2009. szeptember 12., szombat

Alvás

2008. február 4.

Hát a megfázás nem merült ki enyhe köhögésben... Jött az egyre erőteljesebb szörcsögés és hörgés. Hétfő reggel elmentünk az orvoshoz, aki mindenféle cseppeket írt fel szegénykémnek. Amit az orrába és a szemébe csepegtettem, az még elég elviselhető volt, de a szájába valókat kifejezetten utálta, hiába volt köztük "finom" málna ízű, szerencsétlen honnan tudná, milyen a málna. Hát most már tudja. Bár nem hinném, hogy a szívébe zárta volna ezt az ízvilágot. Néha hányás formájában sikerült kifejeznie nemtetszését. Megértettem. :)




A betegség egyetlen pozitívuma az volt, hogy az altatással kivételesen nem volt gond. Elcsigázott kicsi lányom annyira vágyott a kiságyba, hogy amint hozzáért a feje a párnához, már csukódtak is le a szemecskéi. Gondoltuk ezt jól kihasználjuk és nem lesz több ringatás alvás előtt. AHA. Azóta visszajött az egészség és vele együtt a nemalvás. De kitartóak voltunk, és nagyon szép kis alvási rituálét/ napirendet sikerült kialakítani. Aztán voltunk Léván, ahol az egész úgy felborult, ahogy volt. A kis hölgy úgy gondolta, hogy neki egyáltalán nincs szüksége alvásra, az ismeretlen helyen ágyba kényszeríteni nehezebb feladatnak tűnt a Mont Everest megmászásánál. Úgyhogy jött a mózes, és a régi altatási módszer, most meg itthon persze folytatódik a "harc". De hát mégsem maradhatunk itthon örökké.... Muszáj lesz Dorkának megszoknia, hogy nem csak itthon alszik. De addig még egy pár ránc kirajzolódik az arcomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése