2009. december 15., kedd

Hálaadás

Idén olyan szerencsések voltunk, hogy kétszer is megülhettük ezt az ünnepet. Először Reniék, Krisztián, Jessy és Csilláék jöttek hozzánk, én főztem a főételt, többiek szolgáltatták a salátát, köretet és a sütit. Minden igazán finom lett. A három gyerek is teljesen jól elvolt, Dorka, mint rangidős, uralkodott a játékok fölött, de azért a fiúknak is jutott néha valami. Zsombor és Barnus tündériek voltak, igazi fiúkhoz híven leginkább a motor érdekelte őket:


 

Pulyka és társai:




Egy héttel később Nóri és Balázs új lakásában ültünk össze. Itt sokkal jobban figyeltünk az igazi amerikai szokásokra, így egész pulyka volt, áfonyaszósz, édeskrumpli és sütőtök pite. Újfent jót ettünk. A lányok (Ági, Nórik, Ildi és Bori) kitettek magukért a fiúk pedig kellően biztosították a segítségüket és jelenlétüket.:) Dorka itt egyedüli gyerekként használta ki a sok felnőtt figyelmét, és habár rengeteg játékkal, mesével készültünk, a felügyelete sokszor két embert igényelt. De az est nagyobbik részében istenien eljátszott és elrohangált.

A remekmű:



Apával olvasunk:




A kép alján suhanok a csini rucimban:



    
  Végezetül csak annyi, hogy idén talán az eddigieknél is jobban átéreztem, mennyire hálás vagyok a barátainkért!

2009. december 7., hétfő

Mikulás

Tegnap járt nálunk az a bizonyos piros ruhás.....attól féltünk Dorka felismeri, de elég jó álcának tűnt, így inkább csak megijedt Tőle. Vagyis lehet, hogy attól ijedt meg, hogy a fura bácsi és anya röhögnek, mint a sakál, és két értelmes szó nem hangzik el. Pedig próbálkoztunk....szegény kicsi lány elbújt a konyhába, csak akkor enyhült meg, amikor az idegen ajándékokat kezdett előhúzni piros zsákjából. Na ez már tetszett, még a gyümölcsnek is nagyon örült. Puszit vagy szakállsimogatást a Mikulás még ekkor sem kapott, de már így is nagyon elégedettek voltunk. Miután elbúcsúztunk Tőle és apa hazajött a "boltból" elmeséltük neki, hogy mi is történt. Persze Dorka ekkor már lelkesen mutogatta az ajándékait és egy nagyot játszottak ennek örömére.

A mienk így nézett ki:


Örülök az ajándéknak:





A csokimiki kivégzése:



31. hetes pocak:


2009. december 6., vasárnap

H1N1

Gyerekek, ezt azért írom le, hogy tudjátok, amikor picik voltatok, illetve meg sem születettek, hatalmas járvány és félelem hullám söpört végig az országon. Főleg a kismamák számára nagyon veszélyes a vírus. Hozzánk hálistennek eddig csak a félelem része jutott el, de abból bőven. Már erről szólnak a mindennapok, így apa és anya is megkapta a védőoltást. Reméljük jól tettük.

2009. december 4., péntek

Dávid szobája











Napirend

Tündérmanómnak nem kedvez ez a latyakos időjárás, szegénykém a szabadban sokkal jobban érzi magát, mint idebent. Egy-egy rövidebb sétára el szoktam vinni, ilyenkor kivirul és akár a falevelekkel is jól eljátszik. Sajnos sokszor azért itthon kell töltenünk a nap nagy részét, próbálom lefoglalni, de nem tudom őt úgy lefárasztani, mint a játszótér.....Így az alvásideje is elcsúszik néha, délután 1 körül teszem le, de van, hogy 2-ig énekel, játszik az ágyikójában, utána meg nem bírom felébreszteni 4-kor. Pedig ha 3 után kel, akkor már naaagyon nehezen alszik el este. Mostanában van, hogy 11-kor még halljuk ahogy mormog és kopácsol odabent. Pedig 9-9,30 körül van fekvés. Reggel persze gonosz módon keltem 8-kor, mert ha hagynám, ki tudja mikor ébredne, a múltkor kipróbáltuk, 10-kor még simán húzta a lóbőrt. :)

Szóval fárasztás a titka nálunk a jó napirendnek. Ha nem lennék a 31. hétben, lehet többet futtatnám odalent.:)

Ezen kívül egy angyal még mindig, annyira kedves és ragaszkodó. A konyhában is sokat "segít" nekem, ilyenkor az alvásidejében konyhát takarítok.:)

Ami számomra elképesztő, hogy a kis kétéves milyen profin cserélgeti a DVD-ket a kis kézi lejátszójában, mindig tudja melyik gombot kell megnyomni, én ilyen műveleteket a gimiben végéztem először.....De hát ilyen kort élünk, ugye.

Mesét nézek: