2009. szeptember 12., szombat

Száguldás

2008. november 12.

Dorka kezd rájönni, hogy eddig túlságosan megkönnyítette szülei dolgát evés ügyben. Eddig azt ette, amit az anyukája a szájába kanalazott. Egy-két kivétellel minden lecsúszott. Mostanra hosszú listája van a nemszeretem kajáknak, köztük minden, ami tejes vagy paradicsomos. És mivel már csak naponta egyszer szopizik (kora reggel), engem mindenféle trükközésre kényszerít, hogy a megfelelő mennyiségű tejalapú étket bejuttassam a kis szervezetébe. Sokszor mégis könyörgő üzemmódban működünk.


De ezenkívül minden flottul megy, büszkén jelenthetem, hogy lurkónk immár harmadik hete egyedül alszik el, sőt ma már odáig jutottunk, hogy letettem, elbúcsúztam tőle, és egy hang nélkül elaludt. Viktorral percekig vártuk, mikor kiabál majd egy kis simogatásért, de Dorka édesen szuszogott mire bekukucskáltam hozzá.



Játszótér nyílt a lakóparkban és ezt igyekszünk is kihasználni, ha nincs már program leviszem Dorkát, akit persze egyelőre a kövek és homok kóstolgatása köt le leginkább, de nagyon jó kis találkozóhely ez anyukák számára, így én is elvagyok. A szabadban Dorka még mindig csak totyog, pedig itthon már nagyon beindult, feltett behajlított kézzel teper végig a lakáson. Imádja a cipőjét hurcolni a kezében, ha épp nincs a lábán. Ja és a legújabb, hogy mindennel telefonál - még a puszta keze is megteszi. Hangos A A A kiáltásokkal mutatja nekünk, hogy ő most épp beszélget valakivel. Aztán jön, és ami fülünkhöz is nyomja az aktuális alkamatosságot egy kis csevegésre.



és a kép: épp rajtakaptuk, hogy könyveket pakol!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése