2011. november 20., vasárnap

Szavak

Bámulatos, hogy ha egy kisgyereknél beindul a beszéd, akkor napról napra mekkora lépésekben fejlődik. Múlt héten még arról számoltam be, hogy Dávid két szót már egymás mellé rak, most meg már ott tartunk, hogy:
- Nénós autó, hol vagy???? Ez a kedvenc mondata mostanában. ez igazából így hangzik: nénósattóó, hóó vagy? :)
Tegnap azzal lepett meg bennünket, hogy elszámolt egyedül tízig! Tudja tovább is a számokat, csak kimondani nem sikerül neki. Éjjel megmértem a lázát, nagy, bágyadt szemekkel rám néz, és azt kérdezi: -Harminc??? :)))

2011. november 13., vasárnap

Dávid

Gondoltam majd a szülinapja körül írok róla egy hosszabb bejegyzést, de aztán másképp döntöttem. Addigra lehet, hogy teljesen megváltozik a kisember, amilyen rohamos tempóban fejlődik. Tehát elmúlt 21 hónapos. A beszédben egyre ügyesebb, most már szinte bármilyen szót ki tud mondani, mindenben utánoz is bennünket, de össze még nem fűzi őket mondatba. Két szót már egymás mellé pakol, kedvence a "másik bussszzz" vagy a másik tyutyus (kutyus)" vagy a "másik miau" :) Mindegy, csak másik legyen...Továbbra is járműimádó, busz, vonat, villamos, traktor, motor, bármi jöhet, a múltkor azonban a trolira is azt mondta, hogy busz, de Dorka jól megmosta érte a fejét, úgyhogy most már az is megy.:) Elszámol tízig!!!!! Ha valamire megkérdezem hogy mennyi, azt mondja négy-öt-hat.:) Az örömét (főleg ha valaki megérkezik, akit nagyon szeret) úgy fejezi ki, hogy rítustáncot jár a szoba közepén, szaladgál körbe-körbe, és nagyokat nevet. Evés terén nagyon önálló, igaz, lehet etetni, de olyan nincs, hogy elterelem a figyelmét, és gyorsan belapátolom a kaját a szájába. Abban a percben, hogy egyszer elfordítja  a fejét, tudom, hogy innentől kezdve fölösleges bármilyen erőlködés, egy falat sem fog több lemenni a torkán. Így sokszor napokig úgy érzem, ez a gyerek fotoszintetizál...de aztán valahogy mindig túléli az ilyen időszakokat és beindul az evése is. Igaz, még mindig szopizik valamennyit, mennyiségre nagyon keveset, de az összebújás még mindig nagyon fontos mindkettőnknek. Az elalvása változó, ha az apja teszi le, akkor simán elalszik egyedül, nekem ott kell ülnöm mellette a sötétben, de már semmi dolgom, csak nem mehetek ki, amíg el nem alszik.:) Az éjszakák most már az alvásról szólnak, néhány hónapja megvontam az éjszakai cicit, csak átvittem magam mellé, és aludtunk tovább. Mostanra már ez a természetes, de azért 95%-ban hajnalban átvándorol közénk. Jobban mondva mellém, mert apa meg kivándorol ilyenkor a kanapéra:)
Dorkával már prímán tudnak veszekedni, Dávid valahogy mindig tudja, hogy mivel tudja nővérét a legjobban felbosszantani, hogy az éppen az "ÉN" vagy a "DE" vagy a "NEM" szó, azt nagyon jól eltalálja. A múltkor azon vesztek össze a kocsiban, hogy a Tesco az bolt-e vagy sem (!!!!!). Így hangzott: -Bolt! -Nem bolt! -Bolt! -Nem bolt!!!! stb.....(és még nem beszél!!!!!)
Ahhoz képest, hogy ilyen szegényes a szókincse, egész jókat mond már, tegnap letörölgettem az asztalt, erre azt mondja: -Pipa! (lehet, hogy magában listát készített a teendőimből.:) Arra nem vagyok büszke, hogy amikor ráléptem valamire, és felkiáltottam, hogy AÚ!, Dávid rávágta, hogy Basszus! Na erre figyelnem kell.....basszus.
Mint minden szülő, mi is rendkívül értelmesnek látjuk őt, simán szól, ha valami vizes, megmutatja, hol fáj, mikor mit lát, bólogat(!!!), mondja is hozzá, hogy igen (igyesz), ha megkérdezzük tőle ki utazik a buszon, akkor pedig ez a válasz: Néni, bácsi, baba, Dávid! :))) Imádom, ahogy a dalocskák koreográfiáját utánozza, rendkívül muzikális, rengeteg mondókát és dalt "énekel" nem felismerhető szöveggel, de igenis felismerhető ritmussal és hangsúllyal. A legújabb, hogy mindenre azt mondja: Anya, nézd (nizd)! Ezt napjában ezerszer. Ehhez jön még, amikor a tesóját, apját vagy a nagyszüleit szólítja fel ugyanezen tevékenységre, szóval ÁLLANDÓAN.:) Értem, hogy meg akarja osztani az élményt (végül is a Facebook is erre épül, nem?:) de tényleg nem nézhetek máshova egész nap???? Ha véletlenül megüt, vagy megkapar, és azt mondjuk neki, hogy ez fájt, már rohan is oda bűnbánó arccal, és megölel. Annyira imádom!!!!

Kis kertészem: (nem látszik, de a bokor aljába elültetett két kisautót:)


2011. október 31., hétfő

4 éves a bogárkám

Újabb év telt el, és Dorka immár 4 éves lett. Igaz, hogy a 3. szülinapja körül változott egy nagyot, ahogy közösségbe került, de most is azt mondhatom, hogy látványos a fejlődése. (még jó:) Egyre nyitottabb a világra, már nem ijed meg az új feladatoktól, kihívásoktól, idegenekkel is eldiskurál, ha kell, és persze sokkal higgadtabb és megfontoltabb. Nagyon vicces is tud lenni, és nagyon, de nagyon szomorú is, szerencsére azért megvannak a módszereink, hogy hogy vidítsuk fel. Vannak napjai viszont, amikor szinte egész nap azon igyekszik, hogy felbosszantson valamivel bennünket, eldobja magát, és kiabál, hogy nem tud járni, cipeljük, ő nem bír bicajozni, hozzuk a bringáját, nem éri el a 20 centire lévő poharát....stb. Ez mind-mind figyelemfelkeltés, tudjuk jól, és csak a megfelelő reakció kell a részünkről. Na, majd kinövi ezt is. Egyébként meg egy szerethető angyalka, aki folyamatosan gardírozza  a tesóját, drága babának szólítja, és tanítja énekelni, számolni, angol szavakat mondat vele, felsorolják együtt a családunk tagjait, és még sok-sok mindent elér nála, pedig Dávid még nem is igazán beszél. Szóval Dorka igazi csodálatra méltó nagytesó, akit utánozni KELL! Idegenek számára mindig hihetetlen, amikor azt mondjuk, hogy itthon be nem áll a szája, más környezetben egyáltalán nem ilyen közlékeny, egyszavas válaszokat ad a kérdésekre, és inkább engem használ szócsőnek. Néha még a fejét is elfordítja, amikor az ő üzenetét továbbítom, kis szégyenlősöm. De az ilyen dolgokat eszem ágában sincs erőltetni, emlékszem mennyire durván szégyenlős voltam én gyerekként.
Majd szépen lassan neki is megjön a kedve a szerepléshez.:)
Lillával még mindig elválaszthatatlanok, hálistennek. Annyira jól megtalálták egymást, így azért az ovis megpróbáltatásokat is könnyebben veszik. Remélem ezekből nincs sok, sajnos nem nagyon van betekintésem abba, hogy mi történik az oviban. Az óvónők minden nap azt mondják, hogy minden rendben volt. Hogy tényleg így van-e, vagy csak automatikusan ezt válaszolják nem tudom, de az utóbbira tippelek. Olyan nincs, hogy soha nincs semmi......nem? :)
Az ovit szereti, idén nem kellett már beszoktatni (mondjuk tavaly sem nagyon) besétált és nekiállt játszani. Kültéri kedvenc tevékenysége a bicajozás, nyáron még rudat mászott ezerrel, most a sok ruha miatt ez nem lehetséges. Itthon kézműveskedni szeret,  gyurmázni, rajzolni, ragasztani. Ezeket már kiválóan csinálja egyedül is, a végeredménnyel pedig mindig büszkén eldicsekszik. Egyre több a türelme hozzájuk, ami nagy szó, egy fél éve még 3 perc után röpült a sarokba ceruza, papír, gyurma, minden, ha valami nem lett azonnal tökéletes.:)
Mindent meg lehet vele beszélni, hallgat az észérvekre. Nagyon ritka az, amikor hajthatatlan, olyankor már vagy nagyon fáradt, vagy mi választjuk meg a helytelen kommunikációs utat. Ha lehetne, azért vásárolnék még a boltban egy adag türelmet az ilyen helyzetekhez.:)
A legnagyobbat a beszéd terén fejlődött, vagyis a beszélgetés terén. Egy éve is szinte tökéletesen beszélt már, de most a reakciói változtak, már nem a tanult séma alapján kommunikál, hanem saját, önálló gondolatai vannak, már nem csak magunkat hallom vissza, hanem Őt magát. Íme néhány szösszenet a beszólásaiból:

-Apa, én Dávidot úgy hívom, hogy szürke, Dorkát úgy hívom, hogy piros, Lillát meg úgy hívom, hogy lila.:))))

Dávid beszalad a lakásba cipővel:
-Dávid, ha nem jössz vissza, akkor azt mondom neked, hogy nincsen füled! (micsoda fenyegetés.:)

Autózunk, közben a gyerekek hátul számolnak.
-Ha majd elmegyünk nyaralni, és apa is itt lesz, és akkor majd Dávid azt fogja mondani, hogy "hat" és akkor apa nagyon boldog lesz.  :)))

Dorka kicsit köhög, mondom neki, hogy elmegyünk doki nénihez, hogy meghallgassa a tüdejét. Erre Dorka:
-Elmegyünk tüdőszúrásra? ( Hónap elején tüdőszűrésen voltunk apával.)

Egyszer csak kiszalad a szobájából, és ezt mondja:
-Anya, képzeld, én annyira boldog vagyok, hogy könnycsepp gördül a szememben.

A minap pedig kijelentette, hogy tornászművész lesz, ha felnő. :) Amilyen kis monkey, el is tudom képzelni.


Úgy gondoltuk, hogy a négyéves már megérdemel egy kisebb bulit a kis barátaival. Rövid mérlegelés után a házibulit kizártuk, mert nem is olyan nagy a lakás, meg nem minden szülő ismeri egymást, így a játszóház mellett döntöttünk. 8 gyerek+szülők voltak, és végül is nagyon jó hangulatú buláj kerekedett, tortával, papagájjal, kalóz koktéllal, ajándékokkal, és persze egy hipi-szupi játszóházzal, ahol mindenki jól elvolt. Néhány kép az eseményről:










Másnap, 30-án megtartottuk a családi banzájt is. A szokásos 68-féle étel mellett szintén jó hangulatban telt a nap.
Dorka idei tortája:





2011. október 22., szombat

5 év

Röpke 4 év tervezgetés után eljött az idő, hogy apával kettesben elutazzunk egy kicsit. Erre az 5 éves házassági évfordulónk remek alkalmat adott. Ki is gondoltunk szépen mindent, a nagyszülők örömmel bevállalták a gyerekeket, így minden rendben ment. Azt az óvintézkedést azért megtettük, hogy Dorka nem ment oviba a héten, nehogy összeszedjen valamit, mert betegen nem tudtam volna otthon hagyni őket. A lillafüredi Hotel Palotát választottuk, ami csodálatos. Az épület és a környezet is ontja  a romantikát. Tényleg pont az ilyen világ elől megszökős hétvégére találták ki. Szóval minden nagyon szuper volt, ettünk, ittunk, mulattunk, úsztunk, kondiztunk, kézen fogva sétáltunk, kicsit visszakaptuk egymást, és nem csak apa és anya mivoltunkban léteztünk, hanem mint férj-feleség, sőt, inkább mint szerelmes bakfisok. Ez mind remekül működött, amíg egy-egy gyerek meg nem jelent a színen. Igaz, a szálloda nem éppen gyerekbarát, de azért elvannak a csemeték is, néhány család gyerekkel volt. Szóval csupán akkor gyűltek könnyek a szemembe, amikor ez a pár apróság a látókörömbe került, amikor a 4 év körüli kislány kizárólag sült krumplit kért vacsorára, amikor a másfél év körüli kisfiúnak az apukája megmutatta milyen meleg van a szaunában, amikor egy kislány a kis karúszós karjával agyon ölelgette és puszilgatta az anyukáját a medencében és amikor a pici fiú négykézláb próbálta felfedezni a lobby érdekes világát. Na szóval nem is olyan sokszor.
Így most már biztos, hogy nagyon-nagyon sokáig én már csak gyerekkel együtt vagyok hajlandó nyaralni, annyira hiányoztak!

A szállodánk:


A legnagyobb erkélyes szobát kaptuk.:)


Találkoztunk József Attilával, aki rögtön megszagolgatta a hajam:)



Túráztunk:)


Sakkoztunk, (vagyis én most tanultam meg sakkozni):

Ja, és levágattam  a hajam:

2011. szeptember 24., szombat

Az egyetemről

Említettem már, hogy visszaültem az iskolapadba. Minden második hétvégén pénteken és szombaton van óránk. Eddig négy napot voltam suliban, a napok elég hosszúak és fárasztóak, főleg egy olyasvalakinek, aki elszokott már az ilyen intenzitású koncentrálástól. Ennek ellenére hihetetlenül élvezem. Annyira elég már az itthoni beszűkült világból, elérkezett az ideje, hogy mást is csináljak. Remélem jó irányba kezdek tapogatózni. A képzés végén emberi erőforrás tanácsadó lesz belőlem, ami leegyszerűsítve a HR-es, csak más megközelítésből. Sok a gyakorlati óránk, ami nekem szintén újdonság, az angol szakon a módszertant kivéve szinte csak hallgattunk és jegyzeteltünk.
Dávidra a nagyszülők vigyáznak péntekenként, eddig minden nagyon jól ment, a kicsi legénynek külön jó, hogy a mama vagy a papa izgi programokkal látja el, és végtelenül türelmes hozzá még ebben a tomboló hisztikorszakában is.

2011. szeptember 11., vasárnap

csi tej

Nem kínaiul tanulok, nem kell megijedni. Dávid beszédfejlődéséről lesz szó. Mint már említettem, inni mindig úgy kér, hogy azt mondja, tejcsi. Újabban viszont a szó többszöri ismétlését mindig a második szótaggal kezdi, és így csi tej csi lesz belőle. Nagyon édes. Bár már elkezdte mondani azt is hogy vísz, vagyis víz, szóval lassan elkopik ez az édes szokás. Ami erre blogbejegyzésre késztetett az az, hogy ma először rakott két szót egymás mellé. Igaz, még szegényes az aktív szókincse, de amit ki tud mondani, azt már nagyon szívesen mondogatja. Az első mondat pedig így hangzott: -Anya oda! Lehet találgatni, hogy hol az az oda....hát persze, hogy a szopifotelba.:))) Mozgásra utaló szavakat is mond, kedvence az ussz, a mász és a húz.. Akár ha egy pici tavacskát is meglát (az ovi előkertjében van egy), rámutat és azt mondja ussz. Hát mindig mondom neki, hogy ha abban tud úszni, akkor gratulálok neki. A mász megy egyszerűen arra szolgál, hogy ő bizony felmenne bizonyos magasságokba, de nem tud, ezért tegyem fel.:) További kategória a kajaszavak, nevezetesen a hami és a husi.  A járművek a harmadik kategória, a nagy kedvenc a bussssz, ezenkívül megy még az(=hajó), és a brüm-brüm (ez pedig a motor és a kisautó).

Két évvel ezelőtt Dorka megkapta a nagy ágyát. Szinte napra pontosan két év telt el azóta, hogy először aludt benne. Most Dorka új ágyat kapott, egy csajosabbat,  Dávid megörökölte Dorkáét, és ma este már abban is aludt el. Hivatalosan is nagyfiú már.)



És Dorka új ágyikója:

2011. szeptember 5., hétfő

Sűrű augusztus

A végére nagyon besűrűsödött az utolsó nyári hónapunk.  A műtét után azt hittük majd két nyugis, itthonülős hetünk lesz. De ezt ugye két nyüzsgő, és hálistennek egészséges gyerekkel nem könnyű kivitelezni. És hiába volt Dorka eltiltva a társasági élettől, Dávid miatt csak menni kellett ide-oda. Általában kevésbé népszerű játszótereket választottunk, illetve körbelátogattuk a bacitlan gyerekes ismerősöket.:) Most már publikus, hogy augusztus elején beadtam a jelentkezésemet az egyetemre, 29-én este pedig ki is derült, hogy felvettek. Nagy az öröm, de egyben egy kicsit meg is vagyok ijedve attól, hogy hogy tudok majd helytállni. Nagyon sokba kerül, úgyhogy nem lehet szó lazázásról, mint anno.:)))) Időközben megvolt a beiratkozás, és 9 (!!!!) tantárgyam lesz. Jajj.
A másik nagy esemény, hogy augusztus 26-án megvolt az eskütétel, és magyar állampolgár lettem. Hatalmas feneket kerítettek neki, volt zenekar, forgalomelterelés, úton vonulás, rendőrautós kíséret,  meg államtitkár, meg tudományos akadémia tagja, meg opera énekes, meg persze a mi polgármesterünk, aki a Honosítási okiratot átadta, két puszi társaságában. Összesen 92-en voltunk, akik esküt tettek, és jelen volt a TV, rádió és  az újságok. Szóval volt felhajtás, és nagyon jól esett. :)
Időközben Viktornak is elindult az év, volt évnyitó, beiratkozás, és a lovak közé csaptak azonnal. Augusztus 29-én és szeptember 2-án volt francia felsőfokúzni, nagyon bízunk a jó eredményben, a vizsga, főleg a szóbeli borzasztóan nehéz volt.
Közben meg háromszor kellett visszamenni Dorkával a doki nénihez, hogy csekkolja, minden rendben van-e, megfelelően gyógyulgat-e a sebe. Szerencsére nem volt gond, az ovikezdést azért biztos, ami biztos szeptemberre 5.-ére halasztottuk 1.-e helyett. De ez már egy másik történet...

2011. augusztus 23., kedd

Orrmandula műtét

Most már nagyjából megnyugodtunk az események után, és képes vagyok értelmesen összefoglalni talán. Mint már említettem, Dorka hallása nem volt az igazi a télen, el is vittük különböző orvosokhoz, volt aki műtétet javasolt, volt aki nem, a hallását többen mérték, az eredmény nem volt túl biztató sehol. De mindig gyógyszeres és egyéb kezelést ajánlottak, ami ideig-óráig működött is. Az oviban aztán többször lett fülgyulladása, ez és a csatai nyári vakációnk alkalmával felfedezett drasztikus horkolása tette be nálam a kaput, és kerestem egy újabb dokit, aki segít végre rajtunk. Dr. Halász Ágnes lett a kiválasztott, egy édes, helyes kis dokinéni, aki végtelenül kedves és figyelmes a gyerekekkel. Augusztus 18.-ra lett kiírva a műtét. Mondanom sem kell, mi Viktorral egy héttel előtte már másra sem tudtunk gondolni, olyan idegesek voltunk. A beavatkozást megelőzte két (részben sikertelen) vérvétel, egy EKG és egy háziorvosi vizit. Minden rendben találtatott, bár ez a vérvételesdi egyikünknek sem jött be igazán.:) Valami csoda folytán Dorka nem utálta meg a kórházat még ilyen megpróbáltatások után sem, minden nap ügyesen, nagylányosan viselkedett.
18-án reggel 7-kor volt randink a gégészet személyzetével, ahol a papírozás után kaptunk egy ágyat. Egy kisfiúval (Misi) és apukájával kerültünk egy szobába, akitől előtte megkérdezték, hogy nem baj-e neki, hogy egy anyukával fog "lakni" egy napig. Bőszen integetett a fejével, hogy nem. Mi meg jót nevettünk.

Miután pizsibe öltöztünk:


Kb. egy óra múlva Dorka megkapta a kábítót narancslében, 10 perc után már csak rötyögött. Azt mondták, hogy ez majd milyen vicces lesz, de nálam itt nyíltak meg a könnycsatornák. Olyan kis elesett lett, hanyatlott hátra  a feje, csukódtak a szemei....
video

ekkor hoztak egy hordágyat és a vicces betegszállító bácsi felpakolta őt, és a műtő felé vettük az irányt. Annyira "vicces" volt, hogy ilyeneket mondott, Gyorsan utazunk! Vissza sem jövünk! Na akkor ráripakodtam, hogy ezt azonnal hagyja abba, és újra potyogtak a könnyeim, ekkor bocsánatot kért és azt mondta csak arra gondolt, hogy Afrikába mennek Dorkával.....jó vicc.
Az egész nap legszörnyűbb pillanata az volt, amikor Dorkát betolták a műtőbe, annyit még láttunk, hogy idegen kezek felemelik, valaki  a vállára veszi és elviszik egy belső terembe. Itt bezáródott az ajtó, mi meg jó pár percig egymás vállán zokogtunk.
Fél óra múlva tolták ki, már felébresztve. Nem volt komplikáció. Ahogy a szobánkba értünk, Dorka rettenetesen elkezdett sírni, és 20 percig artikulálatlan sikítást hallatott. Bevallom, én ennek is örültem, (tudtuk, hogy erre számítsunk), mert felébredt és lélegzik! A sikítós rész után hálistennek visszaaludt és pihent másfél órát, ami azért nagy szó, mert pont a műtét utáni két óra a legrosszabb a gyerekek számára, amikor az altató és egyéb szerek hatása múlik.

A nap további részében már jobban volt, bár azért persze fájdogált a sebe, nehéz volt enni és inni, sőt hányt is kétszer, ami miatt hányáscsillapítót kapott, de onnantól már sínen voltak a dolgok.
A hősnek hordozható DVD lejátszó járt fájdalomdíj gyanánt:

Sokat játszottunk, meséltünk, estefelé már sétáltunk is a  folyosón, másnap reggel pedig már vidáman ébredtünk, és a vizit , vizsgálat és zárójelentés kézhezvétele után már indulhattunk is haza.
Ma 5 napja, hogy túl vagyunk a műtéten, Dorka a nyakát fájlalta pár napig, de már ez is múlóban van. Egy-két hétig mellettem alszik, és még nem mehetünk közösségbe, de ezen kívül minden olyan, mint előtte.    
Dávid egy kicsit meg volt rám sértődve, amiért egy egész napra "elhagytam", de miután felajánlottam neki reggel egy nemes testrészemet, szent volt a béke.:)))
Tegnapi pillanatkép:

2011. augusztus 11., csütörtök

Csata és Nyíregyháza

Július harmadik hetét Csatán töltöttük Panninál. Az első három napon szép idő volt, a gyerekek még medencézni is tudtak, de csütörtökre elromlott, egész nap esett, és másnapra is ezt jósolták, így csüt. este hazajöttünk. Így is nagyon jól éreztük magunkat, a lurkók elvoltak a cicákkal, kutyákkal, Dávid először tartott Marcipán kutyától, de aztán egész jól összebarátkoztak. Mi anyuval és Pannival jókat dumáltunk esténként, megint elhatároztam, mint minden évben, hogy könyvet írok Panni életéről....annyira érdekes.
Napközben leginkább kint voltunk, motoroztunk, boltba mentünk, hintáztunk, volt, hogy még az uzsonnát is a szabadban fogyasztottuk. Anyukám és Ancsi jóvoltából sok finomságot ettünk.
A gyerekek (és a felnőttek is) kellően elfáradtak. És mivel egy szobában aludtam a gyerekekkel, rá kellett jönnöm, hogy Dorka veszettül horkol, annyira, hogy néha azt hittem nem kap levegőt. :( Így itthon első dolgunk volt felkeresni egy fül-orr-gégészt.

Augusztus első hetét pedig Nyíregyházán töltöttük a család másik felével. Pont egy hiperhisztis időszakot éltünk át előtte, így nagyon jól esett, hogy a mamáék lefoglalták a két örökmozgót és mi is fel tudtunk lélegezni kicsit. Fantasztikus időt fogtunk ki, szinte végig strandoltunk, ami - mondanom sem kell - Dorka és Dávid számára maga a mennyország volt. A nyíregyházi strand tavaly óta gyönyörűen felújult és kibővült, az élményfürdő miatt pedig pont jó volt, hogy dél körül nem a napon sültünk, hanem a fedett részen élménykedtünk. Dávid a babás részen találta meg a számítását, míg Dorka mindig elcsábított valakit, hogy csússzon vele a nagy csuszikon, ő egész nap mást sem akart csinálni. A mosoly és az izgatottság az arcán ilyenkor megfizethetetlen.:) Még azt sem bánta, amikor 15-20 percet kellett sorba állni egy-egy csúszda előtt.
Voltak napok, amikor nem ismertem rájuk, annyit zabáltak ettek. Dávid megtanult szilvát szedni a fáról, és azt (is) nyomta befelé, mint aki éhezik. :)
 

2011. július 31., vasárnap

Dávid másfél

Emlékszem, amikor Dorka volt másfél éves, nagyon nehéz eset volt. Hiszti hiszti hátán, soha semmi nem tetszett....egyszerűen nem tudtam boldoggá tenni. Elkeserítő időszak volt. Két hete pont azon gondolkodtam, hogy Dáviddal mennyivel egyszerűbb, azt a napi egy hisztit amit előad, azt könnyedén veszem, nem is törődök vele, azon kívül egy kiegyensúlyozott, mosolygós fiúcska. Na de. Eltelt egy pár nap, és mintha a drága, nyugodt gyermekembe az ördög költözött volna, 5 percenként eldobja magát és toporzékol, dobál, rugdos, és vergődik. Egyszerűen MINDENNEL baja van mostanában. Gondolom nem akar lemaradni nővére mögött elégedetlenkedésben.
Ennyit a nehézségekről. Persze előidézheti nála ezeket a fogzás, az az enyhe hasmenős vírus, amit elkapott, vagy a hetek óta tartó frontos, esős, szeles, novemberi időjárás így július végén.
Ha a visítós dolgait nem számítom, még mindig egy tündér, akibe természetesen szerelmes vagyok. Egyre több szót mond, kedvencem a tapéta! Ha vizet kér, akkor azt mondja teccsi, azaz tejcsi, mivel Dorka azt szokott kérni, így ő is. De igazából ő a vízre érti, a tejet nem szereti.
Amint kilépünk a házból, ő rohan a kapuhoz, azt kántálva, hogy csitya, vagyis csiga, ott tanyáznak ugyanis a csigák, imádják pakolgatni őket ide-oda.
Van egy angol dalocska, amit nagyon szeretnek hallgatni, abból is mond dolgokat, pl. piss = fish, hat, dog, cat, tegnap megpróbálkozott azzal is hogy violin...na azt nem tudom ide leírni fonetikusan.:)
A slágerszó még mindig a cici. Függése abban is megnyilvánul, hogy most már egyedül sehova nem megy, még lakáson belül sem, állandóan húz valakit a kezénél fogva.

Nagyon élvezi a kisautókat, jöhet bármi, ami gurul. Ha jóllakik, akkor akár fél-egy órát is elvan és brümmög a kisautóival. Imádom! Ezért (is) akartam kisfiút. :)
Imád sétálni menni, pocsolyázni, játszóterezni, játszóházazni, a csúszda mostanában hatalmas sláger, jól elvan más gyerekekkel, nem sértődik meg, ha elvesznek tőle valamit, ilyenkor keres más játékot. Itthon könyveket nézeget, most már betársul ő is az esti mesehallgatásba, a képeskönyvben megmutatja, amit kérdezünk, ez és ott szavakkal nyomatékosít. A formabedobós játékokkal is kezd játszani. Ha Dorka rajzol vagy fest, természetesen neki is kell zsírkréta vagy ecset, egy darabig egész jól elbohóckodik velük.
Nagyon muzikális, minden dalocskának emlékszik a mozdulatsoraira, ha nincs ilyen, szimplán csak rázza magát.
Már mindent egyedül eszik. Részben mert nem hagyja, hogy etessem, részben pedig mert én meguntam az állandó elutasítást. Így eszik, amennyit akar, a többit kipótolja anyatejjel. Ez jelentősen hozzájárul a nyugodt és harmonikus kapcsolatunkhoz.
Önmagát úgy hívja: Dááákid! Ha meglátja, hogy valaki eszik valamit, már jön is azzal, hogy Dákid, Dákid, vagyis hogy neki is adjunk azonnal belőle.
Csillagjegyéhez híven imádja a vizet. Gárdonyban egyszer, amikor Viktor megpróbálta kihozni a vízből, olyan hisztizésbe kezdett, hogy Viktor attól félt, azt fogják hinni az emberek, hogy esetleg ez nem is az ő gyereke, csak el akarja rabolni. :)


És íme a másfél éves:


2011. július 30., szombat

No pelus

Dorka 3 és 3/4 éves korára lett teljesen szobatiszta, vagyis most hagytuk el az éjszakai pelust. Mint ahogy azt már többször írtam, nála (de gondolom a legtöbb gyereknél) az időzítéstől függ egy-egy vállalkozás sikeressége. Nekünk így, hogy kivártuk az idejét, hogy megérjen rá, pillanatok alatt ment a nagyágyba átszokás, a cumi elhagyása és most ez. Olyan dolgok, amik azért nagy események egy gyerek életében. Dorka tényleg könnyedén vette ezt az akadályt is. Úgy kezdődött, hogy kb. két hete mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön még ki pisilni lefekvés után ha kell. Amilyen kis kényelmes, nem gondoltam volna, hogy megteszi, és hogy ennyiszer. :) Persze ebben volt némi huncutság is. 3-4 napig ezek után száraz pelussal ébredt, ami előtte szinte soha nem fordult elő, de ez is azt bizonyítja, hogy lefekvés után, még elalvás előtt könnyített magán. Így a rákövetkező napon már megpróbálkoztunk a pelus nélküliséggel és ez azóta is remekül működik. 2-3-szor jön ki pisilni még este, de éjszaka már nyugodt vagyok, nem futkosok be hozzá lepedőt csekkolni. Szóval HURRÁ!

2011. július 11., hétfő

Szeged

Mivel tavaly olyan nagyon bejött a szegedi kirucc, idén ismét ide terveztük a fő nyaralásunkat. És megint bejött! Az időnk szuper volt, de ami még lényegesebb a gyerekeink kedve is!!! Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a nap nagy részét vízben töltöttük, ezeknek meg más sem kell a boldogsághoz.:) Na jó, megejtettünk egy-egy városnézést illetve a szegedi vadasparkot is, ahol újfent megfogadtuk, hogy Dorkával többet állatkertbe nem megyünk. Majd' 4 évesen még mindig nem érti meg, hogy az állatkert nem egyenlő állatsimogató. Minden egyes ketrecnél (beleértve az oroszlánt, papagájt és zsiráfot) megkérdezte, hogy meg lehet-e simogatni, és amikor nemleges választ kapott elkezdett sírni......egy élvezet volt. Dávidnak sokkal jobban tetszett az egész, ő kurjongatott a majmoknak, hatalmas, ámuldozó szemeket meresztett a struccra, és majd kiugrott a bőréből örömében, amikor meglátta a cukorfalat szurikátákat. Na jó, hozzájuk ő is be akart mászni.:)
Ezen kívül viszont tényleg sikeresnek mondható a kirándulásunk, a gyerekek minden vágya teljesült, volt két játszóház, volt fagyizás és persze a rengeteg csúszda, amin már Dávid is lecsúszhatott, nem kis örömére.:)
A szülők jókedvét persze elősegítette az is, hogy a csemeték jó étvággyal ettek minden reggel és este, a köztes étkezéseket pedig bébiételekkel oldottunk meg, amit szintén lelkesedéssel fogadtak.
Íme egy bizonyíték:

A szobával is mázlink volt, sarki apartmant kaptunk, így kettő helyett három szobánk volt. :)

Érkezés után 5 perccel Dorka már fürdőruhában feszít:


Vidám ébredés:


Most már én is karúszóban nyomulok:


A csuszik mellett az autózás volt a legjobb:


Komótosnak tűnik, pedig nem az:


Én anyával csúsztam:

Városnézés:


Állatkerti fotók:


Volt azért egy horrortörténet is. Dinnyeevés után a kinti strandon Dorka úgy gondolta, hogy belegyalogol egy medencébe. Ezzel nem is volt gond, az összes medencébe szabad volt neki bemenni, csak azt felejtette el, hogy nincs rajta a karúszója. Így csak annyit vettem észre, hogy a gyerek feje elmerül a víz alatt, és onnan néz rám nagy, riadt szemekkel, kapálódzva. Hálistennek pont ott álltam mellette, így azonnal ki tudtam rántani a vízből, de nagy volt az ijedtség mindkettőnk részéről. Hosszas vigasztalás után megnyugodott, talán el is felejtette, mert hamarosan újra csúszdázott ezerrel. Csak én nem tudtam aludni aznap éjjel....
Nagyon megijedtünk:

Dávid szókincsében is történt némi változás. Mivel ennyit áztattuk magunkat, azt sikerült megtanulnia, hogy "ussz", ami ugye az úszást akarja jelenteni. Hozzá édesen rúg egy nagyot a lábával a vízben. Továbbá egy vitális szót sajátított el, mégpedig a "cici"-t. Azóta is bőszen használja, aminek nagyon örülök, mert nincs több pólótépés, egyszerűen bejelenti az igényét és kész.:)

Utolsó este sikerült összefutnunk egy fórumos barátnőmmel és kislányával, Lénával, akikkel most találkoztunk élőben először. Furcsa, de olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást:


2011. július 2., szombat

Nulla mese

Az autóban ülve Dorka azt kérdezi, hogy hányat kell még aludni a nyaralásig. Mondtuk, hogy hármat. Erre ő:
-Hurrá, azt kibírom!!!!

Orvoshoz visszük Dávidot, mert nincs jól. Ahogy beteszem a kocsiba, elkezdi kántálni, hogy "hinta, hinta".
Mondom neki:
- Drágám, most nem a játszótérre megyünk, hanem a doki nénihez. - Szegénykém elkezd sírni, erre Dorka:
-  Jól van kis betegem, a doki néni után megállunk hintázni, megígérem!!!!
(hát persze, hogy megálltunk...)

Dávidka hisztizik valamin, a nővére erélyesen rászól:
- Dávid, nulla mesét kapsz este, ha nem hagyod abba!

Dorka azon elmélkedik, hogy kinek mekkora  a füle.
-Apa és anya füle jó nagy, Dávid és Dorka lemaradtak!

Mostanában a kádban "főzés" a program. Dorka szól, hogy főzött nekem gyümölcslevest. Megkérdezem, hogy mi van benne:
-Hááát, barack, dinnye és krumplifőzelék!

Apa pizsibe öltözteti Dorkát, aki megszólal:
- Apa, azt hiszem, én öltözékeny vagyok!
-????

Sétálunk a csúszdapark felé, a gyerekek már nagyon izgatottak a beígért pancsolás miatt. Dorka megy elöl, egyszer csak ezt halljuk tőle:
-Nekem valami azt súgja, hogy itt dörög a víz.

Strandolás után szárítom a kicsi lány haját. Így kommentálja:
- Szép asszony leszek!

Dávid kergeti a verebeket, a nővére rászól:
- Hé, az nem galamb, hanem madár!

Állatos képeket nézegetünk, épp az orrszarvú van soron. Kérdezem Dorkától, hogy mi ez:
-Vaddisznó!
-Nem vaddisznó, látod, mi van az orrán?
-Szarv.
-Akkor milyen állat lehet ez?
-Víziló!
-Nem, kicsim. Orr-szarv...
-ORRSZARVAS!!!!
-:)))


Dorkát éjszaka megcsípi egy szúnyog a lábszárán. Reggel ez az első mondata:
-Nézd anya! Teve vagyok, van púpom!

2011. június 28., kedd

Végre!

Lecseréltem a hőn utált szőnyegeinket. A nappaliban és a Dorka szobájában lévő szőnyegekről volt szó, amik nagyon megkeserítették az életemet. A Dorkáé azért mert nehéz volt tisztítani, a másik meg azért mert hiába porszívóztam fel minden nap, a tisztaság tíz percig tartott csupán, mert MINDEN meglátszott rajta, így folyamatosan az volt az érzésem, hogy kosz van. Így hiába imádtuk és tett nagyon jó szolgálatot, de itt volt az ideje, hogy búcsút vegyünk tőle, és egy sokkal kezelhetőbb, gyerekbarátabb darabbal díszítsük ezentúl a lakást. Mindkét szőnyeg a szőrös fajtából való, amikben, ahogy Reni barátnőm mondja, akár egy fél kiló kenyér is eltűnik nyomtalanul.:) És amíg a majmik ilyen morzsálósak, addig ezek tökéletesen megfelelnek.




A régi gyerekszoba szőnyeg meg jól mutat az erkélyen:

2011. június 14., kedd

Galyatető és mindenféle

Rengeteg minden történik, utol sem érem magam talán. Dorka befejezte a kiscsoportot. Hüpp-hüpp. Egyrészt azért mert most nincs ovi, másrészt pedig mert ilyen gyorsan telik az idő, maholnap felnő....Szóval itt a nyári szünet. Már jó előre beharangoztam, úgyhogy nagyon várta, az utolsó héten már nem is nagyon akaródzott oviba mennie. Persze a bűvös szó elhangzása kellett csak, és már repült is, mint a szél. Ez pedig nem más, mint : Lilla. Még mindig nagy a szerelem a két csajszi között, Lilla anyukájával telefonszámot váltottunk, hogy találkozhassanak a csibék nyáron is. Naphosszat mást sem hallok Dorkától, csak hogy miket csinál a Lilla, és miket mond a Lilla, és hol kirándult a Lilla. :) Az utóbbi a kedvencem:
-Anya képzeld a Lilla volt Szegléten. :)
-És mit csinált ott?
- Hát, azt nem mondta, hogy milyen csuszik vannak.....
(a kirándulás másról sem szólhat csak a csúszdaparkról persze)

Amúgy továbbra is édes beszólásai vannak, ma kérdeztem tőle, hogy látja-e azt az apró szálkát a kezében. Azt mondja:
-Persze, nekem nagyon szúrós szemem van. Mindent kiszúrok.
-:)))


Egyébként a számok bűvöletében élünk. Ha van 5 perce, amikor épp nem dumál/énekel/Dávidot utasítgatja, akkor számol, és záporoznak az ilyen kérdések: -Az 1 és az 5 mennyi? A jó válasz pedig nem 6, hanem 51. Ugyanis ő még nem összeadni tanul, hanem a 20 fölötti számokkal ismerkedik. És egyelőre szilárd meggyőződése, hogy a jobb oldali számot kell először "elolvasni". Hiába győzködjük az ellenkezőjéről. Neki ez még így tetszik, és kész, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a kép a majdnem tökéletes számsorról:

Dávid baba is lépést tart a fejlődéssel. Igaz ő a maga szintjén. A szókészlete a következő: anya, apa, csüccs, csussz, hamma-hamma (ez ételre és italra is vonatkozik), cicc, Dóga (Dorka), nem, itta (hinta), ámpa (lámpa) és tyá-tyá (pá-pá). Asszem ennyi. Néha sikerül egy egy szót nagyon szépen kimondani, pl. zsiráf vagy tigris, vagy ellopta, de ezek még csak véletlenek. A hablatyolás viszont megy egész nap. Imád telefonálni, odahúzza a szájához a mobilt és csak mondja-mondja. Ugyanígy beszámol apának a napjáról, amikor ő hazajön munkából. Majd megesszük ilyenkor.:)
Az elalvás már nagyon jól megy neki, eljutottunk oda, hogy fogmosás után  már integet is, és nincs ellenkezés, amikor leteszem. Megöleli zebit, a kék-fekete csíkos zebráját és magától elalszik. Az éjszakai kelés viszont maradt, minimum egyszer felkel, és ha ez hajnali 4 után van, akkor már jön is át mellém, mert a saját ágyában már nem alszik vissza. Valamiért úgy érzem, meglesz ennek a böjtje....
Ami érdekes, és még nem említettem, az a paradicsom imádata. Bármilyen nasit lecserél paradicsomra. Fura ez nekem a  zöldség elutasító lánykám után. Viszont ez Dorkát is ösztönzi egy kis pari evésre. :)

A pünkösdi hétvégét Galyatetőn töltöttük. Nem mondtak túl jó időt, így nem is számítottunk sok jóra, ha ott esik, akkor bizony beszorulunk a házba, ahol rövid úton eljutottunk volna arra a következtetésre, hogy menjünk haza. Ehhez képest szuper időnk volt, mindhárom napot szinte végig a szabadban töltöttük, a gyerekekkel sétáltunk, bábelőadáson voltunk, Geriékkel, Topiékkal és Macival a kertben sütöttünk/főztünk, este tábortüzeztünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.
A budapesti bábszínházból jöttek fel Mátraszentimrére előadni a Marcipán Cica c. darabot, amiben sokszor a gyerekeket is megkérik, hogy menjenek fel a színpadra, így történt, hogy először Dorkával és Dáviddal nekem is fel kellett mennem illegetni magam, másodszor és harmadszor Dorka már elég bátor volt, és egyedül felment  bálnát táncoltatni illetve bukfencezni. Ki gondolta volna ezt egy éve...:)

Az előadást motoron ülve nézték végig:
Mozdulatlanul:
A kis színészpalánta:

Bohóckodás a kertben:

Miért ne lehetne nyáron szánkózni?

Készülnek a finomságok: