2010. november 20., szombat

Cukiság

Dorka ma kihagyta a délutáni alvást, ezért estére már elég fáradtka volt. Persze ennek ellenére váltig állította, hogy ő még nem álmos. Mondtam neki, hogy higgye el, amint leteszi a fejecskéjét máris becsukódnak majd a szemei. Erre ő fennhangon: - BECSUKÓDNAK A SZEMEIM????? (Azt hiszem most jött rá, hogy éjszaka bizony nem nyitott szemmel bámészkodik a sötétben...:)

A múltkor viszont jó hosszúra nyúlt az ebéd utáni alvása, és már sötét volt, mire felébredt. Apa húzta fel a redőnyt a szobájában (joggal kérdezhetnénk, hogy minek...) de Dorkának sehogy sem tetszett valami. Egyre győzködte az apját, hogy a fekete redőnyt is húzza fel. Én a konyhából hallgattam a párbeszédet, eltelt egy kis idő, mire nekem is leesett, hogy mit szeretne....a sötétséget kellett volna felhúzni..:))))

Kiszalad a szobájából, lélekszakadva futkos és keresi Dávidot:
- Szívem! Szívem, hol vagy? Kicsi szívem!  (Anya persze elolvad....)

1 megjegyzés:

  1. hat ez dejo! milyen jo, hogy maskepp lat dolgokat, ugye? en mindig nagoyn orulok, hoy nekik mennyivel erdekesebb meg a vilag! :)
    pszilvi

    VálaszTörlés