2009. szeptember 12., szombat

A kezdetek...

2006. november 24.

Hááát, ez az egész olyan szép és megmagyarázhatatlan. Kezdjük az elején. A két év , amit együtt töltöttünk szinte semmilyen problémákat nem vetett fel, legalábbis semmilyen rögtön-felvágom-az-ereimet típusút. Volt fél év, amit külön töltöttünk, mert Viktor Kosovo-ban volt külszolgálaton. Akkr persze kiborultam egy párszor, és szegény nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel. De ez már a múlté. Azóta is a legtermészetesebb dolog, hogy boldogok vagyunk. Úgyhogy az egész házasságosdiba teljes jövőbe vetett hittel és optimizmussal vágtunk bele. Miért is ne, ugye?




Az esküvő most már egy röpke és hihetelenül tökéletes pillanatnak tűnik, annyira tökéletesnek, hogy szinte már el sem hiszem, hogy nem álmodtam az egészet. Most szépen lassan kapjuk vissza a barátok által készített fotókat és videókat, ami egy kicsit megerősít abban a hitben, hogy ez nem csak az én privát álmom volt.



Az elmúlt egy hónapban csak annyi változott köztünk, hogy egy kicsit jobban ráfókuszáltunk a tervekre, szabadabban beszélgetünk a gyerektémáról, amitől Viktor azért egy icipicit még mindig elfehéredik egy pillanatra, de már kezd hozzászokni a gondolathoz. (?) Nagyon felnőttesen fogja fel a kérdést, csak férfi lévén a bennem végbemenő biológiai kényszerérzet lesz számára örökre megfoghatatlan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése