2010. február 7., vasárnap

Kórházi napok

A hétfőt, vagyis az első kórházi napunkat egyedül töltöttük a látogatási tilalom miatt. Na persze nem voltunk egyedül, állandóan nővérek serege ellenőrizgetett, meg volt két tündéri szobatársam is. A délutánunk kicsit nyűgösre sikerült, mert Dávidka nehezen szabadult meg a magzatszuroktól, egészen az éjszaka közepéig bántotta a pocakját, amikor is egy nővér kimasszírozta belőle. Onnantól kezdve semmi gondunk, eszik és alszik a fiatalúr. Nagyon tehetségesen szopizik, így már nem kell bimbóvédőt sem használnom a szoptatáshoz.

Kedden aztán feloldották a tilalmat végre, így apuci bejöhetett. Gyorsan elrepült a nap, Dávid javarészt aludt, anya meg pletyizett a szobatársakkal. Csak akkor szomorodtam el, amikor eszembe jutott kicsi Dorkám, mert annyira, de annyira hiányzott! Szerencsére ő istenien elvolt itthon a mamával.

Szerda reggel pedig már kezdhettem pakolni, egy kis vizsgálat és a zárójelentés kézhezvétele után már jöhettünk is haza.

Apa és Dorka jöttek értünk, a szívem a torkomban dobogott, amikor meghallottam Dorcoskám hangját a folyosón. Amikor meglátott, kaptam egy gyors puszit, és már rohant is megkukkantani a tesót. :) Még jó, mert így nem látta, ahogy zokogok az örömtől.

Meg kell jegyeznem, három nap rettenetesen hosszú idő, ha a gyerekétől távol tölti az ember. Amikor megjelent az én pici lányom az ajtóban, nem győztem csodálkozni, milyen hatalmas! Főleg Dávidhoz képest...:)

Az autónál aztán Dorka megkapta az ajándékot, amit a tesó hozott neki, egy hiper szuper futóbiciklit. Azóta is ezzel trappol a lakásban.

Úton hazafelé aztán Dorkának is eljutott, hogy most már anya is jön haza, nem győzött puszilgatni, hízelegni, annyira ügyesen legyőzte a távollétemet, olyan büszke vagyok rá!


2 megjegyzés:

  1. Azta Verám, veled izgultam, amíg olvastam...de...öööö....méhnyelv???? excuse me???? picit távolabbra kerültem az egésztől, asszem :)

    Gratulálok ismét!

    VálaszTörlés