2009. november 29., vasárnap

Ruhák

Dorkánkat újra visszacserélték, és megint egy kis tündér, akivel boldogság minden perc. Nem értem hogy történt, két hete még minden gondolata az volt, hogy hogy "szúrjon ki" a meg nem született kisöccsével, aztán egyik napról a másikra imádja, és egyre csak öltöztetné. Naponta legalább kétszer megfogja a kezem, felparancsol a kanapéra, ahol le kell feküdnöm, és hatalmas adag babaruhát halmoz a pocakomra. Persze egyésével rohangál értük és mindegyik után ez hangzik el: Tessék tesó, vedd fel! Ne fázzál!
Biztos nem estünk még át a holtponton, ezért el is határoztam, hogy beszerzek olyan mesekönyveket még szülés előtt, amik erről a témáról szólnak. Hátha így jobban fel tudjuk készíteni a kis lelkét. Ha vannak könyv ötletek, szívesen várom!
Dávidkával a 30. hetet taposom, fizikailag viszonylag jól bírom, éjszaka viszont sokszor azt érzem, hogy szétrepednek a csontjaim és egy-egy megfordulás nem kis kihívást jelent. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy a kislegény még mindig nem díjazza, ha az oldalamon fekszem, valahogy addig kapirgál amíg a hátamra nem fordulok. Már most ügyesen eléri a célját!

1 megjegyzés:

  1. Aranyos a kisasszony! Nem lesz gond meglátod!!!
    Nekem a háton fekvést nem ajánlották, főleg ha hátsó fali a lepény! Mert nyomhatja a baba...Kérdezz rá!

    VálaszTörlés