2010. január 14., csütörtök

Angyalka

3 nap és betöltöm a 37. hetet. nem mondom, hogy egyszerűbb az élet ilyen nagy pocakkal, de sokkal kevésbé megterhelő, mint gondoltam volna. Simán cipelek gyereket, takarítok, teszek-veszek, amit csak kell. Sőt még a nagybevásárlást is megcsinálom Dorcoskával.
Ehhez persze tudni kell, hogy amióta Dorkát elrabolták az ufók, kb. másfél hónapja, szinte semmi gond nincs vele. Tele van empátiával, és olyan szinten egymásra vagyunk hangolódva, mint soha. Persze megvannak a korához illő hangulatváltozások, de semmi olyasmi, ami megmagyarázhatatlan lenne, mint régebben. Annyira édes,  hogy hihetetlen. Apróság, de meg kell említenem, hogy kb. két hete elkezdett szendvicset enni. Ha finoman megsütjük francia pirítósnak, levágjuk a héjját, akkor szépen elmajszolja. Az a gyerek, aki eddig a kenyér látványától is menekülőre fogta!!!!!!

Dávid még vígan elvan odabent, bár már kezd szűkös lenni a hely. 2500 gramm körüli a súlya, és teljesen rendben van. Lassan mindennel elkészülünk, a kórházi pakk is 90%-ban kész, úgyhogy várva várjuk. Én azért még mindig szeretném kihúzni legalább február elejéig.

És a végére, best of Dorka:

  • Nagy erőkkel próbál becsukni egy műanyag dobozt, ami végül eltörik:      -Hát ez nem sikerült jól!
  • Mondom neki, hogy hallgasson be a pocakomba, mit mond neki a tesó. Erre hallgatózik, hallgatózik. Egyszer csak: -Nem mond semmit, nem hallok semmit, nincs bent fülhallgató!
  • Kérdezi tőlem, hogy mit mond a boci, mondom, hogy Mú! Erre rámnéz és  legörbülő szájjal kérdezi: -Nem azt mondja, hogy se füle, se farka?
  • Odaszorítja a telefont  a füléhez és ezt mondja: - Halló Dorka! Itthon vagy a karácsonyfával? Igen. Jó! Kérek egy SMS-t! :))))

2 megjegyzés: