2009. szeptember 12., szombat

Sikerült!

2007. november 14.

Sikerült betartani a határidőket, Dorka 2007. október 29-én érkezett meg, pontban 21.31-kor. Így még apukám is láthatta őt, mielőtt holnap Kubába utazik dolgozni 3 hónapra.




A fájások éjjel 2-kor kezdődtek, és szinte egy egész napon át gyötörtek, mígnem este 8 körül bekötötték az oxytocint, hogy egy kicsit meggyorsítsák az eseményeket. Addigra már túl voltunk minden lehetséges pozitúrán, labdán, forró vizes fürdőn, maszírozáson, vajúdtam ülve, fekve, járkálva, de egy idő után már minden nagyon kényelmetlen volt, ekkor már az orvos is mondta, hogy attól fél túl fáradt leszek a végére, ezért epidurális fájdalomcsillapítót javasol. Nos, ez nem jött össze, mert a kórház két aneszteziológusa sürgős eseteknél volt, ahonnan nem tudtak eljönni. Így végigcsináltam érzéstelenítés nélkül. Utólag már nem tűnik olyan vészesnek, de ezt ott fekve nem így gondoltam. De aztán jött a kitolós szakasz, és fény gyúlt az alagút végén:) Összeszedtem minden erőmet és pikk-pakk megvolt a világ leszebb kisbabája. Mint ahogy azt az apukájának ígértem február 26-án, amikor elárultam neki, hogy terhes vagyok.



Még két órát kellett feküdnöm a szülőszobában, akkor már ott voltak Viktor szülei és Geri, megcsodálták a kicsikénket, Viktor pedig ezalatt sms-ben értesítette a barátokat. Innentől kezdve 3 napig egyfolytában csörgött mindkettőnk telefonja.



Éjfél körül kerültem le a szobámba, 4 másik anyuka mellé. Az első nap még gyorsan elszaladt, Dorka ott feküdt végig mellettem, még aludni is tudtunk valamennyit. Apa is szinte végig ott volt velünk. Nagyon boldogok voltunk, és hitetlenkedve néztük a kis csodát, aki minden perccel egyre tündéribb lett.



A második és harmadik napon már egyre erősödött bennem az érzés, hogy nagyon sürgősen haza akarok menni, mert az István kórházban nincs szabályozva, hogy hány látogató jöhet be az újszülöttekhez. Reggel 7 és este 9 között szinte folyamatosan tele volt a szoba idegenekkel, egy idő után már nem is tűnt furcsának idegen férfiak előtt szoptatni, egyszerűen nem volt más választás. Csütörtök délután aztán, a harmadik napon, megpróbáltam magunkat hazakérni, eredetileg másnap reggel jöhettünk volna el. De szerencsére mindent rendben találtak és pár óra múlva már jött is értünk Viktor felszerelkezve mózeskosárral és kis ruhákkal. Mennyei érzés volt hazaérkezni, megmutatni Dorkának, hogy itt fog lakni, és végre nem attól rettegni, hogy milyen betegséget kap el a sok látogatótól. Azóta is boldogan töltjük itthon napjainkat, Dorka ma már 16 napos, és egyre szebb. Természetesen szinte minden percét dokumentáljuk. Már minden nagyszülő kigyönyörködte magát benne, anyukám egy hétig volt nálunk segíteni, amiért nagyon hálás vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése