2009. szeptember 12., szombat

Cirkusz

2008. december 19.

A hosszú kimaradás oka, hogy Viktor egy teljes hónapig szabadságon van, sok a program, így valahogy a jegyzetelés elmaradt. Nagyon jó dolgunk van, reggel terülj terülj asztalkám vár, mire mi lányok felocsúdunk. Dorkával mindketten nehezen ébredünk, apa szeme már kopog mikor mi még mindig csak félig nyitott szemmel tapogatózunk a lakásban. Így a reggelikészítés nemes feledata rá testálódott még a kapcsolatunk hajnalán.




Az elmúlt egy hónap a karácsonyi készülődés jegyében telt. December 5-én a lakóparkban Mikulás ünnepséget szerveztek, amire mi, mint lelkes szülők természetesen befizettük Dorkát, de a többszáz gyerek és mégtöbbszáz szülő, valamint a szakadó eső egy kicsit elvette azt az intim hangulatot, amire számítottunk, így egy gyors miki csomag és pár pogácsa beszerzése után úgy döntöttünk, hogy itthon üljük meg az ünnepet egy jó forralt bor társaságában. Dorka a ropi újdonságát fedezte fel (szegénykém szinte csak ezt ehette meg a csomagból) de legalább annyira örült neki, mint mi a bornak. :) Ha nem jobban.



Az éjszaka folyamán a Mikulás aztán kitisztította Dorka cipőjét és reggelre ajándékot is tett bele, csöpp lányunk nagy csodálkozására. Rozi babát azonnal a szívébe fogadta, de felettébb érdekelte apa csoki Mikije is, amit csomagolással együtt rögtön meg is kóstolt. Nem nagyon ízlet..:)))



A nagyszülők szintén elhalmozták ajándékokkal, amiket már rutinosan bontogatott, a sípoló, járkáló, világító télapó azóta is sokat segít az evésben. Ugyanis még mindig sokszor el kell káprázttni őkelmét, hogy lecsússzon az a bizonyos falat. A minap, amikor Krisztián barátunk tette tiszteletét, Dorka például készséggel megmutatta, hogyan tudja dacból kihányni a nehezen legyűrt uzsonnát. Aztán persze kezdődhetett a cirkusz előről. Ha eddig nem tudtuk volna, egy apa és egy anya bármikor elmehetnek cirkuszi bohócnak, csak 1-2 év rutin kell egy gyerek mellett.



Az igazi nagy változás abban nyilvánul meg, hogy a drágánk már bárkivel szóbaáll, nem fél az idegenektől, mint eddig, ha a szomszéd kinyitja az ajtót, azonnal berohan hozzájuk, a nagyszülőkkel pedig már olyan tüneményesen elvan, hogy akár egész napra elmehetnénk. Eddig sem volt zárkózott, a kedvességet kedvességgel viszonozta, de nem mozdult volna mellőlem egy tapodtat sem. Múlt héten viszont az Ikeában egy órán keresztül felém sem nézett, annyi játék és gyerek és akkora tér vette körül. Szóval kinyílt a világ, barátkozunk, puszikat osztogatunk, és bárkinek odaadjuk a vizünket és a kajánkat. :)



Képek:



1: Ki van a cipőmben?




2: Judo mester

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése