2010. május 31., hétfő

4 hó

Újabb hónap repült el. Kicsi fiacskám továbbra is egy tündér. Bár az elmúlt 4 hét nem volt felhőtlen, de alapjában véve sokkal könnyebben kezelhető gyerek, mint Dorka volt ilyen idősen. Vagy csak én vagyok rutinosabb? A nehézségek főleg a szopizás terén jelentkeztek, amint már említettem. Pár napig válogatósat játszott a drágám, hol a jobb oldal, hol a bal nem smakkolt. Volt olyan, hogy egyik sem. Logikát egyáltalán nem sikerült találnom a dologban. Kétségbe viszont estem. De végül is arra jutottam, hogy ha éhes lesz, úgyis eszik, mint ahogy Dorkánál is mindig ezt a tanácsot osztogatta boldog-boldogtalan. Csak bírja türelmesen kivárni az ember. Mert volt olyan napunk, hogy délután 6-ig még nem evett egy jót a babám, én meg azt hittem minden pillanatban, hogy mindjárt éhenhal. Nem hiszem, hogy nem volt éhes....na mindegy, ezt lehet, hogy már rejtély marad.  
Mozgás terén is fejlődött, nyúl a tárgyakért, gyömöszöli őket a szájába, hason is elég sokáig elnézelődik, ügyesen kinyomja magát. A legjobban a kezét szereti majszolni, az ökle szinte mindig csupa nyál.:))) Gondolom a hüvelykujját keresi, de azt még nem sokszor sikerült meglelni. A hasról hátra fordulást két hete kétszer megmutatta, csak hogy ne izguljunk. Azóta sem.
A tesóját nagyon szereti, elég ha csak meghallja Dorka hangját, már kíváncsian figyel. Várja, most milyen csapás következik. Szerencsére ezek a csapások csak a szeretet megnyilvánulásai. Dorka szinte minden nap elmondja Dávidnak, hogy szereti, öleli, puszilja, és ami a legújabb, hogy cipelni akarja. És a 8260 grammos súlyával bizony ez elég nehezen kivitelezhető.

Május hónapban nagyon bolond időjárásunk volt, extrém meleg és extrém hideg között ugrándozott  a hőmérselket. Volt hogy télikabátban mentünk sétálni, 3 napra rá meg rövidujjúban játszótereztünk. Ami nagyon meglepett, hogy Dávidkát szinte egyáltalán nem viselte meg ez az ingadozás. Egy nehéz napunk volt összesen. A hideg persze sokkal jobban kedvez neki alvás szempontjából. És akkor jöjjenek a képek:

Gyere tesó felveszlek:

Nézelődés:

Tesók:


Koncentrálok pancsi közben:


Mesét nézünk:


Léván:


Amikor merengek:




Vidám ébredés:


Mamáékkal:



Új verdát kaptam:


4 hónapos lettem:


2010. május 28., péntek

Kíváncsiság

Dorka sokat fejlődött mostanában. Érezhető ez nemcsak azon, hogy már szól, hogy pisilnie kell, és a WC-be produkál, hanem azon is, ahogy kifejezi magát. A minap például kiállt az erkélyre és a következőt találta mondani:
- Elmegyünk arra (megfelelő irányba mutat), befordulunk a járdára, ott sokat-sokat mendegélünk, befordulunk balra, és ott a játszótér.
Hát apával nagyot néztünk. Tényleg ott van. Eleve ez a bal-jobb, nekem gondolkodnom kell, melyik-melyik, ő meg már most így....na szóval el vagyunk Tőle ájulva.

További aranyos mondásai:
Ma reggel, fogmosás után megkérdeztem, hogy ügyesen megmosta-e a fogacskáit. Ezt válaszolta: -Igen, ügyesen, egész nap piszkos követ ettem, azért lett piszkos a fogam. :))))

A tesója tüsszent, ő meg odarohan: -Dávidkám fázol? Fázol édesem?

Sok helyről hallottam, hogy ha egy kisgyereknek tesója születik, sok esetben ő is visszaszokik, vagy legalábbis érdeklődést mutat a szopizás iránt. Hát nálunk ez eddig abban merült ki, hogy Dorka odaült mellénk, fogta a babáját, kutyusát, ami éppen kéznél volt, odaszorította a köldökéhez (!!!) és megszoptatta. Ilyen mondatokkal kísérte mindezt: -Lili/Sára...stb. baba, egyél szépen, mert nagyon éhes vagy! Üres a pocakod. Miért nem eszel? Egyél! Jól van, jóllaktál!....:)
Pár napja viszont, miután Dávidka megtömte a pocakját, odahozta hozzám  a babáját, hogy őt is szoptassam meg. Amikor látta, hogy belementem a játékba, bátrabb lett és megkérdezte, Ő is szopizhat-e. Mondtam, hogy persze. Hatalmas vigyor volt  a válasz és hitetlenkedés a szemében. De aztán odajött és megnyalogatta a tejforrást. Kíváncsi voltam mi lesz ebből. Nem tudott mit kezdeni vele, megpróbálta a másikat is, kicsit gondolkodott, majd elszaladt játszani. Azt hiszem, kielégítette a kíváncsiságát. Remélem tényleg ennyi volt.

Szoptatom a krokit:



Időközben Dáviddal volt egy kis szopi para, nem részletezném, csak annyi, hogy sok sírás volt és képbe került egy szoptatási tanácsadó is. De pár nap alatt túllettünk a nehézségeken, és mára minden oké. A nagyfiúról bővebben a 4 hós bejegyzésben.

2010. május 1., szombat

Dávid 3 hónapos

Kicsi fiam fénysebességgel "öregszik". Biztos azért, mert két gyerek van, de úgy érzem sokkal gyorsabban telik az idő, mint amikor Dorka volt ilyen pici. Dávidka tündéri, mosolygós kisfiú. Élvezet vele minden perc. Ha vásárolni megyünk, békésen elüldögél a hordozójában, ha sétálunk, alszik a babakocsiban, éjszaka alszik, egy szavam sem lehet. Dorkát már most nagyon szereti, a nővérkéje hatalmas mosolyokat kap tőle folyamatosan. Mondjuk meg is dolgozik érte:)
Vannak neki is nyűgösebb napjai persze, de olyankor általában front van. Szegénykém azt elég rosszul viseli, nappal nem is tud aludni miatta.
A szobacsere jó sikerült, neki igazábó fel sem tűnt szerintem. Jókat alszik a kiságyában, bár az elalvás az nem magától megy, általában az esti szopi közben alszik el. Ringatni nemigen kell. Azt hiszem eddig egyszer aludt el a kezemben.
Szereti, ha hordozom, már ügyesen elnézelődik akár egy órát is. A babakocsiból ugye nem lát ki, így az csak alvásra jó.
Hihetetlen módon kommunikál. Már nagyon régen gügyög, de mostanában már nem csak a halacskáinak meg  a lámpának mondja, hanem nekünk is célzottan. Például ha telefonálok a közelében, akkor egyfolytában szövegel ő is. Vagy szoptatás közben, ha a szemébe nézek, elmosolyodik és nekiáll dumálni. Megzabálom!

Dorka 2,5 éves

Bizony, teperünk a 3 felé. Megvolt az ovis nyílt nap, nagyon tetszett neki. Rohant a játékok közé, amikor az ovónő szólt, hogy a cipőt le kell venni, szépen levette és csak úgy ment fel a galériára, ahonnan le sem lehetett imádkozni. :) Volt hiszti is, remélem ez mérséklődik majd, mire tényleg oviba megy.
Egyébként egy tündéri nőci, aki imád minket, beleértve a tesóját is. Már 3-4 hónapja nagy széken ül, az etetőszék azóta el van téve. Ha el is mászkál evés közben, az csak azért van, mert Dávidka nyöszörög és neki azonnal meg kell vigasztalnia. Hintáztatja, énekel neki és rázza a csörgőket a szeme előtt. Nagyon édes! Eddig még szerencsére egyszer sem vágta fejbe véletlenül sem. Azt még nehezen érti, hogy miért nem szabad kiabálni, ha a tesó alszik, vagy miért ne rohangáljon be hozzá a szobájába. Ilyenkor van ám sértődés, és bizony dacból csakazértis felébreszti néha. Teljesen érthető módon, ha rokonok jönnek, és Dávidkát csodálják, Dorka azonnal elkövet valamit, csak hogy rá figyeljenek. (Jelzem, én sokkal rosszabb voltam, amikor Zolcsi megszületett, féltékenységemben én bántottam őt.)
Rengeteget vagyunk a játszótéren, aminek az az eredménye, hogy Dorka a napokban megtanult biciklizni, és egyedül hajtja magát a hintán. Olyan büszke vagyok rá! El is hozzuk Érdről a déditől kapott pedálos bicajt, had vagánykodjon vele a kiscsaj.
A társas fejlődés terén is van haladás, igaz még sokszor veszik össze kortársaival, de már egyre gyakrabban ügyesen elbeszélget velük. Tegnap történt először, hogy egy kisfiú igényt tartott a kisautójára, Dorka pedig egyszerűen nem volt hajlandó odaadni. Tudom, ez úgy hangzik, mintha nem örülnék neki, pedig pont ellenkezőleg. Eddig bárki bármit el akart venni tőle, ő elsírta magát és megsértődve elszaladt. Ilyenkor alig tudtam megvigasztalni. Most életében először kiállt maga mellett, és azt mondta: Most én játszom vele! Úgyhogy szerintem ez pozitív változás.
Kb. 4 hónapja már igényli az esti mesét, amit apukája szolgáltat. Dorka nagyon hálás közönség, azt, hogy mennyire figyel, csak akkor vettük észre, amikor egy-egy "nehezebb" szót egy másikkal helyettesítettünk, és ő rögtön kijavított. Pl. ékes/díszes, finomság/csemege....stb. Szóval minden mesét kívülről tud a lelkem. Pedig 40-50 rövid mese van, amit apa váltogat.
Amióta Dávidka két hónapos lett, letettem arról, hogy a főzést beiktassam a napi teendők közé, mert semmi időm nem maradt a gyerekekkel való játékra. Így elkeztük rendelni az ebédet. Ezzel egyidőben, Dorka úgy döntött, hogy ő egyedül eszi meg minden nap, amit a bácsi hoz. Így is van, ebédkor úgy eszik, mint egy kisangyal. Senki nem hiszi el nekem, mert a többi étkezés még mindig szenvedés.....ki érti ezt?

Ma lettem 2,5 éves: