2009. szeptember 12., szombat

Menő manó

2008. szeptember 26.

Tegnap, azaz 2008. szeptember 25.-én Dorka megtette az első lépést önállóan!




Több hónapos bénázás után (mármint nem Dorka, hanem a szülők bénázása) végre szert tettünk egy csúszásgátlóra a nagy kádba, amit Csöppünk úgy hálált meg, hogy nagy vidámság közepette felállt és lépett egyet a kedvünkért. Nagyon megható pillanat volt. Ma pedig továbbfejlesztette tudományát és négy lépésig merészkedett. Ezek még nagyon bizonytalan mozdulatok, nem is értem hogy tud lépni az, aki állni is alig, de hát csuda ügyes ez a gyerek, nem kell félteni. Illetve kell, mert azért még el-eldobja magát a nagy ácsorgás közben.



Épp tegnap panaszkodtam Viktornak, hogy a mi kislányunk szeparációs szorongása egy kissé elhúzódik, (bár nem tudom pontosan meddig tart) mivelhogy három hónapja úgy porszívózok vagy mosogatok, hogy Dorka a lábamat szorongatja közben. Ami nem lenne baj, csak jobb lenne, ha kihasználná azt a kevés időt, amit ébren tölt játékkal. De neki az egyedül játszás nem az erőssége egyelőre.



Nos, pont ezt mondtam tegnap Viktornak, és erre ma - láss csodát - egész nap szinte nem is kellett asszisztálnom a játékhoz, tologatta, amit tolni lehetett (kisautó, etetőszék, fotel, miegymás) és megvizsgálta minden új és régi játékát, és csak ha éhes vagy fáradt volt szólt, hogy most már azért kapcsolódjak be az életébe.



Nem először érzem úgy, hogy annyira belémlát ez a csöppnyi ember, úgy tudja a gondolataimat, mint senki más.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése