2010. november 20., szombat

Cukiság

Dorka ma kihagyta a délutáni alvást, ezért estére már elég fáradtka volt. Persze ennek ellenére váltig állította, hogy ő még nem álmos. Mondtam neki, hogy higgye el, amint leteszi a fejecskéjét máris becsukódnak majd a szemei. Erre ő fennhangon: - BECSUKÓDNAK A SZEMEIM????? (Azt hiszem most jött rá, hogy éjszaka bizony nem nyitott szemmel bámészkodik a sötétben...:)

A múltkor viszont jó hosszúra nyúlt az ebéd utáni alvása, és már sötét volt, mire felébredt. Apa húzta fel a redőnyt a szobájában (joggal kérdezhetnénk, hogy minek...) de Dorkának sehogy sem tetszett valami. Egyre győzködte az apját, hogy a fekete redőnyt is húzza fel. Én a konyhából hallgattam a párbeszédet, eltelt egy kis idő, mire nekem is leesett, hogy mit szeretne....a sötétséget kellett volna felhúzni..:))))

Kiszalad a szobájából, lélekszakadva futkos és keresi Dávidot:
- Szívem! Szívem, hol vagy? Kicsi szívem!  (Anya persze elolvad....)

2010. november 15., hétfő

Beszoktatás 2.

Remek hetet zártunk az oviban. Mondhatom, mindenféle probléma nélkül lezajlott az első öt nap. Az óvónénik és Dorka is minden nap mosolyogva fogadtak, nagy megkönnyebbülésemre. Dorka itthon is egy tünemény volt, csütörtök magasságában már arról tanakodtunk Viktorral, vajon a saját lányunkat hoztuk-e haza Szegedről....:)
Nagyon élveztük a nyugit!
Ma (hétfőn) reggel már volt egy kis sírás elváláskor, de ez csak azt jelenti, hogy kezd leesni a tantusz. Gondolom egy darabig még lesz egy-egy pityergés. De állítólag gyorsan megnyugodott és  továbbiakban nem volt semmi gond. Örülök is, hogy most sír, így nem fojtja vissza az érzéseit (nem mintha ez lenne a jellemző rá), és nem később fog előjönni a stressz belőle agresszió formájában. Legalábbis remélem.

2010. november 10., szerda

Szeged

Múlt héten négy boldog és eseménydús napot töltöttünk Szegeden. Kicsit tartottunk tőle, hogy hogy fogjuk megoldani az alvást, itthon ugye külön szobában alszanak a gyerekek, mivel Dávid még többször megébred éjszakánként. De mivel a nap nagy részét a fürdőben és a játszóházak valamelyikében töltöttük, a lurkók bizony eléggé fáradtak voltak ahhoz, hogy egy szobában szunyókáljanak, Dorka egyszer sem ébredt fel az éjszakai eseményekre. Sőt! Elalvásnál többször kérte, hogy vigyük már be hozzá Dávidot, hogy együtt aludhassanak. Na abból gondolom mi lett volna... (Az altatás azért külön történt.)

Dávid parkolópályán, amíg a többiek készülődnek:


Ébredés után mindig járt egy mese:



A nyaralásunkat akár úgy is nevezhetnénk, hogy ovifelkészítő. Ugyanis Dorka minden egyes nap kiszúrt magának egy nagyobb gyereket, a 8 évesek a legszimpatikusabbak számára, akivel a játszóházban nyomult. Na ő aztán bármit csinálhatott vele, Dorka nem sértődött meg semmire. A mi kis mufurcunk mindenben benne volt, két pillanat után testvéreként kezelte a másikat, öröm volt nézni. Egy kisfiút pedig -igazi nőhöz híven - úgy ugráltatott, hogy a végén már mi kértünk elnézést az apukájától. (Botond, ezt a nehezet hozd ide! Vidd fel a oda a magasba! Gyerünk, cipeld, én nem bírom!...) Egy egészen új Dorkát ismertünk meg. Eddig hírét sem akarta hallani a gyerektársaságnak.

A szobánkhoz zuhanyzó járt, a Csöppök így babakádban fürödtek esténként:


Ami a csúszdákat illeti, szintén ért minket meglepetés. Kicsi lányunk nemhogy le mert csúszni a felnőtt csúszdákon, de teljesen egyedül csúszott. Apa előre ment, Dorka tudta, hogy ha zöldre vált  a lámpa, akkor indulhat utána, apa ott fogja lent várni, és elkapja. Amikor meg épp nem kapta el, és egy kicsit elmerült  a vízben, akkor megtörölte a szemét, és indult neki újra  a csúszásnak. (karúszó volt rajta, ne ijedjen meg senki!) Szóval felnőttet meghazudtoló bátorsággal próbálgatta ki a tekergős és hullámos pályákat. Persze a leghosszabbra neki még nem volt szabad felmenni, de az még nekem is félelmetes volt. 

A 30 méter magas, lifttel megközelíthető csúszdatoronyból két csúszda  indul, a 270 méteres zárt anakonda és 218 méteres zárt anakonda kamikaze:l

Menjünk mááár! A szülőkre várva Dorka pózolt egy kicsit a tükör előtt:





Aztán végre elindultunk:


Hol van már a víz?
Na végre:

Kipróbálom a babacsúszdát is:


Sikerült megnézni Szedeget is valamennyire. Gyönyörű! De azért még lenne mit felfedeznünk.



Az ebédet mindig a városban oldottuk meg. Íme Dorka maffiózós nézése a kajája fölül:

Csíkosban:

És a bónuszkép, Dávid telefonál: (éjszaka kidugta a lábikóit  a pizsiből)



2010. november 9., kedd

Beszoktatás

Dorkánk immáron két napja ovis. Ami azt jelenti, hogy eddig összesen 3,5 órát töltött az épületben. Tegnap (Nov.8-án) még csak 1,5 órát maradtunk, végig ott voltam vele, az elején nem volt gond, minden az előre megbeszélt forgatókönyv szerint zajlott. (óvónéni örül nekünk, behív, D elmegy pisilni, örülünk a kis WC-nek :), kezet mos, örülünk a kis mosdónak, reggelit kap, együtt eszik a többi gyerekkel, mindenhol megkeressük a piros almát, ami D jele, jelölgetjük a saját territóriumunkat.....stb.) De arról nem szólt  a fáma, hogy reggeli után egy kislány majd odajön Dorkához és be akar szállni a kirakózásba.....na itt kezdődött a gond, Dorka hamarosan kijelentette, hogy ő itt egyedül kar játszani, mindenki más menjen haza. Vitába szálltam vele, nyugodt érvelésem őt is lecsillapította kicsit, de 10 perc sem kellett és sírva rohant hozzám, azzal, hogy "Anya, én még nem is vagyok három éves!" Vagyis mégsem akar ovis lenni. :( Lenyugvás után nem erőltettem tovább és haza indultunk. Természetesen egész nap arról beszélgettünk, milyen jó is együtt játszani a többi gyerekkel....(ez még csak 10 000-szer hangzott el nálunk) hátha ettől változik valami.

Ma a másik óvónéni volt, kicsit határozottabb, aki közeledett is Dorkához, nem csak a távolból nézte. Hamarosan arra kért, haggyam ott egy órára. Nagy izgalmak közepette elbúcsúztunk, D nehezen engedett el, de sírás nem volt, Évi néni azzal csábította el, hogy festeni fognak. Azt Dorka imád. (Festettek is egy szép sárga körtét.) Amikor visszaértem, próbáltam belesni, hátha megtudok valami olyat, amit akkor nem tudnék meg, ha D már látja, hogy ott vagyok. És tényleg! Az egyik asztalnál egy kislánnyal együtt játszanak! Hatalmas kő esett le a szívemről, Évi néni szerint semmi gond nem volt, egyszer volt egy kis sírás, mert odaült valaki mellé, de az óvónő elmagyarázta neki miért, és gyorsan megnyugodott.

Amikor meglátott, persze hatalmas volt az öröm, nem nagyon kellett könyörögni neki, hogy induljunk haza.:)
A bolygók együttállása nagyon kedvező volt ma számunkra, mert Dávid is istenien elvolt itthon a mamával, aludt is egy nagyot.
Dorka  a nap további részében is egy tünemény volt, ezt muszáj leírnom, nálunk az ilyen idilli napokat sajnos egy kezünkön össze tudjuk számolni. Szófogadó volt, nem kínozta az öccsét, minket agyonölelgetett, szeretgetett, és még evett is. :) Sőt este, amikor hívott a szobájába Duplo-zni, azt feleltem rögtön megyek, csak összerakodok a nappaliban, erre ő, hogy majd ő összerakodik, ne kelljen anyának. És az összes játékot  a helyére tette. Túlcsordult a szívem.:))))