2011. március 31., csütörtök

Dávid 14 hónapos

Egy kis összesítés következik a kisember jelenlegi fejlettségéről, tudásáról. Annak rendje és módja szerint, ahogy telik az idő, Dávid egyre súlyosabb személyiség. Ezt nem is a mérlegtől tudom, hanem a hátam üzeni. Hiába tud már járni, sőt futni, azért a lépcsőn még csak fel kell hoznom, bár ő már ott is nagyon önállósítaná magát. Ezen kívül igencsak szereti a magaslati levegőt, a karomban ücsörögni pedig erre a legmegfelelőbb megoldás. Volt két hét ebben a hónapban, amikor hajolni sem bírtam, annyira nehéz ez a prücsök.:)
Szavak terén még mindig az anya, apa, lámpa és a nem a kínálat. Ezekkel és különböző hangutánzó szavakkal nagyszerűen elboldogul. Leggyakrabban persze a nem szócska szalad ki a száján. Előszeretettel kántálja, amikor apa azt kérdezi tőle: Dávidka, jó gyerek voltál ma? A "nem, nem"-hez bájosan rázza is a fejét. És mi ezen minden nap megszakadunk a röhögéstől.
Hat fogacskát sikerült eddig növesztenie. Félek az előttünk álló fájdalomtól, de azért már várom is, hogy kibújjon a többi, mert a rágás nagyban megkönnyítené az életünket, ugyanis egyre gyakrabban akar egyedül enni, amivel nem is lenne baj, csak ugye nagyon könnyen rágható, szájban szétmálló étel jöhet szóba csupán. Tehát tésztát még egyedül nem tud enni, akármennyire szeretne is. Így a szóba jöhető kaják sora nem éppen hosszú. Ha nagyon éhes, akkor engedi etetni is magát.
Amikor felteszek egy "ki szeretne..." kezdetű kérdést, akkor cukin felteszi a kezét, és mondja, hogy é (én), ahogy Dorkától látta.
Imád pancsizni, de valamiért nagyon hirtelen ki kell jönnie néha a kádból pár perc után. Főleg, ha nem én vagyok bent vele.
Annyira anyás, hogy néha teljesen meghatódom rajta. Amint két perc eltelik anélkül, hogy látna, már indul is a nagy anyakutatás, és amikor megtalál, egy ölelés mindig jár nekem.:) Ezzel fel is töltődik és megy játszik tovább. Ugyanez a reakció, ha idegen beszél vagy közeledik hozzá. Mindenkivel nagyon kedves és közvetlen, bárkinek megfogja a kezét, de azért pár perc után nevetve a karomba dobja magát.
A cicifüggése számomra eddig ismeretlen méreteket öltött. Dorka sosem volt az a pólótépkedős típus, na hát Dávid az. Igaz, még csak itthon gyakorolta eme tudását, remélem így is marad. Sokszor az ebéd elutasítása után is a fent említett módon pótolná a kalóriákat, na erre viszont nem vagyok vevő.
Most, hogy ilyen szép lett az idő, sokat járunk játszótérre. Végre eljutottunk oda, hogy már én is élvezem, mert Dorka már nem csak hisztizni jár oda, Dávid pedig annyira szereti, hogy egy szava nincs egész végig. :)


Ja, és állandóan a számítógép körül sündörög:



Mindent megszerel:


Szeret homokozni:


És már száguld a bébitaxival:


2011. március 26., szombat

Elment

Drága, szeretett keresztapámat, Jenőt, ma elkísértük utolsó útjára. :( Szerda délután, március 23-án, hirtelen leállt a szíve, és már nem lehetett megmenteni. 64 éves volt. Békésen, nyugalommal távozott. Mégis hatalmas veszteség számunkra és érthetetlen, hogy ez megtörténhetett. Még nagyon-nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy egyáltalán felfogjuk.
Nyugodj békében!!!!

2011. március 18., péntek

Almádi márciusban

Hatalmas szerencsénk volt idén az első nyaralásunkkal. Végig jó idő volt, utolsó napon a gyerekek már kabát és sapka nélkül rohangáltak és homokoztak a kertben, ami márciushoz képes egész jó..:)

 Próbáltunk minél több programot belezsúfolni a 4 napba, amit Dávid azzal könnyített meg, hogy nem volt hajlandó annyit aludni, mint itthon, tekintve az ingergazdag környezetet. Cserébe viszont annyira jól elvolt, 3 napig szinte a szavát sem hallottuk, eljárkált és mindig talált magának valami játékot, amivel elszöszmötölt. 4. napra lett csak nyűgös, miután Siófokon a medencében elkapott egy jó kis kötőhártya nyavalyát. Szerencsére két nap alatt kigyógyult belőle.
Dorka nagyon aranyosan elvolt kisGergővel, bicajoztak, versenyeztek, sőt még együtt is fürödtek, ráadásul hiszti nélkül::)

Sétáltunk Veszprémben:


Dobtunk pénzt a várkútba:
Dávid aludt egyet a Mei Taiban:
Játszótereztünk:
Játszóházaztunk:

Hattyút etettünk:
Főztünk:
Kondiztunk:

De valamennyit azért pihentünk is:

2011. március 9., szerda

Dóra művésznő

Dorka, amíg itthon volt nem sok affinitást mutatott a rajzolás terén. De az ovi ezen is változtatott. Szerencsére a csordaszellem közbelépett és ő is szívesen művészkedik a többiekkel. Mint friss óvodás anyukája, természetesen féltve őrzöm az első alkotásokat, amik jelenleg a szobája falát díszítik. Meg is örökítettem őket az utókor számára:




És a kedvencem, a sztoikus fakanál:

2011. március 3., csütörtök

Mégsem

kell Dorkát megműteni. Legalábbis a főorvos a Péterfyben ezt mondta. Szerinte ha nincsenek Dorkának tünetei -  márpedig nincsenek, nem fáj a füle, nem beszél orrhangon, nincs gennyes gyulladása, nem beteg gyakran, nem a száján keresztül lélegzik -akkor fölösleges (most) beavatkozni. Ha ezek sokáig fennállnak, akkor kell hozzá visszamenni. A pici folyadék, ami ott van, szerinte nem számít. (?!) Reméljük neki van igaza, és nem lesz ebből később baj. A garat mandulái nagyon nagyok, de szerinte ezt kinőheti.
Nagyon megkönnyebbültünk, nyilván fölöslegesen mi sem mennénk bele ilyen tortúrába. Meg hát az a fránya orrmandula vissza is nőhet ugye, akkor meg hiába volt az egész?
Most egy kicsit bánom, hogy nem az orvosira jártam, nehéz eligazodni így, hogy minden doki mást mond. Gyakran konzultálok internet barátommal, tőle, és a három dokker által mondottak átlagából vonok egy következtetést és megpróbálom elhinni, hogy a lehető legjobb döntés született.