2010. május 1., szombat

Dorka 2,5 éves

Bizony, teperünk a 3 felé. Megvolt az ovis nyílt nap, nagyon tetszett neki. Rohant a játékok közé, amikor az ovónő szólt, hogy a cipőt le kell venni, szépen levette és csak úgy ment fel a galériára, ahonnan le sem lehetett imádkozni. :) Volt hiszti is, remélem ez mérséklődik majd, mire tényleg oviba megy.
Egyébként egy tündéri nőci, aki imád minket, beleértve a tesóját is. Már 3-4 hónapja nagy széken ül, az etetőszék azóta el van téve. Ha el is mászkál evés közben, az csak azért van, mert Dávidka nyöszörög és neki azonnal meg kell vigasztalnia. Hintáztatja, énekel neki és rázza a csörgőket a szeme előtt. Nagyon édes! Eddig még szerencsére egyszer sem vágta fejbe véletlenül sem. Azt még nehezen érti, hogy miért nem szabad kiabálni, ha a tesó alszik, vagy miért ne rohangáljon be hozzá a szobájába. Ilyenkor van ám sértődés, és bizony dacból csakazértis felébreszti néha. Teljesen érthető módon, ha rokonok jönnek, és Dávidkát csodálják, Dorka azonnal elkövet valamit, csak hogy rá figyeljenek. (Jelzem, én sokkal rosszabb voltam, amikor Zolcsi megszületett, féltékenységemben én bántottam őt.)
Rengeteget vagyunk a játszótéren, aminek az az eredménye, hogy Dorka a napokban megtanult biciklizni, és egyedül hajtja magát a hintán. Olyan büszke vagyok rá! El is hozzuk Érdről a déditől kapott pedálos bicajt, had vagánykodjon vele a kiscsaj.
A társas fejlődés terén is van haladás, igaz még sokszor veszik össze kortársaival, de már egyre gyakrabban ügyesen elbeszélget velük. Tegnap történt először, hogy egy kisfiú igényt tartott a kisautójára, Dorka pedig egyszerűen nem volt hajlandó odaadni. Tudom, ez úgy hangzik, mintha nem örülnék neki, pedig pont ellenkezőleg. Eddig bárki bármit el akart venni tőle, ő elsírta magát és megsértődve elszaladt. Ilyenkor alig tudtam megvigasztalni. Most életében először kiállt maga mellett, és azt mondta: Most én játszom vele! Úgyhogy szerintem ez pozitív változás.
Kb. 4 hónapja már igényli az esti mesét, amit apukája szolgáltat. Dorka nagyon hálás közönség, azt, hogy mennyire figyel, csak akkor vettük észre, amikor egy-egy "nehezebb" szót egy másikkal helyettesítettünk, és ő rögtön kijavított. Pl. ékes/díszes, finomság/csemege....stb. Szóval minden mesét kívülről tud a lelkem. Pedig 40-50 rövid mese van, amit apa váltogat.
Amióta Dávidka két hónapos lett, letettem arról, hogy a főzést beiktassam a napi teendők közé, mert semmi időm nem maradt a gyerekekkel való játékra. Így elkeztük rendelni az ebédet. Ezzel egyidőben, Dorka úgy döntött, hogy ő egyedül eszi meg minden nap, amit a bácsi hoz. Így is van, ebédkor úgy eszik, mint egy kisangyal. Senki nem hiszi el nekem, mert a többi étkezés még mindig szenvedés.....ki érti ezt?

Ma lettem 2,5 éves:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése