2009. szeptember 12., szombat

Hűha

2007. március 7.

2007 február 26-án reggel 9.05-kor tudtam meg, de persze már előtte is elég biztos voltam benne, hogy hamarosan egy angyalkával gyarapodik kicsi családunk. Pont ekkor kezdődött az első és utolsó gyönyörűséges hóesés ezen a télen. Ez nem lehet más, mint egy nagyszerű élet kezdete. Egész nap izgatottan próbáltam tartani a számat, pedig Vitorral vagy ötször beszéltünk telefonon, de hőshöz méltóan egyszer sem szóltam el magam. Délután aztán, apró névnapi ajándéknak álcázva tudattam vele a nagy hírt. Volt meghatódottság, ujjongás, örömteli ölelések tömkelege, könny a szemben, és elkezdődött egy egészen új érzés, a kis lényre való türelmetlen várakozás. Még hivatalosan nem mondhatjuk el senkinek, így a kettőnk óriási titka azóta is. Persze Reni, a kutakodó máris sejt valamit, és a többiek is, miután nem megyek füstös kocsmákba, vagy ha igen, nem feltétlenül ragaszkodom az alkoholfogyasztáshoz.




Az első ultrahangra holnapután megyek, hogy egyáltalán kiderüljön, mennyi ideje tisztelhetjük egymást ily közelről. Szerencsére az ilyenkor szokásos hányási rituálét nem gyakorlom, beérem egy kis hasfájással. Viktor egyelőre minden névadási próbálkozásomat elhárít, mondván először legyen biztos, ami biztos. Igaza van, de azért szólíthatnánk valahogy... Egyelőre a Buksifej ragadt rá. Viktort is becézték így kiskorában. Hát, ha ez lett belőle, én minden gyerekemet buksifejnek hívom majd. Na, de majd lesz tisztességes neve is.



Nagyon várunk kicsikém!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése