2009. szeptember 12., szombat

Nózi

2008. november 21.

Már biztos említettem, hogy nagy tempóban közlekedik a kisember, azért ismételgetem, mert számunkra is csodálatos nézni, hogy a nemrég még bizonytalankodó kislány mára ugy rohangál fel-alá, mintha mindig is ezt csinálta volna. Nagy elánnal helyez át tárgyakat a lakáson belül, különös tekintettel apa cipőjére, ami nagyobb mint ő maga, mégis Dorka egy-egy cipőt hoz mindkét kezében, ezzel is jelezve, hogy ideje lenne indulni a játszótérre.




Mostanában nem is csoda, ha mehetnékje van, ugyanis kicsit betegecske szegény, így itthoni száműzetésben vagyunk, merthogy odakint már elég hűvös van. Csak egy kis megfázás a ludas, de már egy hete tart, és sajnos szívnunk kell hercegnőnk nóziját, amit, hát finoman szólva nem kedvel túlságosan. Pedig Elek baba és Maci orra kiszívása után levonhatná a következtetést, hogy túl lehet élni a dolgot, őket mindig meg is dícsérjük, hogy milyen jól viselték, de ezután Dorka a kis huncut még mindig menekül, és éktelen ordítással adja tudtunkra, hogy halálosan fáj neki és mérhetetlenül meg van sértve a megaláztatás miatt. Még percekig méltatlankodik utána is. A mi szívünk meg minden alkalommal meghasad.



Ha Elek utazhat ebben a játék babakocsiban, akkor én miért nem?

 Séta Léván

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése