy találkozást, de most élvezni szeretném a terhességet, és ez eddig sikerült is. Nem a napokat számolgatom, inkább csak a rúgások számát. Igen, már érzem, két hete!!!! Hihetetlen számomra is. Szóval nem türelmetlenkedem, és így sokkal gyorsabbnak tűnik az egész. Nemsokára már AFP-re megyek.



Most a kórházban ingyen megcsinálták a kombinált tesztet, aminek meg is van az eredménye, ez egy vérvétel, kétféle genetikai rendelleneséget szűrnek, Down (1: 50 000) és Edwards (1: 37 000). Ezek viszonylag jó ereménynek számítanak, azaz kicsi az esély bármelyikre.



Dorka továbbra is jóban van a pocakkal, csak néha látom a szemében, hogy csakazértis ráülne, és hohgyhogy most nem, ha eddig igen.... meg hát sokminden megváltozott, anya már nem cipeli fel a lépcsőn, és hasonlók, ezért néha egy-egy harapás a jutalmama. De nem vészes.



Beszéd terén is szépen haladunk. Már a 2 szavas mondatok is megjelentek: Apa vezet. Dorka utazik. Baba hintázik. Dorka iszol. Anya olvas. stb. Saját magára még egyes szám 2. személyt használ, ami érthető, hiszen szinte csak ezt hallja. Igyekeznem kell magamról is beszélni E/1-ben.



Nem tudom, a bilizést említettem-e már, hetek óta Dorka belepisil a bilibe, de csak szórakozásból. Már minden nagysztülőnek megmutatta a tudományát, ahogy ráül, már produkál is. Nagyon édes, de azért még simán elvan pelusban, nem kéri, hogy vegyük le, ha pisilnie kell.

Baba

2009. augusztus 5.

Betévedtünka szavak birodalmába, mondhatni dzsungelébe. Dorkánk már egész nap karattyol, és a babanyelvet teljesen hátrahagyva egyre szebben és jobban artikulálva mondja ki a különböző szavacskákat. Néha már-már az az érzésem a szótárat bújja éjszakánként, reggel általában újabb szókincsbővítésről tesz tanubizonyságot. Ami a legelképesztőbb számomra, az az igekötők helyes használata. Ilyesmik szerepelnek a szókincsében: átmászik, átmegy, elszakadt, elveszett, eltűnt, bemegy, kijön, bezár, kinyit, eldob, összeszed, leesik, elmegy, visszajön, eltörik...stb. Ezen kívül természetesen előszeretettel utánoz mindent, amit hall, így a mama mia, azt a mindenit, jó ég, ó mami és hasonlók szintén előfordulnak nála. Számomra a legkedvesebb élmény az volt, amikor tegnap pelusozás közben magához húzott és azt mondta: szejetlek. El is érzékenyültem rendesen. Hát ezért érdemes élni.




A másik nagy hír, hogy februárban Dorkának kistestére lesz. Most már 13 hetes a lurkó, így rendesen látszik a pocakom. Persze Dorkának még nem sok fogalma van, mit is jelent a tesó szó, de mondogatjuk neki, hogy anya pocakjában ott a tesó, és ő bőszen simogatja, puszilgatja és kopog neki. Mivel nevünk még nincs, tanácsot kértünk a kicsi lánytól, mi legyen a tesó neve. Azt mondta baba. Elég találó, nem?

13 hetesen:

Balcsi

2009. július 18.

Egy teljes hetet töltöttünk nyaralással a családdal együtt. Dorka példátlan módon viselkedett, egy rossz szava nem volt, mintha mindig is abban a házban laktunk volna. Evéssel, alvással nem volt gond, pedig ezek a gyenge pontja idegenben. Persze sokat segített, hogy hatan ugráltuk körül, így minden kívánsága azonnal teljesült. A kényeztetésnek meg is lett az eredménye, itthon követelte a fent említett bánásmódot. Sajna ki kellett ábrándítanunk, de azóta visszaállt a rend.




Időközben egyébként sokat változott a gyermek. Sokáig akkor is elkeseredett, vagy odabújt hozzám, ha csak ránézett egy idegen, de mára annyira megnyílt, hogy minden és mindenki érdekli. Három kategóriába sorolj az embereket, néni, bácsi és baba. A 15 éves is baba...vagy rosszabb esetben néni, nem tudom melyiknek örülnek kevésbé...de Dorka tündéri arca rögtön meglágyítja mindenki szívét. Szóva ebben a nagy társasági életben, amit él, már megjelentek a társas viselkedés alap formái. Átadja a helyet más gyerekeknek a hintán, persze utána sír, mert ő mégiscsak szeretne még hintázni. Imád együtt csinálni dolgokat másokkal, konkrétan együtt csúszni, együtt ugrabugrálni a felfújhatós, egyszemélyes zsiráfon, stb. A minap két 10 év körüli gyerek közé kéredzkedett be a matracukra a Velencei tavon. Ez 2 hónapja még kiütötte volna nála a biztosítékot.

A büszke nagyszülők:

Új ágyat kaptam!

Anyaci, apaci

2009. július 18.

Kép: még mindig a leves a kedvenc, ez pont egy extrém helyzetben készült, gumicsizmában a pulton, de azért nem ez az általános nálunk...




És dumál, dumál, dumál.... és ez még csak a kezdet. Még mindig a szavaknál tartunk, de már szinte alig van olyan, amit ne tudna utánozni. A mostani kedvenc a "venti", imádja nézni, ahogy forog a ventillátor. Továbbá a "szúr", amióta ezt a szót megtanulta, minden ruha szúrja, úgyhogy még azokból is száműztük a címkéket, amelyek biztosan nem szúrhatták.



A legédesebb dolga mostanában viszont, hogy elkezdett minket becézni, így lettünk anyaci és apaci. Annyira édesen mondja, nem bírjuk nevetés nélkül. Érdekes, hogy nem nagyon mondogattuk neki előtte ezeket, úgyhogy valószínűleg tőlem lopta a megszólítást, én még (majdnem) így szólítom a szüleimet.



További érdekességek: akárhányszor odateszem elé a flaskáját, már kiáltja is: "Igyál!", ha kézenfog minket és húz a szobájába, közben azt kántálja: "Játszik, játszik." akárhányszor nekiállok főzni vagy mosogatni, mutogat a székre: "szék, állj!" mondván, hogy húzzam oda neki a széket és ő rááll, most már minden plüssállat illetve baba kezét rángatva az mondogatja selypítve: "szia, szia!", ami valójában thia, thia.......:)



Mi lesz itt, ha majd mondatokban beszél? Szerintem egész napos kabaréműsor....

Szavak

2009. július 5.

Kicsi Dorkánk egyre aranyosabb és beszédesebb. Már kifejezi mondandóját szavakban, vagyis inkább szókezdeményekben. Majdnem minden szó első szótagja már megtalálható a szókincsében, de van egy pár, amit már sikerült elsajátítania, ezekkel henceg is, és ismételgeti őket. Ilyeneka víz, cipő, szék, állj, haj, dinnye, boci, bogi, bugyi, dörög, gurul, golyó, kuki, mos, pancsi ésatöbbi.




Egyre jobban viseli a változásokat, már nem okoz sokkot, ha valami nem úgy van, ahogy megszokta, a múltkori festést is mindenféle hiszti nélkül átvészeltük.

Mama

2009. június 8.

2009. június 5-én hajnali 5 órakor itthagyott minket szeretett nagymamám. Borzasztó és felfoghatatlan számomra, de azzal nyugtatom magam, hogy így jobb neki, hiszen már nagy fajdalmai voltak. Egy hetet töltött kórházban, de előtte már hetekig csak feküdni bírt. 85 éves volt. Remélem jó neked odafönn drága mama!

Nyíregyháza

2009. június 8.

Egy hetet töltöttünk Nyíregyháza Sóstón, amíg a szépséges lakásunkat szétbombázták, majd újra összetákolták, kialakítva egy újabb szobácskát a konyha feléből. Mire mi hazaértünk, a takarításon kívül mindennel készen voltak, úgyhogy máris élvezhettük az "új lakást".




Nyíregyháza isteni volt, és ami a lényeg, hogy Dorka is nagyon élvezte. (Főleg ezért volt isteni.) Rengeteg programot szerveztünk, állatkert, wellneskedés, játszótér, játszóház, kirándulás Tokajba és Sárospatakra, de Dorka jól elvolt akkor is, amikor csak az udvaron játszottunk. Mostanában mániája a vezetés, ha teheti rögtön bepattan a kocsiba, és már indulhat is a szájjal búgás és a kormányrángatás. Mellé persze hatalmas vigyor jár.



A sötétítéssel akadtak gondjaink, ezért a kis hölgy át is szokott a reggel 7-7,30 közötti ébredésre, de pótolta a délutáni 3 órás alvásokkal a hiányt. Mi addig főztünk, olvastunk, napoztunk, szabadban ebédeltünk...stb. Szóval tényleg igazi pihenés volt, amilyenre nem is számítottunk az eddigi tapasztalatok alapján.



Szavak terén is van fejlődés, mostanra már szinte állandósult a "gyeje-gyeje", hozzá a megfelelő kézmozdulat...és persze, hogy megyünk, hát lehet ennek ellenállni? További tisztán érthető szavak: cipő, tiszta, hinta, csussz, abba, ide.

Mamával a zuhanyzóban:

Nem volt jó idő, de én medencéztem:

Nyanya

2009. május 12.

Ma hihetetlen napunk volt, ezer új dolgot produkált a kölyök, mondta, hogy te (tessék) ké (kérem) ti ta (tik tak), gye (gyere). Én meg ámultam-bámultam, ezek közül eddig semmi nem volt!!!!!




Meg amikor evés közben mondtam neki, hogy apával mennek a játszótérre délután, amíg én tanítok, nagy erővel elkezdte ütögetni a karomat és mondogatni, hogy nyanya, úúúúgy meghatódtam, azt mondta menjek én is.



Egyébként is elérzékenyülők minden nyanyán. Imádom.

Gyisz gyű

2009. május 8.

Itt a nyár! Idén korán beköszöntött a jóidő, így a babások-gyerekesek szinte egész nap a szabadban vannak. Egy-két szelesebb, hidegebb napon kaptam is az ívet a kisembertől, amiért nem megyünk sehova. Ilyenkor egy-egy óvatlan pillanatban az ágyon terem egy pár cipő (mostanában már nem a sajátját, hanem az enyémet hurcibálja) jelezve, hogy ebbe bújjak bele, és indulhatunk is. Az sem számít ha még pizsamában parádézik és még nem is reggelizett.




Viszont gyönyörűen lehet zsarolni pont az olyan szenvedélyei miatt, mint a motorozás és a hinta. Akarsz hintázni? Jó, akkor együk meg a reggelit és indulhatunk is. És a reggeli szépen a pocakba vándorol.:) Imádom, olyan okos. Arra nagyon vigyázunk, hogy ilyenkor be is tartsuk, amit ígérünk, hogy megőrizzük ezt a kincset érő módszert.



Azt hiszem még nem említettem, hogy hogy tartja Dorkánk rettegésben az utca apróságait. Már régebb óta megfigyelhető nála, hogy ha valami nem ott van, ahol ő megszokta, azonnal gondoskodik róla, hogy visszategyük, illetve megpróbálja ő maga visszaállítani a rendet. Ha viszont egy motor talál eldőlni, azt hangos panaszkodással jelzi, és nemcsak engem, de gyerektársait is utasítja, hogy állítsák fel. Ha ez megtörtént, visszaáll a béke és szépen játszik tovább. A legédesebb a dologban, hogy a szomszéd gyerekek el is tanulták tőle, és mindegyik serényen szedegeti fel a motorjait, ha eldőlnek.



Szavak terén a "Gergő" a legújabb, van viszont egy "gyisz gyű", amiről fogalmunk sincs, hogy mi lehet, de ezerszer is elismétli egymás után, óriási örömmel. A múltkor még egy nyűglődős autóutat is ezzel tettünk vidámmá.... Ötletek a jelentésre?

A kedvenc játékom:

És a másik:

Alsópáhok


2009. április 24.

Idei első nyaralásunk színhelye. Igazi gyerekparadicsom játszóházakkal, állatsimogatóval, játszóterekkel, gyerekmedencével és sok-sok kedves emberrel. Isteni volt az étel és a szálloda is kifogástalan. A három napból másfél meseszerűen jól telt, aztán lánykánk egy kicsit besokallt és nyűgösebbé vált, de összegészében nem panaszkodhatunk rá. Szépen átaludta az éjszakákat és evett is annyit, hogy ne féljek attól, hogy éhenhal, így mi is elengedtük magunkat. Éjszakánkét jókat boroztunk és beszélgettünk az erkélyen, nappal kirándultunk és szórakoztattuk a kicsi lányt.




A pihenős hétvégénk után Angliából érkezett látogatónk, Lone személyében, akit először ferde szemmel méregetett Dorka, aztán lassan rájött, hogy a furcsa nyelv amit használ ismerős valahonnan, és hogy elő-előbukkannak jól ismert szavak is, így megnyugodott és egészen megbarátkozott az idegennel. Furcsa érzés volt, hogy amíg én mosogatok, addig az az ember vigyáz a gyerekemre, akinek 9 éve én vigyáztam a két kisfiára és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen előfordul majd. Érdekes dolgokat hoz az élet.



Sajnos tegnapelőtt Dorka belázasodott, és első éjszaka még sikerült levinni a lázát, a másodikon viszont már hűtőfürdőznie kellett. Hálistennek annyira szereti a vizet, hogy még álmából felrázva és a langyos vízbe bepakolva is élvezte a pancsizást, csodák csodájára pedig ezután szépen lefeküdt és aludt tovább. A diagnózis pedig tüszős mandulagyulladás. :( Viszonylag jól tűri, evés és alvás terén tartja az eddigi szokásait, néha kicsit szomorkásabb, de hát ez elég érthető. Az a furcsa a gyerekekben, hogy még lázas betegen is mennek, mint a gép, Dorka egész nap az ajtót kopogtatta, hogy menjünk már motorozni. Ilyen betegen mi csak az ágyat nyomjuk, megmozdulni nem bírunk, ő meg egy kis energiabomba ilyenkor is.



Új szavak a gyabáá (madár) és a má (mászik). Arra gyanakszom, hogy a gyabáá, a kacsa volt eredetileg, aztán átigazolt madárrá.

Első angol szó

2009. április 3.

17 hónapos lett a csibe. Amióta szépen süt a napocska odakint, szinte az egész napot a levegőn töltjük. Így Dorka több új barátot is szerzett, mostanság a legtöbb időt a kis Dominikkal tölti, aki pontosan 23 nappal idősebb csak nála.:) Cserélgetik a motorjaikat, tologatják egymást a babakocsiban, tanulnak egymástól rosszaságot, a legfőbb szórakozás mégis a kődobálás. Dorka immár egy hónapja a kövek rabja, jöhet kicsi, nagy vagy még nagyobb, Szentendrén még a macskakövet is fel akarta szedni. Szóval így telnek múlnak a napok, és így lett a kicsi lányunkból "vad" motoros és igazi társasági lény. Kb. egy éves koráig nehezen barátkozott, ha vendégeink tovább maradtak, mint ő feltétlenül szükségesnek tartotta, bizony ennek hangot is adott, sok esetben menekülésre késztetve szegény ijedt barátainkat. Mára már szeret a társaság középpontjában lenni, még ha néha kell is egy kis idő, hogy feloldódjon, de most már feltalálja magát bármilyen gyerektársaságban. A nagyszülők tovább is kitüntetett helyen szerepelnek a szívében, nem is csoda, minden felmenője folyamatosan a kedvében jár. Köszönet érte.




Beszéd terén is van egy kis fejlődés, új szó a cica, labda, és a sajt (jajt), és megérkezett az első angol szavacska, a "cap" (sapka). Ezt olyan élvezettel mondja, hogy mindig meg is tapsolja magát. Sőt tegnap éjjel, amikor nem akart alukálni, ezt kántálta, nagy "örömömre".



Ami a fogacskákat illeti, a 13. és 14. kibújásával szenvedünk éppen. Reméljük hamar túlleszünk ezen is. Kicsit igazságtalannak érzem, hogy ennyit kell szenvedniük szegény csöppségeknek. Hónapokig a pocakfájás, amit később felvált a fogzás nyűgje. Kész csoda, hogy vannak még boldog felnőttek...

A geng: (Bogi és Dominik)


  Dorka és a kövek:

Színház

2009. március 7.

Dorkánk 16 hónapos múlt. Igazi hölgy, pakolássza a sminkcuccokat, imád az ékszerekkel játszani, minden ruhadarabot felpróbál és parádézik bennük. Mostanában ráadásul a felnőtt papucsokban mászkál a lakásban. Mindez persze addig érdekes számára, amíg mi meg nem kérjük, hogy pakoljon, próbáljon fel... ezt vagy azt. Erre heves fejrázás a válasz. Biztos így működik ez más gyereknél is. Dorka pontosan az ellenkezőjét szereti csinálni mindennek. A minap elvittük babaszínházba, aminek nagyon örült. Első dolga volt felmenni a színpadra és onnan még az előadás alatt sem lehetett lecibálni. A darab végeztével felcsődülhetett a gyereksereg egy kis közös játékra a színészekkel, na akkor a mi Csöppünk fejvesztve rohant lefelé. Onnantól már az volt a menő, ha valaki nem a színpadon van...




Evés terén sokat javult a helyzet, sőt néha már úgy eszik a lelkem, mint egy kis sáska. Annyira jó nézni! Nagyon nehéz hónapok állnak mögöttünk. Most úgy néz ki, mintha kezdene rákapni a kaják ízére. Leves bármilyen jöhet, és néha már egy egy szelet kenyér is lecsúszik reggelire, ami azért furcsa, mert a kenyérről eddig hallani sem akart.



Február 12-én fejeztük be a szopizást. Így Dorka pont 15 és fél hónapig volt szoptatott baba, de egy éves korától már egyre kevésbé volt lelkes.



Ahogy melegszik az idő egyre többet járunk játszótérre, tegnap Dorka rákapott a homokozás ízére is. Most először fordult elő, hogy nem kellett utána fel-alá rohangálnom, mert gyönyörűen elvolt a többi gyerekkel a homokozóban. Estére meg is kapta élete első homokozószettjét.



1: Imádom a magaslati levegőt!




2: Papival bohóckodunk.

Első mese

2009. február 15.

Repülnek a napok és én adós vagyok egy kis beszámolóval. A "nem" mellé csatlakozott a "vau-vau" és a "kuku" (kukurikú) is, és újabban Dorka mamának szólít. Ennyit a szókincsről, de non-verbális kifejezőeszközőkből kifogyhatatlan. A kedvencünk a "nem tudom", azt olyan édesen két kifordított tenyérrel mutatja, hozzá pedig társul egy csodálkozó tekintet. Természetesen sütkérezik a dícséreteinkben ilyenkor, így elég gyakori válasz a kérdéseinkre a nem tudom.




Időközben kibújt Dorka 9. és 10. fogacskája, ha eddig azt hittük a fogzás szenvedés, tévedtünk. Kicsi lányunk ezúttal ugyanis úgy reagált, hogy két napig nem volt hajlandó egy falatot sem enni, mély depresszióba kényszerítve ezzel anyukáját. Szerencsére ennek egyelőre vége és mostanában viszonylag jó étvággyal falatozik. Még mindig nagyon szeret művelődni evés közben, de a szörnyűséges hétvége után ez már igazán apróságnak tűnik.



Miután kimásztunk az évvégi betegeskedésből, elkezdtünk manótornára járni, amit Dorka nagyon élvez, főleg azt a részt, ahol a néni gitározik és énekel, olyankor teljesen elkápráztatja a zene. Kis primadonna módjára nekiáll táncolni a szoba közepén. Most már sokkal bátrabban közelít a többi gyerek felé is.



A legnagyon fejlődést mégis abban látom, hogy most már végighallgatja a mesét. Tegnapelőtt történt először, hogy lobogtatva hozta a kis mesekönyvét, beletolatott az ölembe és figyelmesen (NÉGYSZER!) végighallgatta Boribon maci nem is olyan rövid kalandjait. Teljesen lenyűgözött, hogy ilyen sokáig tud összpontosítani, ugyanis végig mutatta a képeken, hogy mi történik. Úgyhogy úgy néz ki, vége a könyvtépkedős időszaknak.



1. Kicsi kommandósunk




2. Ebben pörgettek

Nem

2009. január 20.

Mi más lenne az első igazán érthető szava lánykánknak, mint a NEM?! Január 17-én, azaz múlt szombaton sikerült először kimondania, miután az apukája szivacsállatkákat dobált neki a kádban, ő meg hatalmas lendülettel dobálta vissza őket, közben azt kántálva: nem, nem, nem....




Szép tiszta Nem ez, eltéveszteni sem lehet. :) Azóta is bőszen gyakorolja, hol csak magában, hol meg konkrét kérdésekre válaszként. Úgy érzem az igenre még várnunk kell, ez annyira tetszik neki, meg hát mit mondjak, a személyiségéhez is jobban illik.:)

Újra kisbaba vagyok!

Csimpi

2009. január 4.

Csimpi lett az új beceneve Dorkának, amiért úgy tud a nyakamba kapaszkodni és a lábacskáit a bordáim köré csavarni, hogy fognom sem kell. Nagyon aranyos, ahogy így lóg, nekem meg újra van két szabad kezem.




A karácsonyunk nagyon meghittre sikerült, eltekintve attól, hogy a családon végigsöpört a nátha, a papának meg tüdőgyulladása lett, amiből szerencsére már szépen lábalgat kifelé. Karácsonyfát 23-án éjszaka állítottunk, Dorka iszonyú nagy megdöbbenésére reggel. Percekig fölé hajolva nézte, azt hiszem nem hitt a szemének. Eddig csak a bevásárló központban látott ilyet, de ahhoz nem volt szabad hozzányúlni. Érdekes módon a mi fánkról sem akarta lerángatni a díszeket egy-két kivétellel.



Az ajándékai közül a hintacsacsi jött be leginkább, vigyorgott neki, simogatta, és pillanatok alatt profi zsoké módjára tanult meg rá felpattanni. Még a csacsi fogát is megmossa néha. 25-én utaztunk Lévára, ahol jött a következő ajándék adag, kicsi lányunk továbbfejlesztette a csomagolópapír tépési technikáját. Nagyon cuki volt, minden rokonnak hagyta magát megfogni egy kicsit, igazán nem lehet egy szavunk sem. Sajnos a tervezett két éjszaka helyett csak egyet maradtunk, mert az álom sokkal nehezebben jön Dorka szemére, ha nem otthon vagyunk, és aznap épp díszbemutatót tarott ordibálásból, úgyhogy 26-án hazajöttünk.



Másnap jött mama és Geri bácsi, a papát a fent említett okok miatt otthon hagyták. További ajándékok, de Dorka még mindig nem unta meg. :) Aznap este anya és apa először ment szórakozni Pesten kettesben, hála Erikának (mama), aki profin megpesztrálta Dorcoskánkat, így mi nyuodtak voltunk egész idő alatt. (A kettesben nem is igaz, mert mint kiderült 18-an vártak ránk, hogy együtt ünnepeljenek velem a szülinapomon - ezúton is köszönöm mindenkinek!)



Dorka ajándéka az volt, hogy másnap, amikor hullafáradtan etetni próbáltam, serényen tátogott és én nagyon hálás vagyok ezért kislányom!



Az új évet egy egri kiruccanással kezdtük, és csak hogy ne bízzuk el magunkat, hogy a mi lányunk egy angyal, megismételte a lévai éjszakát, csak százszor durvábban, ugyanis éjjel kettőkor felébredt és reggel fél nyolcig nem is sikerült visszaaludnia. Ébren volt természetesen az egész ház.... Mondanom sem kell, két éjszakából egy lett.

Itthon alszik, mint a bunda, 12 órát megszakítás nélkül.

 Ez tényleg itt van?

 A csacsiknak is fogat kell mosni néha!

Cirkusz

2008. december 19.

A hosszú kimaradás oka, hogy Viktor egy teljes hónapig szabadságon van, sok a program, így valahogy a jegyzetelés elmaradt. Nagyon jó dolgunk van, reggel terülj terülj asztalkám vár, mire mi lányok felocsúdunk. Dorkával mindketten nehezen ébredünk, apa szeme már kopog mikor mi még mindig csak félig nyitott szemmel tapogatózunk a lakásban. Így a reggelikészítés nemes feledata rá testálódott még a kapcsolatunk hajnalán.




Az elmúlt egy hónap a karácsonyi készülődés jegyében telt. December 5-én a lakóparkban Mikulás ünnepséget szerveztek, amire mi, mint lelkes szülők természetesen befizettük Dorkát, de a többszáz gyerek és mégtöbbszáz szülő, valamint a szakadó eső egy kicsit elvette azt az intim hangulatot, amire számítottunk, így egy gyors miki csomag és pár pogácsa beszerzése után úgy döntöttünk, hogy itthon üljük meg az ünnepet egy jó forralt bor társaságában. Dorka a ropi újdonságát fedezte fel (szegénykém szinte csak ezt ehette meg a csomagból) de legalább annyira örült neki, mint mi a bornak. :) Ha nem jobban.



Az éjszaka folyamán a Mikulás aztán kitisztította Dorka cipőjét és reggelre ajándékot is tett bele, csöpp lányunk nagy csodálkozására. Rozi babát azonnal a szívébe fogadta, de felettébb érdekelte apa csoki Mikije is, amit csomagolással együtt rögtön meg is kóstolt. Nem nagyon ízlet..:)))



A nagyszülők szintén elhalmozták ajándékokkal, amiket már rutinosan bontogatott, a sípoló, járkáló, világító télapó azóta is sokat segít az evésben. Ugyanis még mindig sokszor el kell káprázttni őkelmét, hogy lecsússzon az a bizonyos falat. A minap, amikor Krisztián barátunk tette tiszteletét, Dorka például készséggel megmutatta, hogyan tudja dacból kihányni a nehezen legyűrt uzsonnát. Aztán persze kezdődhetett a cirkusz előről. Ha eddig nem tudtuk volna, egy apa és egy anya bármikor elmehetnek cirkuszi bohócnak, csak 1-2 év rutin kell egy gyerek mellett.



Az igazi nagy változás abban nyilvánul meg, hogy a drágánk már bárkivel szóbaáll, nem fél az idegenektől, mint eddig, ha a szomszéd kinyitja az ajtót, azonnal berohan hozzájuk, a nagyszülőkkel pedig már olyan tüneményesen elvan, hogy akár egész napra elmehetnénk. Eddig sem volt zárkózott, a kedvességet kedvességgel viszonozta, de nem mozdult volna mellőlem egy tapodtat sem. Múlt héten viszont az Ikeában egy órán keresztül felém sem nézett, annyi játék és gyerek és akkora tér vette körül. Szóval kinyílt a világ, barátkozunk, puszikat osztogatunk, és bárkinek odaadjuk a vizünket és a kajánkat. :)



Képek:



1: Ki van a cipőmben?




2: Judo mester

Nózi

2008. november 21.

Már biztos említettem, hogy nagy tempóban közlekedik a kisember, azért ismételgetem, mert számunkra is csodálatos nézni, hogy a nemrég még bizonytalankodó kislány mára ugy rohangál fel-alá, mintha mindig is ezt csinálta volna. Nagy elánnal helyez át tárgyakat a lakáson belül, különös tekintettel apa cipőjére, ami nagyobb mint ő maga, mégis Dorka egy-egy cipőt hoz mindkét kezében, ezzel is jelezve, hogy ideje lenne indulni a játszótérre.




Mostanában nem is csoda, ha mehetnékje van, ugyanis kicsit betegecske szegény, így itthoni száműzetésben vagyunk, merthogy odakint már elég hűvös van. Csak egy kis megfázás a ludas, de már egy hete tart, és sajnos szívnunk kell hercegnőnk nóziját, amit, hát finoman szólva nem kedvel túlságosan. Pedig Elek baba és Maci orra kiszívása után levonhatná a következtetést, hogy túl lehet élni a dolgot, őket mindig meg is dícsérjük, hogy milyen jól viselték, de ezután Dorka a kis huncut még mindig menekül, és éktelen ordítással adja tudtunkra, hogy halálosan fáj neki és mérhetetlenül meg van sértve a megaláztatás miatt. Még percekig méltatlankodik utána is. A mi szívünk meg minden alkalommal meghasad.



Ha Elek utazhat ebben a játék babakocsiban, akkor én miért nem?

 Séta Léván

Száguldás

2008. november 12.

Dorka kezd rájönni, hogy eddig túlságosan megkönnyítette szülei dolgát evés ügyben. Eddig azt ette, amit az anyukája a szájába kanalazott. Egy-két kivétellel minden lecsúszott. Mostanra hosszú listája van a nemszeretem kajáknak, köztük minden, ami tejes vagy paradicsomos. És mivel már csak naponta egyszer szopizik (kora reggel), engem mindenféle trükközésre kényszerít, hogy a megfelelő mennyiségű tejalapú étket bejuttassam a kis szervezetébe. Sokszor mégis könyörgő üzemmódban működünk.


De ezenkívül minden flottul megy, büszkén jelenthetem, hogy lurkónk immár harmadik hete egyedül alszik el, sőt ma már odáig jutottunk, hogy letettem, elbúcsúztam tőle, és egy hang nélkül elaludt. Viktorral percekig vártuk, mikor kiabál majd egy kis simogatásért, de Dorka édesen szuszogott mire bekukucskáltam hozzá.



Játszótér nyílt a lakóparkban és ezt igyekszünk is kihasználni, ha nincs már program leviszem Dorkát, akit persze egyelőre a kövek és homok kóstolgatása köt le leginkább, de nagyon jó kis találkozóhely ez anyukák számára, így én is elvagyok. A szabadban Dorka még mindig csak totyog, pedig itthon már nagyon beindult, feltett behajlított kézzel teper végig a lakáson. Imádja a cipőjét hurcolni a kezében, ha épp nincs a lábán. Ja és a legújabb, hogy mindennel telefonál - még a puszta keze is megteszi. Hangos A A A kiáltásokkal mutatja nekünk, hogy ő most épp beszélget valakivel. Aztán jön, és ami fülünkhöz is nyomja az aktuális alkamatosságot egy kis csevegésre.



és a kép: épp rajtakaptuk, hogy könyveket pakol!

Végre!!!

2008. november 4.

November 3-án 21.17-kor megszületett a várva várt kereszttesó, Ács-Bali Barnabás. 4100 gramm és 61 cm. Nagyon nagy gratula a szülőknek és sok egészséget a Csöppnek. Már most nagyon szeretjük!

1 ÉV!!!

2008. november 4.

Angyalkánk immár babából kisgyerekké változott. Ugyanis elmúlt egy éves. Szinte felfoghatatlan, hogy a nemrég még magatehetetlenül szuszogó kis csomagból mára egy tündéri csacsogó, totyogó, mindent megrágcsáló, minden iránt érdeklődő, saját kis személyiséggel rendelkező valaki lett. És néha milyen akaratos! Úgy érzi, övé a világ, ami nagyjából igaz is, csak nagyon kevés dolgot tilos neki, na de akkor van ám elkeseredés.




A szülinap jól sikerült, minden ajándékra rögtön rárontott, azonnal ráérzett, hogy a csomagolópapír csak egy leküzdhető akadály közte és az új játékai közt, így tépte lelkesen, amíg elő nem bukkant a meglepetés. Nem emlékszem, hogy valaha megmutattuk volna neki, hogy az ajándékokat így kell kicsomagolni, úgyhogy ez a vérében van. Nagyszüleitől gyönyörű tortát kapott, amibe természetesen bele kellett túrnia, mindenki nagy örömére. A családban és baráti körben mindenki elhalmozta ajándékokkal, és többek között bankszámla tulajdonos is lett a drágám, köszönet az anyai naygszülőknek.



Időközben kinőtt az 5. és a 6. fogacska, jobb alsó kettes és jobb felső kettes, most növesztjük a 7.-et. Az ötödikkel nagyon sok szenvedés járt, két hétre beleköltözött kislányunkba a kisördög és semmiféle noszogatásra nem akart távozni. Étvágy és alvás terén megsínylettük ezt az időszakot, de azóta megint minden szép és jó.



Dorka szépen jár, már sokszor kétlábon közlekedik még ha hosszabb távot is kell megtennie. Eddig azért sokszor még a négykézlábazást választotta, az sokkal gyorsabb volt. most már ráadásul cipőben nyomul itthon, ez sem akadályozza a lépegetésben.

Gratula

2008. október 13.

Szeptember 29-én megérkezett a kis Soltész Gergő, akit már nagyon-nagyon vártunk, anyukája ugyanis túlhordta 9 nappal. Gratulálunk nekik! Csodaszép a kislegény.




Kicsi Dorkánk fogzik, szegénykémet eléggé megviseli, napközben még el tudjuk terelni a figyelmét, de ha éjszaka jön rá, akkor bizony keserves bömbivel tudatja a világgal fájdalmát. Szegény szomszédok.:)



Így, hogy hamarosan egy éves lesz, szombaton ünnepélyesen a kezébe nyomtam egy zsömit, és ő ugyanilyen ünnepélyesen kiette a belsejét és nyállal feloldotta a maradékot. Nem lett baja tőle, úgyhogy ma kapott egy kis tésztát az én ebédemből, és sosem látott falánkságot tanusított, úgy nyomta befelé zsákmányát.



Már tejtermékeket is kap egy hónapja, jobbanmondva csak túrót és natúr joghurtot. Ezek lecsúsznak, de nem aratnak túl nagy sikert. Egyszer próbálkoztam kefírrel, az végképp nem jött be. Most már viszont nagyon szépen eszi a darabos kaját, a főzeléket is nagyobb darabosra hagyom, de azt szereti a legjobban, ha meg tudja fogni kézzel az ételt. A kanalazás még nem megy, ha megkaparintja is a kanalat, az én számba lapátolná a kaját a sajátja helyett.



Lépések terén is haladás van, most összesen nyolcnál tartunk, de már ügyesen áll fel és meg egyedül. Eddig ezekhez segítség kellett.



További érdekességek:



-a dobozokból már nem csak ki, hanem be is pakol



-már nem csak úgy tud táncolni, hogy legugolgat, hanem rugózik a térdével



-képekről már rengeteg mindent felismer (kutya, maci, baba, hal, rák, elefánt, fa, ház, boci, méhecske...stb, a baba a kedvenc - ahhoz jár vigyorgás is)



-minden gyereknek, főleg a babáknak irdatlanul örül az utcán; ha nem érhet hozzá a babákhoz begurul



-ügyesen tud "port törölni" (bármilyen kendővel, ronggyal rögtön nekilát a munkának



-minden ami gurul tolja maga előtt, ha beakad valahol kiabál, hogy azonnal segítsem a haladásban

Vizicsibe

2008. október 7.

Nagy eredmény, hogy Dorka egy hónapos hízókúrája sikerrel járt. Sajnos július és augusztusban szinte semmit nem gyarapodott a súlya, jól meg is ijedtem. De a szeptembert azzal kezdük, hogy elkezdtem pontosan írni és mérni, hogy mit és mennyit eszik a nagylány, hogy még kiegyensúlyozottabb legyen a táplálkozása és hogy biztos minden szükségesből kapjon minden héten. Így 700 grammot hízott. Ma 9460 grammot nyomott. Nagy kő esett le a szívemről bár nem mondhatnám, hogy aggodalomra volt okom, ránézésre legalábbis semmi baj nem volt Dorka súlyával.




A hétvégét Debrecenben töltöttük egy wellness szállodában, amit nagyon jól bírt a kicsi lány, ügyesen evett és aludt, így mi is kipihentük magunkat. A kis vizicsibe alig akart kijönni a medencéből és bár volt (nekünk) bokáig érő bébimedence azért ő sokszor a átkéredzkedett a csúszdákra a nagyobb gyerekek közé. Aztán jakuzzizott a család, ami szintén nagy örömet okozott mindhármunknak. Annyira jó volt látni a boldogságot a kis arcocskán, azt kívántam bárcsak örökké tartana a pillanat. Egyszóval az első szállodai élmény tökéletesre sikerült. Ehhez az is hozzájárult, hogy minden szempontból bababarát volt a hely, az élményfürdőn kívül volt játszóház és még bébikaját is felszolgáltak a kis vendégeknek.



Dorka továbbra sem merészkedik három önálló lépésnél tovább, imádja, amikor a végén a karunkba dől, lehet, hogy ezért csinálja azegészet?

Menő manó

2008. szeptember 26.

Tegnap, azaz 2008. szeptember 25.-én Dorka megtette az első lépést önállóan!




Több hónapos bénázás után (mármint nem Dorka, hanem a szülők bénázása) végre szert tettünk egy csúszásgátlóra a nagy kádba, amit Csöppünk úgy hálált meg, hogy nagy vidámság közepette felállt és lépett egyet a kedvünkért. Nagyon megható pillanat volt. Ma pedig továbbfejlesztette tudományát és négy lépésig merészkedett. Ezek még nagyon bizonytalan mozdulatok, nem is értem hogy tud lépni az, aki állni is alig, de hát csuda ügyes ez a gyerek, nem kell félteni. Illetve kell, mert azért még el-eldobja magát a nagy ácsorgás közben.



Épp tegnap panaszkodtam Viktornak, hogy a mi kislányunk szeparációs szorongása egy kissé elhúzódik, (bár nem tudom pontosan meddig tart) mivelhogy három hónapja úgy porszívózok vagy mosogatok, hogy Dorka a lábamat szorongatja közben. Ami nem lenne baj, csak jobb lenne, ha kihasználná azt a kevés időt, amit ébren tölt játékkal. De neki az egyedül játszás nem az erőssége egyelőre.



Nos, pont ezt mondtam tegnap Viktornak, és erre ma - láss csodát - egész nap szinte nem is kellett asszisztálnom a játékhoz, tologatta, amit tolni lehetett (kisautó, etetőszék, fotel, miegymás) és megvizsgálta minden új és régi játékát, és csak ha éhes vagy fáradt volt szólt, hogy most már azért kapcsolódjak be az életébe.



Nem először érzem úgy, hogy annyira belémlát ez a csöppnyi ember, úgy tudja a gondolataimat, mint senki más.

Lámpa-láz

2008. szeptember 25.

A 11. hónap végét tapossuk. Most már nagyon aktív a Csöppünk, így annyi a tennivaló, néha észre sem vesszük és vége a napnak. A legújabb mánia, hogy mutogat minden lehetséges lámpára (itthon, a kocsiban, a risztó fényére, lépcsőházban...stb.)nyújtja a kezét, jelezve, hogy kapcsoljuk fel és hangosan kacag, ha teljesül a kívánsága. Most már látja az összefüggést a villanykapcsoló és az izzó között, és maga is próbálgatja létrehozni az apró csodát - mondanom sem kell, nem kevés sikerrel. Az egész Egerben kezdődött, ahol ventillátoros csillár van, és a Csillagom ott megtanulta a lógó kapcsolót rángatni, így beindítva a gépezetet és a világítást...hát több sem kellett.




Tegnap újrakezdte az egyedül ácsorgást, szintén nagyon mulatságosnak tartva a helyzetet, hogy nem kapaszkodik már semmibe. Azért a kis lábujjak még görcsösen "fogják" a szőnyeget.:)



Tegnap előbújt a 3.és a 4. fogacska is, a felső kettő.



Csütörtökönként Dorkával zenebölcsibe járunk, ahol kb. 10 másik hasonló korúval szokják a közösségi viselkedés szabályait. Egyelőre nem sok sikerrel, a mi kislányunk ugyanis valamiért a nyitott ajtót tarja a legérdekesebbnek az egész foglalkozáson, amin jól ki is trappol néhányszor.

Zokni

2008. szeptember 14.

Nem szeretném elkiabálni, de mostanában nagyon jókat alszunk. Már két hete szinte egész éjszaka alszik Dorka ébredés nélkül. Ehhez persze tudni kell, hogy pont ennyi ideje minden éjszaka itthon alszik. Merthogy csak itthon szeret a drágám. Pedig lenne ideje megszokni a nagyszülőknél is, elég sokat látogatjuk őket, de sajnos a környezetváltozás neki nem igazán jön be és ez nem csak az alvásán, hanem a viselkedésén is meglátszik. Néha azt is nehezen viseli, ha háromnál több vendégünk jön.


Megérkezett az ősz. Ma sétáltunk egy jó nagyot a városligetben, amit Dorka végig is szunyált, alvás szempontjából a hűvösebb időt preferálja. Előtte viszont ellátogattunk egy nagy játék nagykerbe, most először, és vettünk is ezt-azt a csemeténknek. Itt volt az ideje, kezdett már túlszárnyalni a meglévő játékain. Többek között megkapta az első ráülős autóját - amit akár tolhat is maga előtt - de egyelőre inkább ácsorogni szeret rajta.



Természetesen, mint gondolom minden szülő, napról napra megállapítjuk, milyen okos kis hercegnőnk van. Mostanában eljutottunk oda, hogy elég egyszer elmondani vagy megmutatni neki valamit, máris megérti illetve utánozni tudja. Így a kocsiajtó kinyitása, kupak visszatétele az üvegre és egyéb apróságok, de tegnap például már segítségemre volt a söprögetésben és a nagy kedvencem: egyszer csak úgy érezhette, hogy piszkos lett a zoknija, mert levette és megpróbálta beletenni a mosógépbe:)))) Hát nem tündéri?

Fogtündér

2008. augusztus 27.

Augusztus közepén két hétig felhőtlen volt a boldogság, ugyanis apa napközben is velünk volt. Strandolás, sok séta, családlátogatás, kinti sütögetés, mind-mind belefért, sőt 9 és fél hónap után eljutottunk moziba is, amíg a mamáék unokáztak. Eddig csak mozi volt, de most már MOZI! Élveztük nagyon.




Dorka pedig egy igazi vizicsibe lett, kipróbálta a Balatont, a Velencei és a Tisza tó vizét valamit az egri strandot. Egyik helyről sem volt egyszerű elrángatni. A 40 faktort védő csoda szörfruhájában sok-sok strandoló szívét hódította meg, az övét meg a sekély, kellemesen meleg vizecske. Itthon is élvezi a fürdést, de nem akkora kitörő örömmel pancsol, mint a fent említett helyeken, ahol talán a felfújható csónak vagy a többi gyerek hatott rá mámorítóan.



A két hét a fejlődésében is mély nyomokat hagyott, drágaságunk pillanatok alatt tanult meg egy csomó mutatványt, tapsol, megmutatja a kezét és a lábát, a kezünkbe adja a dolgokat, ha elkérjük tőle, és lelkesen mondja, hogy apa. Illetve, hogy aga, ami mindkettőnkre vonatkozhat akár. De már az anyához is nagyon hasonlót sikerült kimondania. Eddig a gagaga volt a favorit ezt hoszzú percekig tudja ismételni, megolvasztva ezzel a szívünket. Tegnap óta az autóbúgást utánozza.



És a legfontosabb, amit már annyira vártunk, hogy augusztus 13-án kibújt az első fogacska, amit rögtön követett is egy másik. Úgyhogy gyönyörű két alsó fog tündököl a leányzó szájában.



Nem tudom említettem-e már, hogy Dorka mennyire fogékony a zenére, amint valahol meghallja máris táncra perdül, ha éppen ül, akkor csak a kezecskéivel ropja, de az is nagyon vadul megy. Ha pedig ácsorgás közben lepi meg a muzsikaszó és éppenséggel fogja is valaki a kezét ördögi ugrabugrálásba és rángatózásba kezd, széles vigyorral az arcán.



Még említésre méltó, hogy kedvenc játék lett a labda, focizik és dobálja, ha bárki kapható egy kis gurigatásra, valamint, hogy megvettük Dorka első cipőjét (19), amiben büszkén lépeget és ha a kezébe adom, már mutatja is a lábát, hogy arra húzzam fel.

3/4

2008. július 29.

Újra öregebb egy hónappal a madárkánk. És huncutabb, okosabb, ügyesebb, rosszabb, jobb és még sorolhatnám. Huncutabb, mert már nagyon feszegeti a határokat. Addig nyúlkál a konektor felé, amíg anya vagy apa meg nem unja a "nem" szó ismételgetését, és arrébb nem rakja őt egy méterrel, hogy ugyan fogdosson már valami mást a 220 helyett.




Okosabb, mert annyira ért már mindent, amit mondanak neki, és ha ő helyesnek ítéli meg, akkor követi is az utasításokat.



Ügyesebb, mert már a mutató és hüvelykujjával bármilyen apró szmötyit felcsipeget, sőt tegnap egy katicabogarat is sikeresen becserkészett és amint ez sikerült már pakolta is befelé a szájába. Az apja végül kihalászta, úgyhogy megmenekült a szegény pára, de elgondolkodtunk, nincs-e fehérjehiánya a gyermeknek.



Rosszabb, mint általában a 9 hónaposak, mert már mindent elér, és mindent le is pakol, nem tűri, ha egy percre is magára hagyják vagy akár egy percnél is tovább marad az etetőszékben, mint igényelné.



És végül jobb és angyalibb és édesebb, mint eddig valaha, napról-napra jobban imádjuk, olyan kedvesen jön oda, és bújik anyához és apához, odahúzza kis húsos kezeivel az arcunkat majd cuppanós puszi gyanánt bekapja az arcunkat vagy orrunkat.



Alvás terén a múlt hétig jól működött a bejáratott rendszerünk, 3-szor aludt napközben, 3-szor kapott szilárdat, és este 10-kor gond nélkül elaludt, egy ébredéssel egészen reggel 9-10-ig húzta a lóbőrt.



Most két napja újszerű éjszakai bömbik jelentek meg az étlapon, amit kevésbé fogadok lelkesen, de remélem a fogacskáknak tudható be, amiknek még mindig se hírük se hamvuk.

Első csók

2008. július 4.

Betöltöttük a 8 hónapot. Mind a hárman, de együnk csak pár nappal ezelőtt. Dorka 8740 gramm és továbbra is 70 cm. Nem hízott, csak 300 grammot az elmúlt 1,5 hónapban, de aggodalomra semmi ok, még mindig közelebb áll alkatban egy szumóbajnokhoz, mint egy gebéhez. Már háromszor eszik emberkaját naponta, 12, 17 és 20 óra körül. A többi még mindig anyatej. Ebben a nagy melegben sokszor elutasítj a szopizást, mert ilyenkor mindkettőnkről alaposan folyik a víz, és egyébként is őt már minden zaj zavarja és egyben érdekli, úgyhogy a meghitt összebújás csak akkor lehetséges, ha tökéletes a csend és a nyugalom körülöttünk.




Amióta rájött, hogy hogyan lehet ácsorogni, bőszen gyakorolja újonnan szerzett tudását. A minap strandon voltunk, és Dorkám körbe körbe járt a leterített pléden négykézláb, amíg rá nem jött, hogy az odatolt babakocsi kiváló támaszték lesz, abban felkapaszkodhat. Így a dühös nyüsszögés átment elégedett vigyorba. Amúgy mostanában rákapott egy végtelenül huncut mosolyra, amikor is felhúzza a kis orrát és teljesen széthúzza a kis száját, olyan kisbékásra, hát olyankor annyira zabálnivaló, hogy betelni sem bírunk vele.



Elcsattant az első csók is, kicsit korán jött, de hát ezek a mai fiatalok.... A lakóparkban sétáltunk, amikor összefutottunk egy barátnőmmel és a 2 éves kisfiával Gergővel. Megmutattam Gergőnek Dorkát, aki azon nyomban rá is cuppantott egyet a szájára késlekedés nélkül. Örökre bánni fogom, hogy ez a pillanat nincs megörökítve.

Láz

2008. június 20.

Egy hét múlva lesz Dorka 8 hónapos. Továbbra is nagy sebességgel változik nap, mint nap. Alig bírjuk tartani a lépést. Június 13-án először áll fel magától. Azóta nincs megállás. A legkisebb tárgy, ami a keze ügyébe kerül jó kiindulópont egy remek kis tornagyakorlathoz. A következő történik ilyenkor: meglátja - pillanatok alatt odarohan négykézláb - rátenyerel - popsit felnyom - és csodálkozik, hogy miért nem tud a segítségével felállni... Ideálisabb esetben olyan tárgyat szemel ki magának, ami magasabb, mint egy könyv vagy egy plüssjáték. Mostanában a kanapé és a TV állvány kitűnő célpontok, és tökéletes segédeszközei a gyakorlásnak. Ha sikerül felhúznia magát, diadalittasan megnézi, figyeltünk-e, ilyenkor persze elfelejt fogódzkodni és meg is van a baj... Szerencsére általában oldalra vagy hátra esik és el tudjuk kapni, de sajnos néha azért lefejel ezt-azt, de egyre edzettebb, egyre kevésbé rázza meg az ilyesmi.




Két hete kikúszott utánam a fürdőszobába, amikor tusoltam. Na azóta, ha nem lát és szeretne, első dolga, hogy elindul a fürdőszoba felé, mert hol máshol is lehetnék, mint a kádban. Ha nagy a csattogás és nyüsszögés, már tudom, hogy gyermekem a keresésemre indult. Olyan édes és zabálnivaló, egyszerűen nem lehet betelni vele.



Tegnap épp a fürdővizét készítette apa, mondtuk Dorkának, hogy itt a fürdés ideje, és ő, a kis öntudatos el is indult rögtön a kád felé. A tény, hogy már meztelen volt arra sarkallta az anyukáját, hogy egy csomó fényképpel meg is örökítse az eseményt.



Alvás dolgában nagyon sokat fejlődtünk, pont 7 hónapos korára jutottunk el oda, hogy Dorka már egyedül is el tud aludni. Első este 25 perc alatt sikerült neki, másnap 15 és azóta általában 10 perc alatt már alszik is. És mindezt nem nagy ordítások árán értük el, hanem hosszú hónapok türelmes munkájával. Bevallom, sokszor el sem tudtam képzelni, hogy valaha 1,5 óránál rövidebb ideig for tartani az altatás, de szépen megtanulta, hogy az esti szoptatás a sötét szobában már az alvás előszele, aztán meg azt, hogy egyedül is képes elaludni. Jól megtömjük a pocakot és általában végig is alussza az éjszakákat.



7,5 hónaposan megvolt a második betegség és az első láz. Vírusos nyavaja, amivel a dokik sem tudtak mit tenni, háromnapos láznak hívják. Mivel megviselt mindhármunkat, nekem többnek tűnt 3 napnál, de túl vagyunk rajta. 38,6-ig ment fel Dorka láza, szegény olyan kis elesett volt, majd megszakadt a szívünk érte. Aztán jobban lett, pillanatok alatt vissztért a jókedve, de megjelentek az ilyenkor szokásos pöttyök és szegénykémet beterítették, főleg az arcát. Mára már ezeknek is hűlt helyük.

Apróságok

2008. június 8.

Azt hittem már említettem, de eddig sajnos kimaradt. Na, pótolva a hiányt:




Május 13-án megszületett Boglárka Anna, Bori és Péter kislánya, 5 nappal később 18-án pedig Zsombor Bendegúz, Csilla is Norbi porontya. Mindkettő nagyon zabálnivaló. Nagyon sok boldogságot kívánunk hozzájuk!

Iram

2008. június 6.

Hihetetlen módon fejlődik ez a gyerek. Szinte egyszerre tanult meg ülni és mászni. A felülés először a 7. hófordulóján sikerült neki, a mászás pedig tegnap, azaz 6 nappal később. Még egy kicsit bizonytalan, néha el-eldől, de olyankor megörül annak, hogy sikerült felülnie és vadul csapkodni kezd a kezecskéivel örömében. A lakás minden zugát bejárja már, elbújni sem lehetne előle. Felállítottam viszont az utazóágyat, ami ideiglenes járókaként szolgál, hogy legalább akkor ne nyalogassa a padlót, amikor felmosok. De amint végzek, el is fogy a türelme a drágámnak odabent.




Evés terén is jól állunk, bevezettük a husis kajákat, kipróbáltuk a csirke- és a pilykamellet, mindkettő bejött. Zöldség és gyümölcs terén a következők vannak porondon: alma, körte, barack, sárgabarack, meggy, cseresznye, banán, sárgarépa, borsó, krumpli, sütőtök Ezekből már elég változatosan tudok én is kotyvasztani. Bár legtöbbször üveges bébikaját veszünk inkább.



Megvolt az első fórumos találkozó, 10 anyuka és kisbaba volt jelen, a bébik imádták egymást és érdekes módon egyik sem hisztizett egész nap



Május 30-án megszületett az alattunk levők Bogija! Gratulálunk nekik!

Virág vigyázz!

2008. május 15.

Dorka nekilendült. A lakásban már bárhová eljut, mestere lett a kúszásnak. Ez nem csak azt jelenti, hogy mostantól bárhol élvezhetem a társaságát anélkül, hogy oda kéne cipelnem, hanem azt is, hogy a virágoknak, kábeleknek, vasalódeszkának, apró-cseprő tárgyaknak sürgősen új helyet kell keresnem. Ugyanis rá is, mint apró kortársaira az jellemző, hogy minden érdekli, ami nem játék. Hogy hogy éreznek erre rá, számomra talány! Az oké, hogy a telefon és a billentyűzet igazi kuriózum, mivel ezt látja a szüleitől, na de a tányéralátét, székláb, fülhallgató, öntözőkanna, sáros cipő???? Ezek mégcsak nem is esnek útba... De csöppünket ez nem zavarja, és igazi beleéléssel vonaglik el értük, hogy jó alaposan megcsócsálja őket. A mozgás milyenségét leírni nem egyszerű, tenyerét jó hangosan a földhöz csapja, így mintha legalábbis cuppanó lenne a végén, odatapad a csúszós felülethez, biztosítva ezáltal a stabil tartást, majd a pici lábujakkal kitámaszt és ellöki magát. Végtelenül elbűvölő és mulatságos.




Négykézláb már szintén megáll, de még mindig csak a riszálás megy. Tegnap voltunk 6 hós kontrollon és Dorka 8360 gramm és 70 cm. Na, ezt a jó teljesítményt egy új babakocsival és egy etetőszékkel jutalmaztuk.:)



Nagyon kíváncsi vagyok Dorka későbbi ízlésére, mert még semmilyen zöldséget nem volt hajlandó megenni, krumpli, répa és borsó az, amivel próbálkoztunk, de mindig nagy öklendezésbe fulladt a dolog. A gyümölcsöket viszont nagyon szereti.



A hétvégén angyalka üzemmódban működött mindkét alkalommal, amikor egri nagyszülei sétálni vitték, nem kis örömünkre. Így azért könnyebb alábbhagynia örökös aggódásomnak.

Fél év!!!

2008. április 29.

Kicsit közhelyes, de tényleg mintha egy pillanat lett volna, úgy elrepült ez a fél év. Napról napra elkápráztat minket ez a kis csodagyerek. Kettőt pislogunk és érettségizik. Már most azon izgulok, milyen rossz lesz, ha kirepül...:)




Na de vissza a jelenbe. Dorka megízlelte a barackot, körtét, almát és a banánt. Bepróbálkoztam a krumplival, de kifejezte mélységes utálatát, úgyhogy ezt még nem erőltetem. A többit egész jól fogadta, úgy tűnik az emésztése is kezd helyreállni tőlük.



Fejlődés terén csodákat produkál, már bármit elér kúszással, amit kiszemel magának. Percekig ül, szépen tartja magát, de ha belefeledkezik a játékba, bizony néha koppan még a buksi. Igazából már mászni szeretne, felhúzza magát négykézlábra, ringatózik előre-hátra, de ettől még sajnos nem halad. Viszont ezt is nagyon élvezi, mindig nagy vigyorral párosul ezt a mutatvány.



A szeretetét is kifejezésre juttatja már, sokszor magához húzza az arcunkat és puszi helyett bekapja az orrunkat, vagy amit ér, és el nem enged jó sokáig. Nem csoda, ha ilyenkor mi is szerelmet vallunk neki. Nagy kék szemeivel olyan okosan néz, majd elolvadunk tőle. És ma "kimondta" az első szavát. Kukuccsolós játékot játszottunk, és amikor vége lett az mondta "kukk". Hát nem hiper intelligens? :)

Tökély

2008. április 21.

Az elmúlt hétvége a nagy fejlődés ideje volt. Dorka egyik percről a másikra elkezdett kúszni szombaton. Először csak kukac módjára emelgette a kis testét, persze nem haladt semmit, vagyis inkább csak egy kicsit hátra. Aztán rájött, hogy a karjával tudja húzni magát. Akkor még a láb csak a kapálózásra szolgált. Minkét alkarját stabilan a padlóra helyezte, majd egy gyors mozdulattal már ott is termett a kiszemelt játéknál, távirányítónál, telefonnál. Utóbbiak sokkal vonzóbbak bármiféle színes, gyerekeknek való kütyünél.




Vasárnapra, ill. hétfőre a kapálózó lábból ügyes segédeszköz lett, most már térddel is rásegít az előrehaladásra. Mindhárman nagyon élvezzük a produkciót. Ennek örömére vettünk is egy új játszószőnyeget, ami jobban csúszik. Persze elég elfordulnom egy percre, már a padlón hernyózik a drágám.



A másik mutatvány az ülés. Ezt már nagyon régóta póbálgatja, felülni még nem tud, de már nagyon szépen tartja magát ülő helyzetben. Még mindig nem ültetjük amikor nem muszáj, de a kádban például már imád ücsörögni. Most kezdi igazán élvezni a fürdést. Van két szivacs játéka, egy szív és egy pillangó, fekvő helyzetben nem is érdekli más, csak hogy a kék pillangó minél hamarabb eltűnjön a kicsi szájban. Nem is értem, hogy nem öklendezik tőle. Ha felülhet, megelégszik egyelőre azzal, hogy a vízzel játszik.



Tegnap nálunk járt Lone látogatóban Angliából. 9 éve az ő két tündéri kisfiára vigyáztam Manchasterben. Ajandékba Dorka rengeteg angol mesét és dalt kapott kazettán. A vasárnap délutánunk városnézéssel telt, a kicsi lány egy angyal volt,nem volt egy rossz szava sem, igazi turistaként viselkedett és minden látnivalót alaposan megnézett magának.



A barack mellet a körtét is megkóstoltuk.

Barack

2008. április 8.

Dorka 7890 gramm. Az utóbbi időben kicsit belassult a súlygyarapodás. Persze nem is lehet ezt az iramot tartani, mert még két évesen kölcsönkérné a ruháimat. Ma megvolt a két utolsó (legalábbis egy ideig utolsó) oltás. Az egy hónappal ezelőttinél begyulladt Dorka jobb combja, ami egy heti rosszkedvet eredményezett, reméljük ezt most megússzuk.




A doki bácsink azt tanácsolta, hogy kezdjük el a gyümölcsök bevezetését, elsősorban a barackét, főleg az emésztésre való jótékony hatása miatt. Hát nem vitás, hogy Dorkánknak nem lesz gondja az új ízekkel, a barackból is így elsőre lecsúszott egy jó adag.



Fantasztikus nézni, ahogy egy ilyen pici baba hogy okosodik napról napra. Természetesen mi az első naptól kezdve zseniként tekintünk rá, de azóta is egyre több és több értelem csillan meg a szemében. A mozgása is egyre koordináltabb, mostanra már mindkét kezével nyúl a tárgyak után, egyik kézből a másikba teszi át a dolgokat, és amikor már-már elaludna, hirtelen kikapja a cumit a szájából (felteszem ezt még véletlenül) amitől megijed, majd elkeseredik, és persze totál felébred. :)



Nagyon szereti a saját hangját hallani/hallatni. Sokszor hosszú percekig magyaráz, sikongat, szórakoztatja a környezetét. Viszont az ilyen produkciókra csak itthon hajlandó, idegenben eléggé megilletődött a lelkem mindig.



Említésre méltó esemény, hogy a babúszás kezdete óta, vagyis kb. 3 hete már csak a nagy kádban fürdik a kis hölgy. A kicsi már elég szűkös volt neki vállban, biztos a sok úszástól izmosodott meg így.



Forgás terén még mindig a jó öreg hátról-hasra fordulás megy, de az állandóan. Hasról-hátra még nem kívánkozik. Kívánkozik viszont ülni, és ahányszor csak engedjük, óriási mosolyt kapunk ajándékba.



Annyi csodálatos apróság történik velünk nap, mint nap, amit nehéz szavakba önteni, de összegezve rengeteg örömet okoz nekünk ez a kicsi lány, annyit, hogy erről álmodni sem mertünk, mielőtt megszületett.