2010. december 31., péntek

Dávid 11 hónapos

El sem hiszem, hogy nemsokára 1 éves lesz. Nekem még mindig olyan kisbaba. Pedig négykézláb már alig hajlandó mászni, jobban tetszik neki a séta, persze magától még nem megy, így valakinek mindig ráncigálja a kezét, hogy sétáljon vele. Van is panaszkodás, ha nem vagyunk hajlandóak rá.
Hihetetlenül gyorsan tanul, már mindenben segíteni próbál, rendrakás, teregetés, sőt a  minap levest főztem és segített a zöldségeket a vízbe pakolni. :) Ügyesen koordinálja a mozgását, egymásra pakolja a dolgokat, próbálkozik a Duplo összeillesztésével.
Tapsolni, táncolni továbbra is imád, arra is táncol, ha Dorka dúdolgat. Szeret a nővérével játszani, már nagy kópék együtt, sok nevetgélés hallatszik ki a szobájukból. Az ágyról lejönni még nem tud (csak fejjel:( ) így sokáig nem hagyhatók még kettesben, mert felmászni viszont profin tud. Nagy dumás a lelkem, bár értelmes szót még nemigen mond, talán az "EZ" az első, amit tudatosan használ. Néha  az "anyát" vélem kihallani a nagy panasztáradat közepette.:)
Napközben még kétszer alszik, 9-11-ig és 2-4-ig. Reggel 7-kor kelünk, este pedig 9-kor fekszik le. Az éjszakák változóak, előfordul, hogy átalussza az egészet, de inkább jellemző a 2-3 evéssel egybekötött ébredés. A napokban bújt ki az 5. foga, emiatt egy falat szilárd étel sem csúszik le a torkán, így anyatejjel hozza be a lemaradását, így pedig bizony éjszaka is megéhezik.
Dorka nagyon szereti, sokat ölelgeti, hívja játszani. Ma reggel a következő hangzott el reggeli közben:
-Dávid nézz rám! Dávidka! Gyöngyörkém, nézz ide! (!?)
Nem tudom honnan szedte ezt a szót, szerintem kitalálta.

Tegnap Dávid egy fiókba kapaszkodott éppen, mire Dorka felkiált:
-Jajj, Dávidka be fogja csípni az ujját, úgy aggódom!

Szórakoztatom egy kicsit a kistesót:

Mézeskalácsot sütünk:

Épp karácsonyi sütireceptet kerestem, amikor megtámadott az aprónép:

A 11 hónapos:

2010. december 28., kedd

Vásárlás

Évente egyszer a szülinapom környékén megejtek egy nagyobb ruhavásárlást. (Már korántsem élvezem annyira ezt a tevékenységet, mint amikor még vékony és időmilliomos voltam.:) Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy Dorkát is magammal vittem. Hiába vérteztem fel magam ropogtatni és inni valókkal, a kiscsaj azért a hiperaktív énjét is magával hozta, ki-be ugrált a babakocsiból (igen, azt is vettem, hogy ne kelljen őt cipelni, ha elfárad), a próbafülkében a tükör előtt majomkodott, én semmit nem láttam, mindent egyszerre akart rám a adni,  a Zarából ellopott egy sapkát....és még sorolhatnám. A végén még sikerült felborítania a babakocsit, amiről persze egy csomó minden szétgurult a parkolóházban. Mérgemben azt mondtam neki, hogy többet bizony nem hozom magammal vásárolni. Erre ő egy kis gondolkodás után:
-Nem baj, én sem viszem többet anyát!
-:))))

Karácsony 2010

Megvolt  a legkisebb első karácsonya is! Persze most még csak nagyobb az, akinek emlékezetes valamennyire az elmúlt pár nap. Dávid is örült a fának és az ajándékoknak, de még mindig sokkal jobban örül egy anyai ölelésnek egy közös játéknak apával vagy egy kis kergetőzésnek a nővérével. Dorka viszont már december elseje óta tudja, hogy nemsokára itt a karácsony, minden reggel első dolga volt ugyanis kienni a soron következő   csokit az adventi naptárból. 23-án este megbeszéltük, hogy ha ügyesen alszik éjszaka, lehet, hogy a télapó reggelre feldíszíti a karácsonyfát. Volt is nagy öröm reggel, amikor tényleg így lett. Az ajándékokat is áhítattal várta, aznap, miután felébredt a délutáni alvásából, és szép ruhába öltözött, már semmire sem lehetett rávenni, csak ült az asztalnál kómásan, hogy essünk túl azon a karácsonyi vacsorán, jöhessen végre a várva-várt meglepetés. Imádom, ahogy még elhisz mindent, amikor azt mondtuk, hogy halljuk a a kopogást odakint, a télapó azt ellenőrzi esznek-e szépen a gyerekek, elkezdte kotorni befelé az ételt....:)))
Az ajándékszétosztás és bontás is persze Dorka dolga volt, idén már nem ész nélkül bontott minden csomagot, amit csak látott, megkérdezte melyik kié, majd ha megkértük rá, segített kibontani. Dávidnak persze még mindig nagyon bejött a csomagolópapír és örömmel nézte, ahogy a tesója futkos és örömködik, ettől neki is jókedve támadt. Nagyon szép és meghitt napunk volt, mindkét gyerkőc imádni való volt, egész nap mintha érezték volna az átszellemültséget, nem hisztiztek, nyűglődtek, szóval nagyon idillire sikeredett.
Dávidka 23-án egy átaludt éjszakával ajándékozott meg, amiért külön köszönet jár.
24-én már kevésbé aludtunk jól, sajnos kicsi fiacskánk belázasodott, 2-től 6-ig ébren voltunk. Végül egy matracon aludtunk a szobájában egymás mellett. Így kicsit fáradtan fogadtuk az első adag vendéget, de szerencsére a család elég önellátó, így szép napunk volt 25-én is. Aznap és 26-án is a gyerekek rengeteg ajándékot kaptak, de nem mondhatom, hogy ez különösebb lelki traumát jelentett volna nekik.:) Sőt, hétfőn apa és Dorka kilátogattak Érdre, a dédiékhez, ahonnan újabb ajándékokkal tértek haza, és Dorka egy Dóra babát kapott, ami azóta is kitüntetett helyet foglal el a szívében. Úgy cipeli, simogatja, beszélget vele, mint én velük. Nagyon cuki. Még meg is szokta szoptatni.:)
Ma, a szülinapomra Dávidtól a jól bevált átaludt éjszakát kaptam! Nagyon tudja, mikor van ünnep.:)
Remélem ez azt jelenti, hogy javulgat. Ma már jókedve volt, itthon is mertük hagyni a mamáékkal, amíg mi apával csavarogtunk egyet. Új, hiper-szuper telefont kaptam, aminek azért örülök, mert jó fényképeket tudok majd vele készíteni, a többi kütyü, ami rajta van, nekem egyelőre még magas. De apa nagyon élvezi.:)  

Dorka a helyi Mikulással:

  
Dávid a havat csodálja:

Csizma tisztítás:


December közepén kötőhártya gyulladásban volt részem:


A mamáéknál is járt a Mikulás:



 A karácsonyi üdvözlőlapra ez a kép került:


Dorka és a karácsonyfa:
Dávid szerel:

2010. december 11., szombat

Amikor kisüt a napocska

Azért voltak vidám pillanatok itt a nagy haldoklásban

* Egyik este, amikor a kádban fekszem, Dorka betrappol és közli velem:
-Anya, ha megpancsiztál, gyere ki, törölközz meg, öltözz fel, vegyél pizsit, vacsorázz meg, duplózz, olvass magadnak az ágyban és menj tentizni!
(és mindezt egy szuszra:)

* Dorka nagy "szórakozása", hogy a Medve sajtot kibontja, majd kijelenti, hogy nem finom és ott hagyja. Persze ez nem gátolja meg abban, hogy a következővel ugyanezt eljátssza öt perc múlva. Ma szintén nekiállt az említett műveletnek, de apa közbelépett, és megfenyegette, hogy egye meg, ha nem, akkor beletömi a szájába. Ezt többször elismételtette Dorkával, hogy tényleg megértse. Dorka kibontja a sajtot, beleharap, hamiskásan ránéz apára, és azt mondja:
-De hát apa, ez kifejezetten ízletes!

* Úton vagyunk a Kikába. Dorka faggatózik:
-Anya ez egy játékbolt?
-Lesznek játékok is, de ez nem játékbolt, sok a felnőtteknek való dolog.
-Olyan, ami nem nekem való?
-Igen.
-Például mi?
-Például szőnyeg.
-De hát anya! A szőnyeg az nekem is való. Például olyan szőnyeg, ami a fürdőszobában van, mert az kicsi.

*Dorka a számítógép körül molyol. Megkérdezem, mit csinál. Erre ő:
-Anya, csak megnéztem valamit az interneten!

*Egyik reggel Dorka odaszalad hozzám és Dávidra mutatva ezt mondja:
-Anya, ennek a gyereknek kaki szaga van!

* Apa fürdeti Dorkát, de közben Dávid is megjelenik, sétálni "hívja" apát. Dorka erre kiakad, kiabál, hogy jöjjön vissza apa. Dühében ezt mondja Dávidnak.
-Nem adom kölcsön az apukámat!!! Ez az én apukám!

Kálvária

Na, hát ugye hányással, hasmenéssel indult Dorkánál, hányás ebből csak kétszer volt, de utána több napig hasmenés, ami masszív étvágytalansággal járt. Nem mintha szerencsétlen ehetett volna bármit, amit szeret. Csak a főtt krumpli, rizs, száraz csirkehusi maradt meg benne. Valamilyen isteni csoda folytán nem kaptuk el tőle.
Kedden délután én már éreztem, hogy nagyon fáj a torkom, éjszakára megérkezett a láz is mellé. Két napig a halálomon voltam, mamáék jöttek ápolni a családot. Szerdán már Dorka is hőemelkedéssel küzdött, amitől végeláthatatlan sírásrohamok jöttek rá, kedve persze semmihez nem volt. Szerencsére ő ilyenkor rengeteget alszik, így mindig hamar ágyba dugtam, amint a feje a párnához ért, már aludt is. Iszonyúan sajnáltam, közben azért magamat is, mert még Dávidot sem volt erőm felemelni. Mama és papa újra megjelentek, hála nekik. Arról ne feledkezzünk meg, hogy Dávid, igaz nagyon jókedvű kisfickó, de 6. hete nem tud kivakarodni a náthából.
Pénteki napon Dorka és én is fittek voltunk, neki azért volt egy kis hőemelkedése, de a kedve ezerszer jobb volt. Mit ad isten Dávid csütörtökön kihányja a vacsorát, majd a fektetésnél összehányja a szőnyeget, másnap kétszer nyakig kakis lesz, olyan folyékony a cucc. Na itt már kezdtem elásni magunkat gondolatban....de azóta semmi. Teljes 24 órája normális életet élünk.... reméljük kitart egy darabig.

2010. december 6., hétfő

Első ovis betegség

Pont, hogy kimondtam, hogy Dorka még nem is hiányzott az oviból, le is betegedett szegény. Hányós-hasmenős vírust szedett össze, így a héten itthon marad. Egész jó a közérzete, itthon jól elvan, már rosszalkodik is, de ma amikor a játszótérre mentünk, hogy találkozzunk a Mikulással, bizony volt nyöszörgés, sírdogálás. Amikor megkapta a kis csomagot, akkor nagyon örült, de rögtön indulni is kellett haza, nem volt hajlandó hintázni, csúszdázni vagy a többi ismerős gyerekkel szóba állni. Remélem a szobatisztaságába nem zavar be túlságosan az, hogy most megint pelenka van rajta, máskülönben egy vödröt kéne rákötni a fenekére...:)
Továbbá remélem, hogy Dávid nem kapja el ezt a kórságot, van neki is elég baja, azon kívül, hogy 6. hete taknyos, most állapította meg a doki néni, hogy kötőhártya gyulladása is van. Na ilyen sem volt még a családban, most kipróbáljuk. Gondolom a viszketés miatt nem aludtunk egy szemet sem éjszaka.
Szóval most szép az élet, alig várjuk a tavaszt.

2010. december 3., péntek

Hegymászás

Drága bogárkám immár egy hónapja ovis. Büszkén mondhatom, hogy gyerek még ilyen könnyen nem szokott be. Egyszerűen fogja magát reggelente cipőváltás után, és beslattyog a csoportszobába egy "Szia Anya!" kíséretében. Az óvó nénik mosolyogva fogadják, általában egy "De csinos vagy"-al. A hölgyemény nekiáll kezet mosni, utána leül reggelizni. A többit én már nem látom, de azt mondják nagyon aranyos kislány, jól viselkedik és eszik szépen. A legtöbbször még egyedül játszik, de néha-néha már közel enged magához más gyereket is. A lényeg, hogy nem hisztizik!!!!! Ez azért meglepő, mert eddig ugye még a játszótérre is necces volt kimennünk, annyira nem bírta elviselni maga körül a gyerekeket.
Itthon szintén kiegyensúlyozottabb lett, a büntiszéket ezer éve nem használtuk, csak akkor kerül szóba, ha a tesója ellen ármánykodik. Úgyhogy nekünk az ovi egyelőre egy főnyeremény. Nem beszélve arról, hogy én nyugodtabb vagyok, több időm jut Dávidra és magamra, amitől délután viszont nagyobb türelemmel veszem az akadályokat.

Dávid időközben betöltötte a 10. hónapját Pár napja elkezdett fecsegni, még csak érthetetlenségeket beszél, de zabálnivaló, ahogy mindent kommentál. Sőt, mivel Dorka nagy nótázó, ő is bekapcsolódik sokszor, tiszta élvezet egy-egy autóút, ahogy hátul ki-ki a magáét kornyikálja. :)
Apa néha megmutatja neki, hogy kell sétálni, Dávid meg földöntúli boldogsággal rakosgatja  a kis lábait, apa kezébe csimpózva. Az előre mászás már nem kihívás, így mostanában a magaslatokat akarja meghódítani.  A fotelban már pillanatokon belül fent van, de meghódította már a gyerekszéket, a számítógépasztalt (kanapéról) és Renocskáék kis asztalát. Ezen kívül rág, nyammog, cuppog, nyalogat. Állandóan van valami a szájában, legtöbbször persze oda nem illő tárgy, ceruza, hajgumi vagy éppen újságpapír. Nem győzzük megmenteni a fulladástól...:( Az evéssel most éppen hadilábon áll, semmire sem tudom azt mondani, hogy joker kaja lenne, és azt tuti megeszi, ha olyanja van, akkor egész nap elvan szilárd étel nélkül. Ettől függetlenül nincs összeszakadva, 11 220 gramm a súlya. Szerencsére ruhatárat mostanában nem kellett cserélnünk, a 86-os rucikkal ellesz még egy darabig. Bár overálból már 92-est újítottam.:)

2010. november 20., szombat

Cukiság

Dorka ma kihagyta a délutáni alvást, ezért estére már elég fáradtka volt. Persze ennek ellenére váltig állította, hogy ő még nem álmos. Mondtam neki, hogy higgye el, amint leteszi a fejecskéjét máris becsukódnak majd a szemei. Erre ő fennhangon: - BECSUKÓDNAK A SZEMEIM????? (Azt hiszem most jött rá, hogy éjszaka bizony nem nyitott szemmel bámészkodik a sötétben...:)

A múltkor viszont jó hosszúra nyúlt az ebéd utáni alvása, és már sötét volt, mire felébredt. Apa húzta fel a redőnyt a szobájában (joggal kérdezhetnénk, hogy minek...) de Dorkának sehogy sem tetszett valami. Egyre győzködte az apját, hogy a fekete redőnyt is húzza fel. Én a konyhából hallgattam a párbeszédet, eltelt egy kis idő, mire nekem is leesett, hogy mit szeretne....a sötétséget kellett volna felhúzni..:))))

Kiszalad a szobájából, lélekszakadva futkos és keresi Dávidot:
- Szívem! Szívem, hol vagy? Kicsi szívem!  (Anya persze elolvad....)

2010. november 15., hétfő

Beszoktatás 2.

Remek hetet zártunk az oviban. Mondhatom, mindenféle probléma nélkül lezajlott az első öt nap. Az óvónénik és Dorka is minden nap mosolyogva fogadtak, nagy megkönnyebbülésemre. Dorka itthon is egy tünemény volt, csütörtök magasságában már arról tanakodtunk Viktorral, vajon a saját lányunkat hoztuk-e haza Szegedről....:)
Nagyon élveztük a nyugit!
Ma (hétfőn) reggel már volt egy kis sírás elváláskor, de ez csak azt jelenti, hogy kezd leesni a tantusz. Gondolom egy darabig még lesz egy-egy pityergés. De állítólag gyorsan megnyugodott és  továbbiakban nem volt semmi gond. Örülök is, hogy most sír, így nem fojtja vissza az érzéseit (nem mintha ez lenne a jellemző rá), és nem később fog előjönni a stressz belőle agresszió formájában. Legalábbis remélem.

2010. november 10., szerda

Szeged

Múlt héten négy boldog és eseménydús napot töltöttünk Szegeden. Kicsit tartottunk tőle, hogy hogy fogjuk megoldani az alvást, itthon ugye külön szobában alszanak a gyerekek, mivel Dávid még többször megébred éjszakánként. De mivel a nap nagy részét a fürdőben és a játszóházak valamelyikében töltöttük, a lurkók bizony eléggé fáradtak voltak ahhoz, hogy egy szobában szunyókáljanak, Dorka egyszer sem ébredt fel az éjszakai eseményekre. Sőt! Elalvásnál többször kérte, hogy vigyük már be hozzá Dávidot, hogy együtt aludhassanak. Na abból gondolom mi lett volna... (Az altatás azért külön történt.)

Dávid parkolópályán, amíg a többiek készülődnek:


Ébredés után mindig járt egy mese:



A nyaralásunkat akár úgy is nevezhetnénk, hogy ovifelkészítő. Ugyanis Dorka minden egyes nap kiszúrt magának egy nagyobb gyereket, a 8 évesek a legszimpatikusabbak számára, akivel a játszóházban nyomult. Na ő aztán bármit csinálhatott vele, Dorka nem sértődött meg semmire. A mi kis mufurcunk mindenben benne volt, két pillanat után testvéreként kezelte a másikat, öröm volt nézni. Egy kisfiút pedig -igazi nőhöz híven - úgy ugráltatott, hogy a végén már mi kértünk elnézést az apukájától. (Botond, ezt a nehezet hozd ide! Vidd fel a oda a magasba! Gyerünk, cipeld, én nem bírom!...) Egy egészen új Dorkát ismertünk meg. Eddig hírét sem akarta hallani a gyerektársaságnak.

A szobánkhoz zuhanyzó járt, a Csöppök így babakádban fürödtek esténként:


Ami a csúszdákat illeti, szintén ért minket meglepetés. Kicsi lányunk nemhogy le mert csúszni a felnőtt csúszdákon, de teljesen egyedül csúszott. Apa előre ment, Dorka tudta, hogy ha zöldre vált  a lámpa, akkor indulhat utána, apa ott fogja lent várni, és elkapja. Amikor meg épp nem kapta el, és egy kicsit elmerült  a vízben, akkor megtörölte a szemét, és indult neki újra  a csúszásnak. (karúszó volt rajta, ne ijedjen meg senki!) Szóval felnőttet meghazudtoló bátorsággal próbálgatta ki a tekergős és hullámos pályákat. Persze a leghosszabbra neki még nem volt szabad felmenni, de az még nekem is félelmetes volt. 

A 30 méter magas, lifttel megközelíthető csúszdatoronyból két csúszda  indul, a 270 méteres zárt anakonda és 218 méteres zárt anakonda kamikaze:l

Menjünk mááár! A szülőkre várva Dorka pózolt egy kicsit a tükör előtt:





Aztán végre elindultunk:


Hol van már a víz?
Na végre:

Kipróbálom a babacsúszdát is:


Sikerült megnézni Szedeget is valamennyire. Gyönyörű! De azért még lenne mit felfedeznünk.



Az ebédet mindig a városban oldottuk meg. Íme Dorka maffiózós nézése a kajája fölül:

Csíkosban:

És a bónuszkép, Dávid telefonál: (éjszaka kidugta a lábikóit  a pizsiből)



2010. november 9., kedd

Beszoktatás

Dorkánk immáron két napja ovis. Ami azt jelenti, hogy eddig összesen 3,5 órát töltött az épületben. Tegnap (Nov.8-án) még csak 1,5 órát maradtunk, végig ott voltam vele, az elején nem volt gond, minden az előre megbeszélt forgatókönyv szerint zajlott. (óvónéni örül nekünk, behív, D elmegy pisilni, örülünk a kis WC-nek :), kezet mos, örülünk a kis mosdónak, reggelit kap, együtt eszik a többi gyerekkel, mindenhol megkeressük a piros almát, ami D jele, jelölgetjük a saját territóriumunkat.....stb.) De arról nem szólt  a fáma, hogy reggeli után egy kislány majd odajön Dorkához és be akar szállni a kirakózásba.....na itt kezdődött a gond, Dorka hamarosan kijelentette, hogy ő itt egyedül kar játszani, mindenki más menjen haza. Vitába szálltam vele, nyugodt érvelésem őt is lecsillapította kicsit, de 10 perc sem kellett és sírva rohant hozzám, azzal, hogy "Anya, én még nem is vagyok három éves!" Vagyis mégsem akar ovis lenni. :( Lenyugvás után nem erőltettem tovább és haza indultunk. Természetesen egész nap arról beszélgettünk, milyen jó is együtt játszani a többi gyerekkel....(ez még csak 10 000-szer hangzott el nálunk) hátha ettől változik valami.

Ma a másik óvónéni volt, kicsit határozottabb, aki közeledett is Dorkához, nem csak a távolból nézte. Hamarosan arra kért, haggyam ott egy órára. Nagy izgalmak közepette elbúcsúztunk, D nehezen engedett el, de sírás nem volt, Évi néni azzal csábította el, hogy festeni fognak. Azt Dorka imád. (Festettek is egy szép sárga körtét.) Amikor visszaértem, próbáltam belesni, hátha megtudok valami olyat, amit akkor nem tudnék meg, ha D már látja, hogy ott vagyok. És tényleg! Az egyik asztalnál egy kislánnyal együtt játszanak! Hatalmas kő esett le a szívemről, Évi néni szerint semmi gond nem volt, egyszer volt egy kis sírás, mert odaült valaki mellé, de az óvónő elmagyarázta neki miért, és gyorsan megnyugodott.

Amikor meglátott, persze hatalmas volt az öröm, nem nagyon kellett könyörögni neki, hogy induljunk haza.:)
A bolygók együttállása nagyon kedvező volt ma számunkra, mert Dávid is istenien elvolt itthon a mamával, aludt is egy nagyot.
Dorka  a nap további részében is egy tünemény volt, ezt muszáj leírnom, nálunk az ilyen idilli napokat sajnos egy kezünkön össze tudjuk számolni. Szófogadó volt, nem kínozta az öccsét, minket agyonölelgetett, szeretgetett, és még evett is. :) Sőt este, amikor hívott a szobájába Duplo-zni, azt feleltem rögtön megyek, csak összerakodok a nappaliban, erre ő, hogy majd ő összerakodik, ne kelljen anyának. És az összes játékot  a helyére tette. Túlcsordult a szívem.:))))

2010. október 31., vasárnap

Dorka 3 éves


Na, hát ez is eljött! Három éves lett a nagylányunk. Édes, cserfes, fontoskodó kis tündér, aki már mindenbe beleüti a nóziját.  A 3 éves státuszon 14,2 kilót és 105 cm-t mértek.
Most, hogy már ilyen nagy, kijelentette, hogy neki nem kell többé a szűkítő, neki már olyan hosszú a lába, hogy meg tud támaszkodni a WC-n és nem pottyan bele.....továbbá már kapaszkodás nélkül megy  a lépcsőn, ugyanis ő már három éves....és amíg meg nem unja, egyedül eszik, merthogy az oviban is így csinálják.
Egy hete megtanult pótkerék nélkül biciklizni. Viszonylag könnyen ment a dolog, egyszeri alkalommal kellett mellette futkorászni. Még az elindulásban segíteni kell, de amúgy flottul megy neki.
Az esti elalvás már két éve nem probléma hálistennek, de mostanában kezd bepróbálkozni egy-egy "aludj melettem"-mel vagy "nem vagyok álmos"-sal, de szerencsére egész könnyen el lehet simítani ezeket a képzavarait.


A szülinapi bulit még 24-én tartottuk, akkorra tudtuk összecsődíteni a családot. Nagyon jó sikerült a nap, eltekintve az ünnepelt hisztijétől.Sajnos hisztisebb, mint valaha, és nagyon nehezen boldogulunk néha vele.
Persze idén is rengeteg ajándékot kapott. A legelső ajándékátadás rögtön viccesre sikerült. Mama és papa hoztak egy nagy táska ajándékot, a tetején kilátszott egy plüss virág, amit Dorka rögtön kiszúrt. Amikor a nagyszülők köszönteni akarták, az ajándékozást ezzel a kis virággal kezdték. Erre Dorka rémülten felkiált:
- Nem ezt kérem, hanem a másikat. Cseréljünk! (Azt hitte a becsomagolt ajándékot megtartják???)

(A képen látni, ahogy papa szakad a röhögéstől:)

Idén Némós tortát kapott, ami nem aratott olyan nagy sikert, mint tavaly a katica. Azért finom volt, el is fogyott.

Ajándékbontás:


 Jó volt, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Dávidka nagyon jól viselte a vendégsereget, 3-szor aludt, közben pedig jókedvű és érdeklődő volt mindenkivel. És persze nagyon bejött neki a csomagolópapír:


Az új babaházzal:


29-én megtartottuk a rendes szülinapját is, saját készítésű tortával, kisebb ajándékdömpinggel.








Sikerült elcsenni anya szemspirálját:



Dáviddal nagyon jól kijönnek. Az irigykedésen kívül, amit néha előad vele szemben, egész jól eljátszanak, le tudja kötni Dávidot akár fél órára is. Persze sokszor arra megyek be hozzájuk, hogy Dávid visít, ilyenkor szét kell őket szedni, mert Dorka éppen "megöleli" az öccsét.

Így:


Vagy így:



Ma reggel is egy ilyen sírásra szaladtunk be a szobájukba, kérdeztük Dorkától, hogy mi történt. Azt válaszolja, hogy semmi, Dávid örömében játszik! :))))
Azért vannak aranyos pillanataik, amikor segít a tesójának, vagy kedveskedik neki. Itt éppen megengedi, hogy mesét nézzen vele:



 Dávid ma lett kilenc hónapos. A kajálása egy kicsit visszaesett, mostanában nem eszik olyan jóízűen, de ezt a fogacskáinak tudom be, nem is nagyon izgatom magam miatta. Így többet szopizik, ami pótolja a hiányzó tápanyagot, úgyhogy nem zörögnek a csontjai. A doki néninél a minap 11 kilót mutatott a mérleg.:) A magassága 75 cm körül van.
Továbbra is vidám kisfiú, és úgy tűnik nagyon muzikális, amint zenét hall, rázza  a kis popóját, az is megteszi, ha én dúdolok, vagy Dorka kornyikál valamit. (Apropó éneklés, Dorka kb. 2 hete kezdett el velem együtt énekelni, eddig mindig csak egyedül szeretett. Így apának már a kórust kell hallgatnia:)
Továbbra is négy foga van. Kapaszkodva áll, de már lépeget a bútor mellett. Mindent megpróbál elérni, evés közben csak annyit látunk, hogy nyolc ujjacska kapaszkodik kitartóan az asztal lapjába, hogy hogy jut föl oda, azt nem tudom....Imádja csapkodni a billentyűzetet, kiflit rágcsálni, homokozni, fürdeni, anya karjából nézelődni, a lépcsőházban tartózkodni, zenebölcsibe menni, mindent megnyálazni, amit nem szabad és imádja, ha Dorka rohangál körülötte. Ezen hosszan kacag.
Éjszaka visszatértünk a kétszeri kelésre és reggel a korábbi (7-7,30) ébredésre. Ez nekem új, Dorkával soha nem kellett korán kelnem, inkább jó későn feküdnöm.:)
Dávidnak lett egy nagyon édi szokása. Abból indult, hogy amikor már nem kért többet enni, akkor felhúzta a nóziját és úgy fújta ki a levegőt. Imádni való grimasz. És látta, hogy nekünk mennyire tetszik, és hogy mindig nevetünk rajta, elkezdte mindenre használni.  Így néz ki:


Ha mérges, még a kezével is hadonászik hozzá:


És a bizonyíték, hogy ő is mennyire szereti mindenbe beleütni az orrát. Apával szerelnek:




Végezetül megosztanám Dorka legújabb aranyköpéseit: Mindkét gyerek odarohan hozzám. Miután Dávid is megérkezik, Dorka sértődve közli vele: Ez az én anyám! Engem szórakoztasson!

Vagy a minap megjegyezte: Anya, nagyon sokat kellett várni, hogy három éves legyek!:)




2010. október 21., csütörtök

Az életet át kell rendezni!?

Hívom Dorkát ebédelni. egyszer-kétszer-sokszor. Az utolsót már hangosabban mondom. Erre ez a válasz érkezik a szomszéd szobából:
-Anya, rendezd már át ezt az....életet! Vagy játszom, vagy eszek. Nem tudok egyszerre két dolgot csinálni!

2010. október 19., kedd

Október 14.

Tegnap méredzkedés volt nálunk, Dorka 14 820 gramm, Dávid pedig 10 580. Egyik sem hízott már egy jó ideje. Dávidnál ez rendben is van, ő most fénysebességgel közlekedik, nyilván lemozogja  a bevitt kalóriákat. De Dorkát néha már aggasztóan vékonynak találjuk, persze ehhez az is hozzájárul, hogy fél napig is elvan egy levessel, ilyenkor egy szülő mi mást tenne, mint aggódik.:) Majd egy éve ugyanolyan méretű ruhákat hord, még a réges-régi hosszúujjú bodyk is jók rá, pedig azokat már elraktam, gondolván ősszel már kicsik lesznek. Na, nemsokára megyünk 3 éves státuszra, kíváncsi vagyok mit mondanak.
Dávidkánk végre gagyogni is elkezdett. Igaz, még csak a tyaty, atya, etye, ez, egy és a gyegye vannak repertoáron, de irtó cukin csinálja. Mondjuk  a minap volt egy aranyos esetünk. Dorka Dávid kezébe nyomott egy követ az utcán, én pedig azt mondtam Dávidnak, hogy köszönje meg szépen a nővérének. Ő meg ráemelte a nagy szemét, majd kibökte, hogy KÖSSZ! Apával szakadtunk a röhögéstől és tuti nem hittük volna el, ha ezt más meséli. Aranyosak az ilyen véletlenek.:)
Dorkával sokat beszélgetünk az oviról, úgy néz ki, hogy várja is, annak ellenére, hogy mindig elmondom, hogy én nem leszek ott, az óvónéni fog vigyázni rá. November 8-tól indul a nagy kaland.
Október 14-én ünnepeltük a 4. házassági évfordulónkat, és be kell vallanom, nagyon elérzékenyültem, mert a kedves férj meglepett egy szokatlan ajándékkal. A szokásos virág vagy csoki helyett most bement egy natúr kozmetikumokat forgalmazó boltba, ahol összeválogatott nekem egy nagy adag kényeztetést a kedvenc illataimmal, bőrtípusnak megfelelően.:))) Mondjuk azt később beismerte, hogy amikor megkérdezte az eladó, hogy milyen színű a bőröm, azt válaszolta, hogy "Hát fehér!" (Végül is nem vagyok néger, az igaz....  :)))))
Lényeg a lényeg, hogy a gesztus maga elmond mindent! Imádom!


  

2010. október 12., kedd

Libegő

Hétvégén megvolt a gyerekek első libegőzése. Kivételesen hiszti nélkül telt el a nap, amit nagyon-nagyon élveztünk apával. Mivel Dorka már sokszor kihagyja a délutáni alvását, így nem aggódtunk, hogy időre hazaérjünk, Dávidka meg alszik ott, ahol épp álmos. :) Jelen esetben a Mei Taiban aludt a pocakomra kötve. Dorka már hallott a libegőzésről az Anna és Peti könyvekből, így nem érte váratlanul, hogy a magasban fogunk "repülni". Persze csimpaszkodott az apjába ezerrel, de amíg érezte, hogy szorosan tartjuk, nagyon élvezte. Lefelé már olyan merész volt, hogy beült kettőnk közé, és már fogni sem kellett. Fönt a hegyen pedig megmutatta, hogy a gyaloglás is nagyon megy neki, a kilátót megjártuk úgy, hogy egyszer sem kellett őt felvenni.
Dorka-pásztor:

Így beszélgetünk mi:


Fenn a magasban:
Falevelet is gyűjtöttem:


Dávidka elalszik:
Ugrimókus:

Anyai csók:


Befészkelődve a szülők közé:
Lefelé már hűvös volt:


Hazafelé megálltunk Dorkával pisilni, apa lekapott, anya meg ezen nevet:



Délután játszótereztünk is:




Imádok homokozni:

Dorka bicajozni tanul pótkerék nélkül: