2010. június 30., szerda

Félelmek

Dorkának vannak furcsa félelmei. Nem igazán tudom az okukat, lehet, hogy jobban kellett volna figyelnem. Irtózik például a pelenkázóktól. Kb. 2 éves kora óta nem lehet őt felimádkozni egy ilyen alkalmatosságra sem. Az Ikeában kezdődött, hatalmas sikítás, kapálózás kísérte a peluscserét, pedig nem történt előtte semmi olyasmi, amitől megijedhetett volna ezzel kapcsolatban, vagyis olyasmi, amiről én is tudnék. De nem is erőlettem a dolgot, az ágy is tökéletesen megteszi, most meg hogy már csak alváshoz hord pelust, mindegy is.
Bizony, Dorkánk már napközben szobatisztának mondható. Már a játszótérre vagy vásárolni is bugyikában jön, és nagyon élvezi a "viráglocsolást".:) (ezt csak a játszótéren szoktuk a Tescoban nem.:))

A másik érdekes dolog, hogy amint beül az autósülésébe, rögtön be kell kötni. Addig sír, amíg be nincs csatlova a biztonsági öve. Pedig hát Dávidot is be kell tennem valamikor, így Dorkának mindig várnia kell egy picit. Ez abból fakadhat, hogy mindig azt meséltük neki, hogy megbüntet a rendőr bácsi, ha nem kötjük be magunkat.....Dorka és a rendőrség viszonya így megalapozottnak látszik....Amint elindulunk, körbe is kérdezi: Apa be vagy kötve? Anya, te be vagy kötve? És Dávidka, be vagy kötve? :)))) Miért? (ja, egyébként tombol a miért korszak is.:)

Két hete megvetette velem az első napszemüvgét. Olcsó volt, gondoltam arra jó lesz, hogy ráadja a babáira. De nem! Becsületesen hordja, sőt, amint kilépünk az ajtón, már görbül is  a szája, ha nincs rajta, mert süt a nap a szemébe....újabb félelem a sorban... na de azóta beruháztam egy igazán jó napszemcsibe, ha már ilyen ügyes nagylány és tényleg viseli.

Szerencsére a sötéttől, szúnyogoktól, pókoktól és egyéb élőlényektől még nem tart.




És egy kis ráadás:

Ma reggel felvette Dávidka egyik zokniját: -Ez tapadós zokni, Anya? -Igen. - Tapadhatok benne egy kicist?

2010. június 20., vasárnap

Esküvő és Nyíregyháza

Múlt hétvégén megvolt Olaszi Tomiék esküvője Egerben. Egyben Dávidka első alkalma, hogy elegáns ruhában mutatkozzon. Rengeteg agyalgás és logisztika után úgy sikerült megszervezni a napot, hogy Dorka a nagyszüleivel maradt Verpeléten, Dávid pedig velünk tartott, estefelé hazavittem, megfürdettem, lefektettem és én visszamentem mulatni. Dorkának nagyon jó sora volt, a mamáék strandolni vitték és hát több sem kell a leányzónak, hogy jól érezze magát. Az év eddigi legmelegebb napja volt, pont strandidő. A kis buddhám is jól elvolt, még aludt is egy nyúlfarknyit a lagziban, este pedig viszonylag ügyesen sikerült elaltatni. Nagy megkönnyebbülés, hogy minden flottul ment. Azért nem ismételnlém meg hetente....

Hű, de kicsípte magát mindenki:

Tappancsok:

Másnap elindultunk, hogy megtapasztaljuk, milyen a kétgyerekes nyaralás. Meglepően jó volt.:) Sétáltunk, strandoltunk, fagyiztunk, állatkerteztünk, játszóházaztunk, Dorka és Dávid szinte mindenhol kisangyalként viselkedtek. Az utolsó nap volt egy kicsit nyűgös, ami érthető, mert óránként változott a hőmérséklet enyhe túlzással hőségből fagyossá. A lényeg, hogy Dávidka alvása teljesen rendben volt, ami ugye meghatározza az egész napunkat, Dorkát meg könnyedén le lehetett foglalni a nagy kertben illetve a programokkal.
Más jelentős dolog is történt, pl. Dávidka először fürdött nagy kádban:



Dorka új divatirányzatot teremtett:

Először jártunk ocenáriumban:

Dorka elég bátorságot érez magában a fűbe pisiléshez:

2010. június 10., csütörtök

Jajj!

Mint az már lenni szokott, ha az embernek kisbabája születik, azt néha meg kell etetni. Ha olyan ez a kisbaba, mint a mi kicsi fiunk, akkor az etetéshez csend és nyugalom kell, célszerű ilyenkor elvonulni egy külön szobába. Igen ám, de előfordul az is, hogy egy kisbabának van egy idősebb testvére, ahogy a mi esetünkben is. Amíg a pindúr étkezik, bizony a nagyobb, bár még mindig apró emberke teljesen magára van utalva. Egy ilyen jeles alkalommal történt, hogy Dorka úgy gondolta összetöri magát. :( Hogy pontosan mi történt, az már soha nem derül ki talán, a lényeg, hogy a fürdőszobában mosta éppen a kezét, amit hallani lehetett a zuhanás és ordítás. Anya berohan, és máris ott az arcocskáján egy hatalmas lila púp. Viszonylag gyorsan megnyugodott, de 5 nap után még mindig rondácska monoklival közlekedik a drágám.