2010. október 7., csütörtök

Takonypóciusz Maximusz

Egyelőre úgy néz ki, maradunk a Kép utcai ovinál. Igaz, van még esélyünk egy másik oviban is, de az csak október végén derül ki. A Kép utca talán annyival jobb, hogy innen nagyobb esély van jövőre átkerülni a saját ovinkba.

Sok minden történt velünk viszont az elmúlt hetekben az ovimizérián kívül is. Az első betegséget már említettem. Alig másztunk ki belőle, máris jött a következő. Ez sem volt vészes, de azért nem szívesen látott vendég errefelé a nátha...
Éjszaka tudunk aludni szerencsére, csak szombaton voltunk fenn Dáviddal hajnali 4-ig, amikor is a mellkasomon "fekve" aludt el, úgy hogy én ültem az ágyban. Meglehetősen kényelmes póz. :) Mindez azért volt érdekes, mert Verpeléten voltunk, Viktor nagyszüleinél, és mindkét mellettünk levő szobában aludtak, így zajt nem nagyon akartunk csapni, de végül muszáj volt kiszívni a nóziját, csak nem hagyhattuk megfulladni szegényt. Na szóval kalandosra sikerült. Aznap egyébként Papi és Lilla esküvőjén voltunk, innen is sok boldogságot nekik!!!

További izgalmak a héten: Viktor elvitte Dorkát vásárolni, a kis majom meg ide oda ugrabugrált, eldobta magát lépten-nyomon, aminek az lett a vége, hogy apa véletlenül áttolta a  tele bevásárlókocsit az egyik ujjacskáján. Na, volt nagy riadalom, egész nap összeszorított ököllel közlekedett a lelkem, csak akkor nyugodtunk meg, amikor egyszer elfeledkezett magáról és simán megmarkolta  a hintát a játszótéren....De hogy mekkora színésznő, az abból is látszik, hogy egy hétig szorította még így az öklét, pedig már semmi nem látszott a sérülésből. Így volt ez Almádiban is  a nyáron, ahol megszerezte élete első térdsérülését. Elnyalt a betonon, de kifertőtlenítettem a sebet, kapott rá Micimackós ragtapaszt és el is volt (lett volna) felejteve....lett volna, ha a kis háborús sérültünknek nem ekörül forgott volna a világ még napokig. Amikor egy pillanatra elfelejtette, akkor ugyanúgy rohant, mint előtte. De! Amikor a nagyszülők Veszprémbe vitték kirándulni, egész nap sántított, és sajnáltatta magát. A nadrágja szárát szorosan tartotta, nehogy hozzáérjen a sebhez, és a nap fénypontja az
volt számára, amikor egy öreg néni, aki szembe jött, közölte, hogy neki is fáj a térde. Rögtön lelki társak lettek....:) Szóval  irány a Broadway kislányom!!!

Ezenkívül majdnem elütötték Dorkát. Na ez még komolyabb pánikot keltett. A járdán sétáltunk amikor a kisbolt előtt álló autóba bepattant egy kínai nőci, és el is kezdett rögtön tolatni. A bicaját maga alá is sodorta az autó, Dorka leesett vagy leugrott nem tudom, azzal voltam elfoglalva, hogy ütöm a kocsi ablakát és üvöltök, hogy álljon meg. Dávid rám volt kötve Mei Taiban, ő is halálosan megijedt, így mindhárman zokogtunk az ijedtségtől. A csaj persze nem beszélt magyarul....nem tudtam neki kedvesen elmagyarázni, milyen hálás vagyok a tettéért. A legjobb az egészben, hogy voltak egy páran a bolt előtt, akik mindezt végignézték, de senki nem jött oda megkérdezni, hogy rendben vagyunk-e.....no comment.

Ennyi izgalom után azt gondolná az ember, hogy végre lenyugodhatnak a kedélyek....de két hete pénteken a kicsi lányom délutáni alvás helyett csak pityergett és a fülét fájlalta. Ha beteg, ő akkor is elég aktív, így a fekve sírva panaszkodást elég intő jelnek vettem, be is jeletkeztem a fül-orr-gégészetre az Őrsre, még aznap délutánra. Hálistennek nem fülgyulladása van, "csak" a mandulái vannak megnagyobbodva, attól fájhatott a fülecskéje. Homeós cseppeket kapott rá, holnap megyünk vissza kontrollra.

Időközben persze ne feledkezzünk meg Dávidról sem, még ha a nővére mindent meg is tesz ennek érdekében.:) A kis turbó kölyök megtanult turbó sebességgel mászni és pont a 8. hófordulóján felállt. Ez 7 napja volt, azóta mást sem csinál, csak ácsorog. Isteni pofa. Már azzal is próbálkozik, hogy állva tapsol, arra még nem jött rá, hogy ilyenkor bizony nem kapaszkodik helyette senki, és ő a popóján landol.:) Kijött a 3 és a 4. fogacskája is, viszonylag tünetmentesen, ha  a náthát nem számítjuk. Szorongani szorong, láthatóan előnyben részesíti a szüleit az idegenekkel szemben, és legjobban anyukája karjaiban érzi magát, aki ennek örül, csak a dereka szakad le a 11 kiló alatt.:)

Ja, és még egy utolsó megemlítenivaló. Idáig büszke voltam rá, hogy a testvérféltékenységet igen alacsony szinten művelte az én nagylányom. Na, ez most megváltozott, mást sem hallani, mint, Dávid hagyjál békén! Menj innen! Tünés! Nyomás! és társai... a legrosszabb, amikor az ajtót is rácsapja :((( Sajnos ez van, Dávidka szerintem azért eszik ilyen nagy étvággyal, hogy minél előbb nagyobb és erősebb legyen a tesójánál, és viszonozza a sok jótettet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése