2009. szeptember 29., kedd

Dávid

Így túl a 21. héten már kezdem érezni, hogy tényleg van valaki odabent. Nem csak a mocorgásra gondolok, hanem a derékfájás, a feledékenység, a fáradékonyság is megjelent, nem beszélve arról, hogy már nem olyan egyszerű az autóból kikászálódnom, vagy egy-egy szűkebb ruhából kibújnom.
Dorka nagyon jól tűri, hogy nincs annyit kézben, mint eddig, a lépcsőmászás sem okoz neki problémát. Sőt néha már magától kezd el az öcsiről beszélni. Ébredés után például Dávid (igen, megvan a név!!!) is kap cumit tőle, amit a köldökömbe kell dugnom, így nagy elégedetten hempereg még egy párat a kicsi lány az ágyban mielőtt felkel. :)

Teganp Lone látogatott meg minket Angliából, és Dorka hihetetlenül sok mindent mondott angolul, így, hogy egész nap ezt halgatta. Én is nagyon sokat beszélek hozzá, de olyankor ritkán ismétli a szavakat angolul, inkább lefordítja magyarra, amit mondok.

Hétvégén Léván jártunk, a nagyiék persze halálra kényeztették, hétfőn meg is szenvedtem a hisztirohamokkal.:( Pedig hát a nagyszülőknek joguk van kényeztetni  a kisunokájukat, csak nem tudom hogy lehetne ezt úgy megoldani, hogy utána simán vissz tudjunk térni a normál kerékvágásba.

Az új hintám:



Végre hagyom, hogy copfot csináljanak nekem!



Tesók:

Pörgetnek és Zolcsi videóz:

A házi koszt nem ízlik, megkóstolom inkább a füvet:

Mostanában már így csúszok: (+ az elkapott nyálcsepp)


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép nevet választottatok tesóbabának!!!
    Szuperek a képek, tündéri a kiscsaj!!!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Gratula a fiuhoz, szerencsés vagy. Dávid szép név, ha Tündi nem lánynak született volna, mi is ezt a nevet választottuk volna. Dorka meg iszonyú nagy lett.

    VálaszTörlés