2011. február 15., kedd

Madarász

Izgalmasra sikeredett az idei Valentin napunk. Tulajdonképpen az izgalmak már 13-án elkezdődtek, amikor is influenzaszerű tünetekkel ébredtem,  plusz hányinger és pocakfájás. A reggelt még viszonylag jól bírtam, de 11 körül már kifeküdtem. Addigra már apa is itthon volt az előző esti ünneplésből. Neki sem esett túl jól, hogy aznap övé a két gyerek, mivel rá is ráfért volna még egy kis pihenés. A gyerekek nagyon édesek voltak, nem volt sok gond velük, ilyenkor megérzik, hogy nincs fölös energiánk a hisztire,  irigykedésre. Szépen eljátszottak, szaladgáltak, virgonckodtak. Olyannyira, hogy Dávid baba este 8 körül két lufival a kezében úgy gondolta, hogy nekidől a kanapénak, de sajnos elvétette, így koppant egyet a buksija. Fájt neki nagyon, de pár perc sírás után megnyugodott, 9 körül pedig elaludt, ahogy minden este.
A gond ott kezdődött, amikor hajnali 1.18-kor arra ébredtem, hogy öklendezik, és kihányja a vacsoráját. Sejtettem, hogy gond lesz, de azt nem, hogy ezután 15 percenként újra és újra hánynia kell. Persze később már semmi nem volt a pocakjában, így csak erőlködött. A furcsa az volt, hogy megtöröltem a száját és már vissza is aludt minden alkalommal. Én ezt hajnali 5-ig bírtam idegekkel, akkor elkezdtem pakolni a kórházi cuccunkat. Viktort felébresztettem, ő csinált nekem reggelit, előző nap egy falat sem ment le  a torkomon.
Gyors öltözés, és már száguldottunk is a Madarász kórház felé. Dorka és apa itthon maradtak, a terv szerint Dorka oviba megy, ott alszik (először életében!!!) és 4kor Viktor elhozza, majd jönnek be hozzánk.

A kórházas sztori nagyon hosszú, így azt címszavakban:

  • Érkezés 6.20, mi vagyunk az elsők, hiába ez az ügyeletes kórház, nem foglalkozik velünk senki, azt mondják 7,30-ig várni kell...megkérdeztem, hogy mi van, ha egy haldoklót hoznak be, annak is várni kell? ezt a választ kaptam: Tudja, hogy van ez anyuka..... (???!!!)
  • Végül csak arra jár egy asszisztens, így hamar behívnak a rendelőbe.
  • Röntgen.
  • Röntgen negatív, de megfigyelésre bent tartanak 72 órára. Ha szerencsénk van csak 48. Később ebből 24 óra lesz, de akkor érezzem úgy, hogy megnyertem a főnyereményt.
  • Felvesznek az osztályra, csak a gyerek kap ágyat, az anyukák széken alszanak... juhú!
  • Dávidot ott kell hagynom a nővérrel, amíg a papírokat elintézem - nagyon zokon veszi, alig bírom megnyugtatni, megfogadom, hogy nem hagyom többet ott. A nővérke amúgy nagyon kedves.
  • Lefizetem a portást, hogy engedjen be az autóval, hogy ne kelljen egész nap kétóránként kirohangálnom a parkolóórához.
  • Elvárják, hogy Dávid az ágyában ücsörögjön.
  • Dávid fel-alá rohangál.
  • Vizit - a főorvos 3 méterről azt mondja nem tűnik betegnek. :)
  • Dávid alszik egy órát! A szék kényelmetlen, én ott nem tudok aludni. Próbálok olvasni, de majd leesik a fejem a fáradtságtól.
  • Szemész, fül-orr-gégész, neurológus jön, megvizsgálják a Csöppet, mindent rendben találnak. Szerintük a hányás nem az ütés miatt van.
  • Dávid rohangál tovább, flörtöl a  nővérekkel, spanol a nagyobb gyerekekkel, minden alá bemászik, gyűjti a koszt a retkes padlóról. És persze mi sem vonzóbb számára a fertőző osztálynál, ami egy rongy paravánnal van félig elválasztva a miénktől. 
  • A pupillatágító miatt Dávid homályosan és duplán lát, ezért nem engedhetem el a kezét, egész nap hajolva sétálok mellette, nehogy elessen és megint beüsse  a buksiját.  
  • Az ebédet kihagyom, mert oda a gyereket nem szabad vinni. (???)
  • Egyáltalán nem vagyok éhes, fáradt és kétségbeesett, hogy miféle bacit szedünk ott össze.
  • Dávid alszik egy órát. Üvöltő kislányt hoznak a szobánkba, aki lehet, hogy influenzás. 
  • Csendben pánikolok, elhatározom, hogy hazajövünk.
  • Délutáni vizit, megpróbálom magunkat hazakérni. A doki szerint szó sem lehet róla, pedig Dávid láthatólag jól van valószínűleg az én vírusomat kapta el. Egész nap nem hányt már, szépen evett és ivott.
  • A sok beteg gyerek látványa megvisel. Kiderül, hogy  otthon fáj Dorka füle, megszakad a szívem, most már tényleg mennünk kell!
  • Bepróbálkozom a nővérnél, hogy saját felelősségre nem mehetnénk-e haza, és ez az angyal valahogy elintézi a dokinál!!!! 
  • 40 másodperccel a papírok aláírása és a szükséges utasítások meghallgatása után, már hazafelé robogtunk.:))))
  • Újraegyesül a család, végül mégiscsak jól végződik a Valentin nap.:))))





1 megjegyzés:

  1. Jesszus....
    Mi 48 órát maradtunk, ugyan ott, ugyan úgy, ugyan azért....
    Átérzem nagyon, két éjjel a széken ülve maga a pokol.
    Örülök hogy otthon vagytok!
    Jobbulást a család minden tagjának, apának kitartást!!!

    VálaszTörlés