2011. március 31., csütörtök

Dávid 14 hónapos

Egy kis összesítés következik a kisember jelenlegi fejlettségéről, tudásáról. Annak rendje és módja szerint, ahogy telik az idő, Dávid egyre súlyosabb személyiség. Ezt nem is a mérlegtől tudom, hanem a hátam üzeni. Hiába tud már járni, sőt futni, azért a lépcsőn még csak fel kell hoznom, bár ő már ott is nagyon önállósítaná magát. Ezen kívül igencsak szereti a magaslati levegőt, a karomban ücsörögni pedig erre a legmegfelelőbb megoldás. Volt két hét ebben a hónapban, amikor hajolni sem bírtam, annyira nehéz ez a prücsök.:)
Szavak terén még mindig az anya, apa, lámpa és a nem a kínálat. Ezekkel és különböző hangutánzó szavakkal nagyszerűen elboldogul. Leggyakrabban persze a nem szócska szalad ki a száján. Előszeretettel kántálja, amikor apa azt kérdezi tőle: Dávidka, jó gyerek voltál ma? A "nem, nem"-hez bájosan rázza is a fejét. És mi ezen minden nap megszakadunk a röhögéstől.
Hat fogacskát sikerült eddig növesztenie. Félek az előttünk álló fájdalomtól, de azért már várom is, hogy kibújjon a többi, mert a rágás nagyban megkönnyítené az életünket, ugyanis egyre gyakrabban akar egyedül enni, amivel nem is lenne baj, csak ugye nagyon könnyen rágható, szájban szétmálló étel jöhet szóba csupán. Tehát tésztát még egyedül nem tud enni, akármennyire szeretne is. Így a szóba jöhető kaják sora nem éppen hosszú. Ha nagyon éhes, akkor engedi etetni is magát.
Amikor felteszek egy "ki szeretne..." kezdetű kérdést, akkor cukin felteszi a kezét, és mondja, hogy é (én), ahogy Dorkától látta.
Imád pancsizni, de valamiért nagyon hirtelen ki kell jönnie néha a kádból pár perc után. Főleg, ha nem én vagyok bent vele.
Annyira anyás, hogy néha teljesen meghatódom rajta. Amint két perc eltelik anélkül, hogy látna, már indul is a nagy anyakutatás, és amikor megtalál, egy ölelés mindig jár nekem.:) Ezzel fel is töltődik és megy játszik tovább. Ugyanez a reakció, ha idegen beszél vagy közeledik hozzá. Mindenkivel nagyon kedves és közvetlen, bárkinek megfogja a kezét, de azért pár perc után nevetve a karomba dobja magát.
A cicifüggése számomra eddig ismeretlen méreteket öltött. Dorka sosem volt az a pólótépkedős típus, na hát Dávid az. Igaz, még csak itthon gyakorolta eme tudását, remélem így is marad. Sokszor az ebéd elutasítása után is a fent említett módon pótolná a kalóriákat, na erre viszont nem vagyok vevő.
Most, hogy ilyen szép lett az idő, sokat járunk játszótérre. Végre eljutottunk oda, hogy már én is élvezem, mert Dorka már nem csak hisztizni jár oda, Dávid pedig annyira szereti, hogy egy szava nincs egész végig. :)


Ja, és állandóan a számítógép körül sündörög:



Mindent megszerel:


Szeret homokozni:


És már száguld a bébitaxival:


video

1 megjegyzés: