2010. december 31., péntek

Dávid 11 hónapos

El sem hiszem, hogy nemsokára 1 éves lesz. Nekem még mindig olyan kisbaba. Pedig négykézláb már alig hajlandó mászni, jobban tetszik neki a séta, persze magától még nem megy, így valakinek mindig ráncigálja a kezét, hogy sétáljon vele. Van is panaszkodás, ha nem vagyunk hajlandóak rá.
Hihetetlenül gyorsan tanul, már mindenben segíteni próbál, rendrakás, teregetés, sőt a  minap levest főztem és segített a zöldségeket a vízbe pakolni. :) Ügyesen koordinálja a mozgását, egymásra pakolja a dolgokat, próbálkozik a Duplo összeillesztésével.
Tapsolni, táncolni továbbra is imád, arra is táncol, ha Dorka dúdolgat. Szeret a nővérével játszani, már nagy kópék együtt, sok nevetgélés hallatszik ki a szobájukból. Az ágyról lejönni még nem tud (csak fejjel:( ) így sokáig nem hagyhatók még kettesben, mert felmászni viszont profin tud. Nagy dumás a lelkem, bár értelmes szót még nemigen mond, talán az "EZ" az első, amit tudatosan használ. Néha  az "anyát" vélem kihallani a nagy panasztáradat közepette.:)
Napközben még kétszer alszik, 9-11-ig és 2-4-ig. Reggel 7-kor kelünk, este pedig 9-kor fekszik le. Az éjszakák változóak, előfordul, hogy átalussza az egészet, de inkább jellemző a 2-3 evéssel egybekötött ébredés. A napokban bújt ki az 5. foga, emiatt egy falat szilárd étel sem csúszik le a torkán, így anyatejjel hozza be a lemaradását, így pedig bizony éjszaka is megéhezik.
Dorka nagyon szereti, sokat ölelgeti, hívja játszani. Ma reggel a következő hangzott el reggeli közben:
-Dávid nézz rám! Dávidka! Gyöngyörkém, nézz ide! (!?)
Nem tudom honnan szedte ezt a szót, szerintem kitalálta.

Tegnap Dávid egy fiókba kapaszkodott éppen, mire Dorka felkiált:
-Jajj, Dávidka be fogja csípni az ujját, úgy aggódom!

Szórakoztatom egy kicsit a kistesót:

Mézeskalácsot sütünk:

Épp karácsonyi sütireceptet kerestem, amikor megtámadott az aprónép:

A 11 hónapos:

2010. december 28., kedd

Vásárlás

Évente egyszer a szülinapom környékén megejtek egy nagyobb ruhavásárlást. (Már korántsem élvezem annyira ezt a tevékenységet, mint amikor még vékony és időmilliomos voltam.:) Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy Dorkát is magammal vittem. Hiába vérteztem fel magam ropogtatni és inni valókkal, a kiscsaj azért a hiperaktív énjét is magával hozta, ki-be ugrált a babakocsiból (igen, azt is vettem, hogy ne kelljen őt cipelni, ha elfárad), a próbafülkében a tükör előtt majomkodott, én semmit nem láttam, mindent egyszerre akart rám a adni,  a Zarából ellopott egy sapkát....és még sorolhatnám. A végén még sikerült felborítania a babakocsit, amiről persze egy csomó minden szétgurult a parkolóházban. Mérgemben azt mondtam neki, hogy többet bizony nem hozom magammal vásárolni. Erre ő egy kis gondolkodás után:
-Nem baj, én sem viszem többet anyát!
-:))))

Karácsony 2010

Megvolt  a legkisebb első karácsonya is! Persze most még csak nagyobb az, akinek emlékezetes valamennyire az elmúlt pár nap. Dávid is örült a fának és az ajándékoknak, de még mindig sokkal jobban örül egy anyai ölelésnek egy közös játéknak apával vagy egy kis kergetőzésnek a nővérével. Dorka viszont már december elseje óta tudja, hogy nemsokára itt a karácsony, minden reggel első dolga volt ugyanis kienni a soron következő   csokit az adventi naptárból. 23-án este megbeszéltük, hogy ha ügyesen alszik éjszaka, lehet, hogy a télapó reggelre feldíszíti a karácsonyfát. Volt is nagy öröm reggel, amikor tényleg így lett. Az ajándékokat is áhítattal várta, aznap, miután felébredt a délutáni alvásából, és szép ruhába öltözött, már semmire sem lehetett rávenni, csak ült az asztalnál kómásan, hogy essünk túl azon a karácsonyi vacsorán, jöhessen végre a várva-várt meglepetés. Imádom, ahogy még elhisz mindent, amikor azt mondtuk, hogy halljuk a a kopogást odakint, a télapó azt ellenőrzi esznek-e szépen a gyerekek, elkezdte kotorni befelé az ételt....:)))
Az ajándékszétosztás és bontás is persze Dorka dolga volt, idén már nem ész nélkül bontott minden csomagot, amit csak látott, megkérdezte melyik kié, majd ha megkértük rá, segített kibontani. Dávidnak persze még mindig nagyon bejött a csomagolópapír és örömmel nézte, ahogy a tesója futkos és örömködik, ettől neki is jókedve támadt. Nagyon szép és meghitt napunk volt, mindkét gyerkőc imádni való volt, egész nap mintha érezték volna az átszellemültséget, nem hisztiztek, nyűglődtek, szóval nagyon idillire sikeredett.
Dávidka 23-án egy átaludt éjszakával ajándékozott meg, amiért külön köszönet jár.
24-én már kevésbé aludtunk jól, sajnos kicsi fiacskánk belázasodott, 2-től 6-ig ébren voltunk. Végül egy matracon aludtunk a szobájában egymás mellett. Így kicsit fáradtan fogadtuk az első adag vendéget, de szerencsére a család elég önellátó, így szép napunk volt 25-én is. Aznap és 26-án is a gyerekek rengeteg ajándékot kaptak, de nem mondhatom, hogy ez különösebb lelki traumát jelentett volna nekik.:) Sőt, hétfőn apa és Dorka kilátogattak Érdre, a dédiékhez, ahonnan újabb ajándékokkal tértek haza, és Dorka egy Dóra babát kapott, ami azóta is kitüntetett helyet foglal el a szívében. Úgy cipeli, simogatja, beszélget vele, mint én velük. Nagyon cuki. Még meg is szokta szoptatni.:)
Ma, a szülinapomra Dávidtól a jól bevált átaludt éjszakát kaptam! Nagyon tudja, mikor van ünnep.:)
Remélem ez azt jelenti, hogy javulgat. Ma már jókedve volt, itthon is mertük hagyni a mamáékkal, amíg mi apával csavarogtunk egyet. Új, hiper-szuper telefont kaptam, aminek azért örülök, mert jó fényképeket tudok majd vele készíteni, a többi kütyü, ami rajta van, nekem egyelőre még magas. De apa nagyon élvezi.:)  

Dorka a helyi Mikulással:

  
Dávid a havat csodálja:

Csizma tisztítás:


December közepén kötőhártya gyulladásban volt részem:


A mamáéknál is járt a Mikulás:



 A karácsonyi üdvözlőlapra ez a kép került:


Dorka és a karácsonyfa:
Dávid szerel:

2010. december 11., szombat

Amikor kisüt a napocska

Azért voltak vidám pillanatok itt a nagy haldoklásban

* Egyik este, amikor a kádban fekszem, Dorka betrappol és közli velem:
-Anya, ha megpancsiztál, gyere ki, törölközz meg, öltözz fel, vegyél pizsit, vacsorázz meg, duplózz, olvass magadnak az ágyban és menj tentizni!
(és mindezt egy szuszra:)

* Dorka nagy "szórakozása", hogy a Medve sajtot kibontja, majd kijelenti, hogy nem finom és ott hagyja. Persze ez nem gátolja meg abban, hogy a következővel ugyanezt eljátssza öt perc múlva. Ma szintén nekiállt az említett műveletnek, de apa közbelépett, és megfenyegette, hogy egye meg, ha nem, akkor beletömi a szájába. Ezt többször elismételtette Dorkával, hogy tényleg megértse. Dorka kibontja a sajtot, beleharap, hamiskásan ránéz apára, és azt mondja:
-De hát apa, ez kifejezetten ízletes!

* Úton vagyunk a Kikába. Dorka faggatózik:
-Anya ez egy játékbolt?
-Lesznek játékok is, de ez nem játékbolt, sok a felnőtteknek való dolog.
-Olyan, ami nem nekem való?
-Igen.
-Például mi?
-Például szőnyeg.
-De hát anya! A szőnyeg az nekem is való. Például olyan szőnyeg, ami a fürdőszobában van, mert az kicsi.

*Dorka a számítógép körül molyol. Megkérdezem, mit csinál. Erre ő:
-Anya, csak megnéztem valamit az interneten!

*Egyik reggel Dorka odaszalad hozzám és Dávidra mutatva ezt mondja:
-Anya, ennek a gyereknek kaki szaga van!

* Apa fürdeti Dorkát, de közben Dávid is megjelenik, sétálni "hívja" apát. Dorka erre kiakad, kiabál, hogy jöjjön vissza apa. Dühében ezt mondja Dávidnak.
-Nem adom kölcsön az apukámat!!! Ez az én apukám!

Kálvária

Na, hát ugye hányással, hasmenéssel indult Dorkánál, hányás ebből csak kétszer volt, de utána több napig hasmenés, ami masszív étvágytalansággal járt. Nem mintha szerencsétlen ehetett volna bármit, amit szeret. Csak a főtt krumpli, rizs, száraz csirkehusi maradt meg benne. Valamilyen isteni csoda folytán nem kaptuk el tőle.
Kedden délután én már éreztem, hogy nagyon fáj a torkom, éjszakára megérkezett a láz is mellé. Két napig a halálomon voltam, mamáék jöttek ápolni a családot. Szerdán már Dorka is hőemelkedéssel küzdött, amitől végeláthatatlan sírásrohamok jöttek rá, kedve persze semmihez nem volt. Szerencsére ő ilyenkor rengeteget alszik, így mindig hamar ágyba dugtam, amint a feje a párnához ért, már aludt is. Iszonyúan sajnáltam, közben azért magamat is, mert még Dávidot sem volt erőm felemelni. Mama és papa újra megjelentek, hála nekik. Arról ne feledkezzünk meg, hogy Dávid, igaz nagyon jókedvű kisfickó, de 6. hete nem tud kivakarodni a náthából.
Pénteki napon Dorka és én is fittek voltunk, neki azért volt egy kis hőemelkedése, de a kedve ezerszer jobb volt. Mit ad isten Dávid csütörtökön kihányja a vacsorát, majd a fektetésnél összehányja a szőnyeget, másnap kétszer nyakig kakis lesz, olyan folyékony a cucc. Na itt már kezdtem elásni magunkat gondolatban....de azóta semmi. Teljes 24 órája normális életet élünk.... reméljük kitart egy darabig.

2010. december 6., hétfő

Első ovis betegség

Pont, hogy kimondtam, hogy Dorka még nem is hiányzott az oviból, le is betegedett szegény. Hányós-hasmenős vírust szedett össze, így a héten itthon marad. Egész jó a közérzete, itthon jól elvan, már rosszalkodik is, de ma amikor a játszótérre mentünk, hogy találkozzunk a Mikulással, bizony volt nyöszörgés, sírdogálás. Amikor megkapta a kis csomagot, akkor nagyon örült, de rögtön indulni is kellett haza, nem volt hajlandó hintázni, csúszdázni vagy a többi ismerős gyerekkel szóba állni. Remélem a szobatisztaságába nem zavar be túlságosan az, hogy most megint pelenka van rajta, máskülönben egy vödröt kéne rákötni a fenekére...:)
Továbbá remélem, hogy Dávid nem kapja el ezt a kórságot, van neki is elég baja, azon kívül, hogy 6. hete taknyos, most állapította meg a doki néni, hogy kötőhártya gyulladása is van. Na ilyen sem volt még a családban, most kipróbáljuk. Gondolom a viszketés miatt nem aludtunk egy szemet sem éjszaka.
Szóval most szép az élet, alig várjuk a tavaszt.

2010. december 3., péntek

Hegymászás

Drága bogárkám immár egy hónapja ovis. Büszkén mondhatom, hogy gyerek még ilyen könnyen nem szokott be. Egyszerűen fogja magát reggelente cipőváltás után, és beslattyog a csoportszobába egy "Szia Anya!" kíséretében. Az óvó nénik mosolyogva fogadják, általában egy "De csinos vagy"-al. A hölgyemény nekiáll kezet mosni, utána leül reggelizni. A többit én már nem látom, de azt mondják nagyon aranyos kislány, jól viselkedik és eszik szépen. A legtöbbször még egyedül játszik, de néha-néha már közel enged magához más gyereket is. A lényeg, hogy nem hisztizik!!!!! Ez azért meglepő, mert eddig ugye még a játszótérre is necces volt kimennünk, annyira nem bírta elviselni maga körül a gyerekeket.
Itthon szintén kiegyensúlyozottabb lett, a büntiszéket ezer éve nem használtuk, csak akkor kerül szóba, ha a tesója ellen ármánykodik. Úgyhogy nekünk az ovi egyelőre egy főnyeremény. Nem beszélve arról, hogy én nyugodtabb vagyok, több időm jut Dávidra és magamra, amitől délután viszont nagyobb türelemmel veszem az akadályokat.

Dávid időközben betöltötte a 10. hónapját Pár napja elkezdett fecsegni, még csak érthetetlenségeket beszél, de zabálnivaló, ahogy mindent kommentál. Sőt, mivel Dorka nagy nótázó, ő is bekapcsolódik sokszor, tiszta élvezet egy-egy autóút, ahogy hátul ki-ki a magáét kornyikálja. :)
Apa néha megmutatja neki, hogy kell sétálni, Dávid meg földöntúli boldogsággal rakosgatja  a kis lábait, apa kezébe csimpózva. Az előre mászás már nem kihívás, így mostanában a magaslatokat akarja meghódítani.  A fotelban már pillanatokon belül fent van, de meghódította már a gyerekszéket, a számítógépasztalt (kanapéról) és Renocskáék kis asztalát. Ezen kívül rág, nyammog, cuppog, nyalogat. Állandóan van valami a szájában, legtöbbször persze oda nem illő tárgy, ceruza, hajgumi vagy éppen újságpapír. Nem győzzük megmenteni a fulladástól...:( Az evéssel most éppen hadilábon áll, semmire sem tudom azt mondani, hogy joker kaja lenne, és azt tuti megeszi, ha olyanja van, akkor egész nap elvan szilárd étel nélkül. Ettől függetlenül nincs összeszakadva, 11 220 gramm a súlya. Szerencsére ruhatárat mostanában nem kellett cserélnünk, a 86-os rucikkal ellesz még egy darabig. Bár overálból már 92-est újítottam.:)