2010. október 31., vasárnap

Dorka 3 éves


Na, hát ez is eljött! Három éves lett a nagylányunk. Édes, cserfes, fontoskodó kis tündér, aki már mindenbe beleüti a nóziját.  A 3 éves státuszon 14,2 kilót és 105 cm-t mértek.
Most, hogy már ilyen nagy, kijelentette, hogy neki nem kell többé a szűkítő, neki már olyan hosszú a lába, hogy meg tud támaszkodni a WC-n és nem pottyan bele.....továbbá már kapaszkodás nélkül megy  a lépcsőn, ugyanis ő már három éves....és amíg meg nem unja, egyedül eszik, merthogy az oviban is így csinálják.
Egy hete megtanult pótkerék nélkül biciklizni. Viszonylag könnyen ment a dolog, egyszeri alkalommal kellett mellette futkorászni. Még az elindulásban segíteni kell, de amúgy flottul megy neki.
Az esti elalvás már két éve nem probléma hálistennek, de mostanában kezd bepróbálkozni egy-egy "aludj melettem"-mel vagy "nem vagyok álmos"-sal, de szerencsére egész könnyen el lehet simítani ezeket a képzavarait.


A szülinapi bulit még 24-én tartottuk, akkorra tudtuk összecsődíteni a családot. Nagyon jó sikerült a nap, eltekintve az ünnepelt hisztijétől.Sajnos hisztisebb, mint valaha, és nagyon nehezen boldogulunk néha vele.
Persze idén is rengeteg ajándékot kapott. A legelső ajándékátadás rögtön viccesre sikerült. Mama és papa hoztak egy nagy táska ajándékot, a tetején kilátszott egy plüss virág, amit Dorka rögtön kiszúrt. Amikor a nagyszülők köszönteni akarták, az ajándékozást ezzel a kis virággal kezdték. Erre Dorka rémülten felkiált:
- Nem ezt kérem, hanem a másikat. Cseréljünk! (Azt hitte a becsomagolt ajándékot megtartják???)

(A képen látni, ahogy papa szakad a röhögéstől:)

Idén Némós tortát kapott, ami nem aratott olyan nagy sikert, mint tavaly a katica. Azért finom volt, el is fogyott.

Ajándékbontás:


 Jó volt, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Dávidka nagyon jól viselte a vendégsereget, 3-szor aludt, közben pedig jókedvű és érdeklődő volt mindenkivel. És persze nagyon bejött neki a csomagolópapír:


Az új babaházzal:


29-én megtartottuk a rendes szülinapját is, saját készítésű tortával, kisebb ajándékdömpinggel.








Sikerült elcsenni anya szemspirálját:



Dáviddal nagyon jól kijönnek. Az irigykedésen kívül, amit néha előad vele szemben, egész jól eljátszanak, le tudja kötni Dávidot akár fél órára is. Persze sokszor arra megyek be hozzájuk, hogy Dávid visít, ilyenkor szét kell őket szedni, mert Dorka éppen "megöleli" az öccsét.

Így:


Vagy így:



Ma reggel is egy ilyen sírásra szaladtunk be a szobájukba, kérdeztük Dorkától, hogy mi történt. Azt válaszolja, hogy semmi, Dávid örömében játszik! :))))
Azért vannak aranyos pillanataik, amikor segít a tesójának, vagy kedveskedik neki. Itt éppen megengedi, hogy mesét nézzen vele:



 Dávid ma lett kilenc hónapos. A kajálása egy kicsit visszaesett, mostanában nem eszik olyan jóízűen, de ezt a fogacskáinak tudom be, nem is nagyon izgatom magam miatta. Így többet szopizik, ami pótolja a hiányzó tápanyagot, úgyhogy nem zörögnek a csontjai. A doki néninél a minap 11 kilót mutatott a mérleg.:) A magassága 75 cm körül van.
Továbbra is vidám kisfiú, és úgy tűnik nagyon muzikális, amint zenét hall, rázza  a kis popóját, az is megteszi, ha én dúdolok, vagy Dorka kornyikál valamit. (Apropó éneklés, Dorka kb. 2 hete kezdett el velem együtt énekelni, eddig mindig csak egyedül szeretett. Így apának már a kórust kell hallgatnia:)
Továbbra is négy foga van. Kapaszkodva áll, de már lépeget a bútor mellett. Mindent megpróbál elérni, evés közben csak annyit látunk, hogy nyolc ujjacska kapaszkodik kitartóan az asztal lapjába, hogy hogy jut föl oda, azt nem tudom....Imádja csapkodni a billentyűzetet, kiflit rágcsálni, homokozni, fürdeni, anya karjából nézelődni, a lépcsőházban tartózkodni, zenebölcsibe menni, mindent megnyálazni, amit nem szabad és imádja, ha Dorka rohangál körülötte. Ezen hosszan kacag.
Éjszaka visszatértünk a kétszeri kelésre és reggel a korábbi (7-7,30) ébredésre. Ez nekem új, Dorkával soha nem kellett korán kelnem, inkább jó későn feküdnöm.:)
Dávidnak lett egy nagyon édi szokása. Abból indult, hogy amikor már nem kért többet enni, akkor felhúzta a nóziját és úgy fújta ki a levegőt. Imádni való grimasz. És látta, hogy nekünk mennyire tetszik, és hogy mindig nevetünk rajta, elkezdte mindenre használni.  Így néz ki:


Ha mérges, még a kezével is hadonászik hozzá:


És a bizonyíték, hogy ő is mennyire szereti mindenbe beleütni az orrát. Apával szerelnek:




Végezetül megosztanám Dorka legújabb aranyköpéseit: Mindkét gyerek odarohan hozzám. Miután Dávid is megérkezik, Dorka sértődve közli vele: Ez az én anyám! Engem szórakoztasson!

Vagy a minap megjegyezte: Anya, nagyon sokat kellett várni, hogy három éves legyek!:)




2010. október 21., csütörtök

Az életet át kell rendezni!?

Hívom Dorkát ebédelni. egyszer-kétszer-sokszor. Az utolsót már hangosabban mondom. Erre ez a válasz érkezik a szomszéd szobából:
-Anya, rendezd már át ezt az....életet! Vagy játszom, vagy eszek. Nem tudok egyszerre két dolgot csinálni!

2010. október 19., kedd

Október 14.

Tegnap méredzkedés volt nálunk, Dorka 14 820 gramm, Dávid pedig 10 580. Egyik sem hízott már egy jó ideje. Dávidnál ez rendben is van, ő most fénysebességgel közlekedik, nyilván lemozogja  a bevitt kalóriákat. De Dorkát néha már aggasztóan vékonynak találjuk, persze ehhez az is hozzájárul, hogy fél napig is elvan egy levessel, ilyenkor egy szülő mi mást tenne, mint aggódik.:) Majd egy éve ugyanolyan méretű ruhákat hord, még a réges-régi hosszúujjú bodyk is jók rá, pedig azokat már elraktam, gondolván ősszel már kicsik lesznek. Na, nemsokára megyünk 3 éves státuszra, kíváncsi vagyok mit mondanak.
Dávidkánk végre gagyogni is elkezdett. Igaz, még csak a tyaty, atya, etye, ez, egy és a gyegye vannak repertoáron, de irtó cukin csinálja. Mondjuk  a minap volt egy aranyos esetünk. Dorka Dávid kezébe nyomott egy követ az utcán, én pedig azt mondtam Dávidnak, hogy köszönje meg szépen a nővérének. Ő meg ráemelte a nagy szemét, majd kibökte, hogy KÖSSZ! Apával szakadtunk a röhögéstől és tuti nem hittük volna el, ha ezt más meséli. Aranyosak az ilyen véletlenek.:)
Dorkával sokat beszélgetünk az oviról, úgy néz ki, hogy várja is, annak ellenére, hogy mindig elmondom, hogy én nem leszek ott, az óvónéni fog vigyázni rá. November 8-tól indul a nagy kaland.
Október 14-én ünnepeltük a 4. házassági évfordulónkat, és be kell vallanom, nagyon elérzékenyültem, mert a kedves férj meglepett egy szokatlan ajándékkal. A szokásos virág vagy csoki helyett most bement egy natúr kozmetikumokat forgalmazó boltba, ahol összeválogatott nekem egy nagy adag kényeztetést a kedvenc illataimmal, bőrtípusnak megfelelően.:))) Mondjuk azt később beismerte, hogy amikor megkérdezte az eladó, hogy milyen színű a bőröm, azt válaszolta, hogy "Hát fehér!" (Végül is nem vagyok néger, az igaz....  :)))))
Lényeg a lényeg, hogy a gesztus maga elmond mindent! Imádom!


  

2010. október 12., kedd

Libegő

Hétvégén megvolt a gyerekek első libegőzése. Kivételesen hiszti nélkül telt el a nap, amit nagyon-nagyon élveztünk apával. Mivel Dorka már sokszor kihagyja a délutáni alvását, így nem aggódtunk, hogy időre hazaérjünk, Dávidka meg alszik ott, ahol épp álmos. :) Jelen esetben a Mei Taiban aludt a pocakomra kötve. Dorka már hallott a libegőzésről az Anna és Peti könyvekből, így nem érte váratlanul, hogy a magasban fogunk "repülni". Persze csimpaszkodott az apjába ezerrel, de amíg érezte, hogy szorosan tartjuk, nagyon élvezte. Lefelé már olyan merész volt, hogy beült kettőnk közé, és már fogni sem kellett. Fönt a hegyen pedig megmutatta, hogy a gyaloglás is nagyon megy neki, a kilátót megjártuk úgy, hogy egyszer sem kellett őt felvenni.
Dorka-pásztor:

Így beszélgetünk mi:


Fenn a magasban:
Falevelet is gyűjtöttem:


Dávidka elalszik:
Ugrimókus:

Anyai csók:


Befészkelődve a szülők közé:
Lefelé már hűvös volt:


Hazafelé megálltunk Dorkával pisilni, apa lekapott, anya meg ezen nevet:



Délután játszótereztünk is:




Imádok homokozni:

Dorka bicajozni tanul pótkerék nélkül:



2010. október 11., hétfő

Fogtündér

A minap játszótéren voltunk. Dávidnak - amiért mostanában gőzerővel növeszti a fogacskáit - azt találtam mondani, hogy "te kis fogtündér". Erre Dorka felkiált a szomszéd hintából:
-Én vagyok a fogtündér, mert mindent meg tudok fogni!

Apa komoly történetet mesélt Dorkának, ami egy kollégájával esett meg. Én csak fél füllel hallottam, de másnap a Pöttöm gyönyörűen elmesélte nekem. Szinte mindent ki lehet következtetni a szavaiból. Így hangzott:
Dorka: - Apa munkatársa házában felrobbant valami.
Anya: - Mi robbant fel?
Dorka: - Tűzijáték! Sok eső esett, összekeveredett a tűzijátékkal és az robbant fel. A néni meg leesett a székről. Ott csücsült.
Anya: - Tényleg? És fájt neki?
Dorka: - Igen, elment a doki nénihez, de azt mondta neki, nyugodjon meg, teszünk rá sebtapaszt. (:))
Anya: - És aztán mi volt?
Dorka: - El kellett költöznie egy kisebb házba. Amikor hazament, nagy lyuk volt a lakásban. Hé, én ide bele fogok pottyanni. Ezt mondta  a néni.
Anya: - És miért volt ott az a nagy lyuk?
Dorka: - Hogy megkeressék a tűzijátékot.

(Tanulság: soha ne költözzünk olyan házba, ami alatt régen laboratórium volt.:( )

2010. október 7., csütörtök

Takonypóciusz Maximusz

Egyelőre úgy néz ki, maradunk a Kép utcai ovinál. Igaz, van még esélyünk egy másik oviban is, de az csak október végén derül ki. A Kép utca talán annyival jobb, hogy innen nagyobb esély van jövőre átkerülni a saját ovinkba.

Sok minden történt velünk viszont az elmúlt hetekben az ovimizérián kívül is. Az első betegséget már említettem. Alig másztunk ki belőle, máris jött a következő. Ez sem volt vészes, de azért nem szívesen látott vendég errefelé a nátha...
Éjszaka tudunk aludni szerencsére, csak szombaton voltunk fenn Dáviddal hajnali 4-ig, amikor is a mellkasomon "fekve" aludt el, úgy hogy én ültem az ágyban. Meglehetősen kényelmes póz. :) Mindez azért volt érdekes, mert Verpeléten voltunk, Viktor nagyszüleinél, és mindkét mellettünk levő szobában aludtak, így zajt nem nagyon akartunk csapni, de végül muszáj volt kiszívni a nóziját, csak nem hagyhattuk megfulladni szegényt. Na szóval kalandosra sikerült. Aznap egyébként Papi és Lilla esküvőjén voltunk, innen is sok boldogságot nekik!!!

További izgalmak a héten: Viktor elvitte Dorkát vásárolni, a kis majom meg ide oda ugrabugrált, eldobta magát lépten-nyomon, aminek az lett a vége, hogy apa véletlenül áttolta a  tele bevásárlókocsit az egyik ujjacskáján. Na, volt nagy riadalom, egész nap összeszorított ököllel közlekedett a lelkem, csak akkor nyugodtunk meg, amikor egyszer elfeledkezett magáról és simán megmarkolta  a hintát a játszótéren....De hogy mekkora színésznő, az abból is látszik, hogy egy hétig szorította még így az öklét, pedig már semmi nem látszott a sérülésből. Így volt ez Almádiban is  a nyáron, ahol megszerezte élete első térdsérülését. Elnyalt a betonon, de kifertőtlenítettem a sebet, kapott rá Micimackós ragtapaszt és el is volt (lett volna) felejteve....lett volna, ha a kis háborús sérültünknek nem ekörül forgott volna a világ még napokig. Amikor egy pillanatra elfelejtette, akkor ugyanúgy rohant, mint előtte. De! Amikor a nagyszülők Veszprémbe vitték kirándulni, egész nap sántított, és sajnáltatta magát. A nadrágja szárát szorosan tartotta, nehogy hozzáérjen a sebhez, és a nap fénypontja az
volt számára, amikor egy öreg néni, aki szembe jött, közölte, hogy neki is fáj a térde. Rögtön lelki társak lettek....:) Szóval  irány a Broadway kislányom!!!

Ezenkívül majdnem elütötték Dorkát. Na ez még komolyabb pánikot keltett. A járdán sétáltunk amikor a kisbolt előtt álló autóba bepattant egy kínai nőci, és el is kezdett rögtön tolatni. A bicaját maga alá is sodorta az autó, Dorka leesett vagy leugrott nem tudom, azzal voltam elfoglalva, hogy ütöm a kocsi ablakát és üvöltök, hogy álljon meg. Dávid rám volt kötve Mei Taiban, ő is halálosan megijedt, így mindhárman zokogtunk az ijedtségtől. A csaj persze nem beszélt magyarul....nem tudtam neki kedvesen elmagyarázni, milyen hálás vagyok a tettéért. A legjobb az egészben, hogy voltak egy páran a bolt előtt, akik mindezt végignézték, de senki nem jött oda megkérdezni, hogy rendben vagyunk-e.....no comment.

Ennyi izgalom után azt gondolná az ember, hogy végre lenyugodhatnak a kedélyek....de két hete pénteken a kicsi lányom délutáni alvás helyett csak pityergett és a fülét fájlalta. Ha beteg, ő akkor is elég aktív, így a fekve sírva panaszkodást elég intő jelnek vettem, be is jeletkeztem a fül-orr-gégészetre az Őrsre, még aznap délutánra. Hálistennek nem fülgyulladása van, "csak" a mandulái vannak megnagyobbodva, attól fájhatott a fülecskéje. Homeós cseppeket kapott rá, holnap megyünk vissza kontrollra.

Időközben persze ne feledkezzünk meg Dávidról sem, még ha a nővére mindent meg is tesz ennek érdekében.:) A kis turbó kölyök megtanult turbó sebességgel mászni és pont a 8. hófordulóján felállt. Ez 7 napja volt, azóta mást sem csinál, csak ácsorog. Isteni pofa. Már azzal is próbálkozik, hogy állva tapsol, arra még nem jött rá, hogy ilyenkor bizony nem kapaszkodik helyette senki, és ő a popóján landol.:) Kijött a 3 és a 4. fogacskája is, viszonylag tünetmentesen, ha  a náthát nem számítjuk. Szorongani szorong, láthatóan előnyben részesíti a szüleit az idegenekkel szemben, és legjobban anyukája karjaiban érzi magát, aki ennek örül, csak a dereka szakad le a 11 kiló alatt.:)

Ja, és még egy utolsó megemlítenivaló. Idáig büszke voltam rá, hogy a testvérféltékenységet igen alacsony szinten művelte az én nagylányom. Na, ez most megváltozott, mást sem hallani, mint, Dávid hagyjál békén! Menj innen! Tünés! Nyomás! és társai... a legrosszabb, amikor az ajtót is rácsapja :((( Sajnos ez van, Dávidka szerintem azért eszik ilyen nagy étvággyal, hogy minél előbb nagyobb és erősebb legyen a tesójánál, és viszonozza a sok jótettet.