2010. december 11., szombat

Kálvária

Na, hát ugye hányással, hasmenéssel indult Dorkánál, hányás ebből csak kétszer volt, de utána több napig hasmenés, ami masszív étvágytalansággal járt. Nem mintha szerencsétlen ehetett volna bármit, amit szeret. Csak a főtt krumpli, rizs, száraz csirkehusi maradt meg benne. Valamilyen isteni csoda folytán nem kaptuk el tőle.
Kedden délután én már éreztem, hogy nagyon fáj a torkom, éjszakára megérkezett a láz is mellé. Két napig a halálomon voltam, mamáék jöttek ápolni a családot. Szerdán már Dorka is hőemelkedéssel küzdött, amitől végeláthatatlan sírásrohamok jöttek rá, kedve persze semmihez nem volt. Szerencsére ő ilyenkor rengeteget alszik, így mindig hamar ágyba dugtam, amint a feje a párnához ért, már aludt is. Iszonyúan sajnáltam, közben azért magamat is, mert még Dávidot sem volt erőm felemelni. Mama és papa újra megjelentek, hála nekik. Arról ne feledkezzünk meg, hogy Dávid, igaz nagyon jókedvű kisfickó, de 6. hete nem tud kivakarodni a náthából.
Pénteki napon Dorka és én is fittek voltunk, neki azért volt egy kis hőemelkedése, de a kedve ezerszer jobb volt. Mit ad isten Dávid csütörtökön kihányja a vacsorát, majd a fektetésnél összehányja a szőnyeget, másnap kétszer nyakig kakis lesz, olyan folyékony a cucc. Na itt már kezdtem elásni magunkat gondolatban....de azóta semmi. Teljes 24 órája normális életet élünk.... reméljük kitart egy darabig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése