2010. november 9., kedd

Beszoktatás

Dorkánk immáron két napja ovis. Ami azt jelenti, hogy eddig összesen 3,5 órát töltött az épületben. Tegnap (Nov.8-án) még csak 1,5 órát maradtunk, végig ott voltam vele, az elején nem volt gond, minden az előre megbeszélt forgatókönyv szerint zajlott. (óvónéni örül nekünk, behív, D elmegy pisilni, örülünk a kis WC-nek :), kezet mos, örülünk a kis mosdónak, reggelit kap, együtt eszik a többi gyerekkel, mindenhol megkeressük a piros almát, ami D jele, jelölgetjük a saját territóriumunkat.....stb.) De arról nem szólt  a fáma, hogy reggeli után egy kislány majd odajön Dorkához és be akar szállni a kirakózásba.....na itt kezdődött a gond, Dorka hamarosan kijelentette, hogy ő itt egyedül kar játszani, mindenki más menjen haza. Vitába szálltam vele, nyugodt érvelésem őt is lecsillapította kicsit, de 10 perc sem kellett és sírva rohant hozzám, azzal, hogy "Anya, én még nem is vagyok három éves!" Vagyis mégsem akar ovis lenni. :( Lenyugvás után nem erőltettem tovább és haza indultunk. Természetesen egész nap arról beszélgettünk, milyen jó is együtt játszani a többi gyerekkel....(ez még csak 10 000-szer hangzott el nálunk) hátha ettől változik valami.

Ma a másik óvónéni volt, kicsit határozottabb, aki közeledett is Dorkához, nem csak a távolból nézte. Hamarosan arra kért, haggyam ott egy órára. Nagy izgalmak közepette elbúcsúztunk, D nehezen engedett el, de sírás nem volt, Évi néni azzal csábította el, hogy festeni fognak. Azt Dorka imád. (Festettek is egy szép sárga körtét.) Amikor visszaértem, próbáltam belesni, hátha megtudok valami olyat, amit akkor nem tudnék meg, ha D már látja, hogy ott vagyok. És tényleg! Az egyik asztalnál egy kislánnyal együtt játszanak! Hatalmas kő esett le a szívemről, Évi néni szerint semmi gond nem volt, egyszer volt egy kis sírás, mert odaült valaki mellé, de az óvónő elmagyarázta neki miért, és gyorsan megnyugodott.

Amikor meglátott, persze hatalmas volt az öröm, nem nagyon kellett könyörögni neki, hogy induljunk haza.:)
A bolygók együttállása nagyon kedvező volt ma számunkra, mert Dávid is istenien elvolt itthon a mamával, aludt is egy nagyot.
Dorka  a nap további részében is egy tünemény volt, ezt muszáj leírnom, nálunk az ilyen idilli napokat sajnos egy kezünkön össze tudjuk számolni. Szófogadó volt, nem kínozta az öccsét, minket agyonölelgetett, szeretgetett, és még evett is. :) Sőt este, amikor hívott a szobájába Duplo-zni, azt feleltem rögtön megyek, csak összerakodok a nappaliban, erre ő, hogy majd ő összerakodik, ne kelljen anyának. És az összes játékot  a helyére tette. Túlcsordult a szívem.:))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése