2010. január 23., szombat

Önkontroll

Elhatároztam, hogy mostanában legalább hetente egyszer jelentkezem, nemsokára valószínűleg úgyis kevesebb időm jut majd az ilyesmire. Meg akkor a kialvatlanság közepén már a mostani emlékek elég halványak lesznek.
Szóval pocak jól van, mostanában aludni is hagy, amiért végtelenül hálás vagyok. Dávidkával sokat "beszélgetünk", Raffai doki segítségével nagyon ügyesen kommunikálunk. Most már ott tart a dolog, hogy az utolsó, szülésfelkészítő szakaszba léptünk, így az egész procedúrának könnyebbnek és lelki értelemben fájdalommentesebbnek kellene lezajlania. Majd beszámolok....

A derékfájásom viszont  a tetőfokára hágott, ez azért szülés után remélem enyhül, mert már úgy mozgok, mint egy reumás lajhár, nézni is rossz....már annak aki nézi.

Ma anyukámék tették szebbé a napunkat, megint nagyon elkényeztettek, mert ahelyett, hogy mi utaztunk volna, ők jöttek, ráadásul teljes ebéddel érkeztek, nekem egy gyors sütit "'kellett" csak összedobnom. Hiába, születni - és férjhez menni - tudni kell...:)

Dorka egy kicsit "fogzós" megint, legalábbis ezt hisszük, mert nem enged betekintést a szájába, de szegény látványosan szenved. Ettől nehezebben kezelhető az átlagnál, még jó, hogy most vagyok a legengedékenyebb és megértőbb stádiumomban, tudom, milyen nehéz idők várnak rá, nem szigorúskodom túl sokat.
Számomra egyébként hihetetlen önkontrollja van, sok felnőtt megirigyelhetné. Mára megtanulta azt, hogy ha valami nem sikerül ezredszerre sem, akkor ne csapja magát a földhöz, hanem kérjen segítséget, és az utolsó pillanatban ez eszébe is szokott jutni, és igaz már-már sírós hangon, de jön az "Anya segíts!" vagy "Apa segíts!" és az utána következő kellemes érzés, hogy a hatalmas probléma egy csapásra megoldódik.
A másik ilyen: egy pár napja megint osztja a taslikat, harapásokat, csípéseket, de eddig mindig sikerült kedvesen lereagálni, azzal, hogy "Szeretlek, Te miért bántasz?" és erre úgy megbánja, amit tett, rögtön megölelget, megpuszilgat....persze ezt a fajta bocsánatkérést könnyű elfogadni. :)
Szóval csak azt akarom mondani, hogy ha már ott tart az ember, hogy megüt valakit (hát még az anyját...), akkor nagyon nehéz lehet hirtelen átváltani dühösből szeretős, ölelős, megbánósba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése