2009. szeptember 12., szombat

Anyaci, apaci

2009. július 18.

Kép: még mindig a leves a kedvenc, ez pont egy extrém helyzetben készült, gumicsizmában a pulton, de azért nem ez az általános nálunk...




És dumál, dumál, dumál.... és ez még csak a kezdet. Még mindig a szavaknál tartunk, de már szinte alig van olyan, amit ne tudna utánozni. A mostani kedvenc a "venti", imádja nézni, ahogy forog a ventillátor. Továbbá a "szúr", amióta ezt a szót megtanulta, minden ruha szúrja, úgyhogy még azokból is száműztük a címkéket, amelyek biztosan nem szúrhatták.



A legédesebb dolga mostanában viszont, hogy elkezdett minket becézni, így lettünk anyaci és apaci. Annyira édesen mondja, nem bírjuk nevetés nélkül. Érdekes, hogy nem nagyon mondogattuk neki előtte ezeket, úgyhogy valószínűleg tőlem lopta a megszólítást, én még (majdnem) így szólítom a szüleimet.



További érdekességek: akárhányszor odateszem elé a flaskáját, már kiáltja is: "Igyál!", ha kézenfog minket és húz a szobájába, közben azt kántálja: "Játszik, játszik." akárhányszor nekiállok főzni vagy mosogatni, mutogat a székre: "szék, állj!" mondván, hogy húzzam oda neki a széket és ő rááll, most már minden plüssállat illetve baba kezét rángatva az mondogatja selypítve: "szia, szia!", ami valójában thia, thia.......:)



Mi lesz itt, ha majd mondatokban beszél? Szerintem egész napos kabaréműsor....

1 megjegyzés: