2011. május 25., szerda

Férj

Dorka és apa beszélgetnek:

D: -Apa, nekem mikor lesz férjem?
A: -Majd, ha 25 éves leszel, vagy 30.
D: - Vagy 6!

Kicsit siet ezzel a kirepüléssel. :)

2011. május 22., vasárnap

Hajdúszoboszló

Megvolt az idei második mikronyaralásunk. Már rutinosan pakolunk, készülünk az ilyen utakra. Most annyiban változott a helyzet az eddigiekhez képest, hogy sikerült patyolattisztaságot hagynom itthon az eddigi megszokott felfordulás helyett. Na, jó is volt hazaérni.:)
A szobánk nagyon szuper volt, az apartman "előszoba" része akkora volt, hogy elveszett benne a kiságy és Dorka pótágya is. A gyerekek kiélhették a rendetlenségcsinálási hajlamukat, senki sem piszkálta őket.:) Ha már egyszer nyaralunk...
Sajnos a betegség itt sem került el bennünket, Dorka előtte, Dávid közben, apa meg hazaérkezés után betegedett le, egyedül én vagyok talpon a vidéken, próbálva elnyomni egyre erősödő torokfájásomat. :) Hát mindenki nem robbanhat le ugye.
Dávidkám első éjszaka lett náthás, azt hittük súlyosabb lesz, mert lett egy kis láza is, de aztán orrfolyásban kimerült a dolog, így orrszívás és c-vitamin kúra mellett folytattuk a vakációt.
Rutin ide vagy oda, a porszívót itthon felejtettük, de hálistennek tudtak adni a szállodában, így nem kellett újat vennünk. (Tavalyelőtt Tapolcán nem tudtak adni, tavaly meg vittünk Szegedre. Ebből látni, hogy egy kis kórságot mindig sikerül vinnünk magunkkal.:)
Az aqua park szuper! Rengeteg különféle medencével és 28-30 fokos vízzel, ahova még az orrfolyós fiúcskát is be mertük vinni. Két kimondottan gyerekcsúszda van, ahol Dorka már egyedül bátran le mert csúszni. Azóta is a narancssárga csusziról áradozik fűnek-fának. :) Strandoláson kívül nagyokat ettünk, játszótereztünk, sétáltunk, fagyiztunk, a gyerekek a 100 Ft-os bedobós játékokon bohóckodtak, és huss, el is repült a 4 nap.
Az eddigi Hunguest Hotelekkel összehasonlítva ennek a konyhája volt a leggyengébb és a legkevésbé bababarát, ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat.
Maga a strand semmihez sem fogható, annyira igényes és hatalmas! Még nem volt minden medence feltöltve, a mi gyerekeink az üres medencékben szórakoztak persze a legjobban.:)

Én és a vízilovam:


Na de azért nem ellenkeztek a vízben sem:





Kézen fogva:

Halacskán:

2011. május 21., szombat

Dávid éjszakái

Az alvás tanítás beválni látszik. 3-4 nap kellett, hogy ne sírjon, amikor beteszem a kiságyba. Utána persze még megy a forgolódás ezerrel, és kb. másfél hétig elő-előfordult, hogy még meg kellett simogatnom a hátát néha, hogy tudja ott vagyok vele. Aztán eljutottunk oda, hogy már az is elég, hogy csak a szobában maradok, kijönni szigorúan tilos!!! Nem tudom, hogy csinálja, de rögtön észreveszi, ha kiosonok. A következő lépés az lesz, hogy már azonnal kijövök a szobájából, csak egyelőre van egy kis visszaesés. A nyaraláson ugyanis minden este belealudt a szopiba, annyira kimerült volt, nem bírtam ébren tartani. Úgyhogy most újra szokni kell a szigort.:) Amiért pedig azt mondom, hogy beválni látszik, az az, hogy 2 hét alatt 5 átaludt éjszakánk volt, ami több, mint az eddigi 15 hónapban összesen!

Egy nappal később: tegnap este ki tudtam surranni! Juhú!!!!

2011. május 4., szerda

15 hós

a pici fiam. Pontos súlyt nem tudok mondani, 12,5 kiló körül lehet, a szülinapja óta nem hízott vagy nőtt sokat, ugyanazokban a rucikban nyomul már vagy fél éve. Ami 80-86-os. Na jó, egy-két 80-as azért már igencsak feszül.:)
Az étvágya egyre jobb, már sokszor elkéri az evőeszközt és maga próbálkozik.Ha villáról van szó, nagyon ügyesen megy neki az evés. A gond csak annyi, hogy amit lát, azt betöm a szájába, aztán jön az öklendezés, jobb esetben a köpködés. Mivel ezen tevékenységet nem díjazom túlságosan, így a falatokat egyenként rakom elé, nem kis háborgást kiváltva ezzel. De hát ez van. Nem vagyok köpködéspárti.:)

Kedvenc játéka, hogy a pólójába rejti a játékokat, majd nevetgélve odaszalad hozzánk a pocakját ütögetve. Amikor rábukkanunk az elrejtett kincsre, ő csak még jobban örül és már indul is az újabb zsákmányért.:)
Dorkát ezerrel utánozza, ha nővére számol, ő is, ha nevet, ő is, ha pedig sír....na hát mondanom sem kell, kétszer annyi vigasztalni valóm akad hirtelen. A hinta-palintát már tudja énekelni, persze semmit nem érteni belőle, az első szótagon kívül, de közben mindig hintáztat valamit, meg a dalocska hosszúsága is megegyezik, úgyhogy ez tuti az, hát nagyon cuki!
Szinte az egyetlen általa használt szó a NEM, de érdekes módon ez az igent is jelenti, találja ki a kérdező, hogy mire gondol éppen.:) Dorka sokszor kérdezget tőle olyasmit, hogy: -KisDávidkám van kezed? Vagy szeretnél játszani? Kérsz pogit? A válasz mindig egy édes Nem, de azért mutatja a kezét, elmegy játszani és elmarja a pogácsát a tesótól.:)
Az autók szerelmese, minden parkoló autóhoz odamegy az utcában, és próbál bejutni. Ha megengedem neki, hogy a volán mögé üljön, miután megérkezünk valahonnan, mennyei az öröm. Ilyenkor a következő indulásnál néha meglepődök, amikor minden egyszerre indul el.

Ja, és a legfontosabb, hogy mekkora anya-függő. Nem csak a puszta jelenlétem az, amire szüksége van, hanem még mindig sokszor szopizik, néha még ebéd közben is rájön az ingerencia....na ilyenkor azért óvatosan leépítem a drágámat. Szeretem, hogy ennyire ragaszkodik, csak egy kicsit úgy érzem, hogy az éjszakai kelések is részben emiatt vannak. Így most az esti elalvásnál bekeményítettem. Nincs cicin elalvás, szeptemberben szeretnénk eljutni Jumbó esküvőjére, és addig valamit alakítani kell az éjszakai alvás terén, mert ha mamáéknak egész éjjel ordít, nem is jönnek többet bébiszittyózni.:) Egyelőre két nehéz estén vagyunk túl. Kíváncsi vagyok, milyen gyorsan jön rá, hogy egyedül is el lehet aludni. Dorkánál ez hónapokig tartott, de azóta is élvezzük az eredményét. persze ott a cumi sokat segített. Sajnálom, hogy Dávidnál semmilyen szopogatnivaló nem jött be. (csak én:)

2011. május 2., hétfő

Dorka 3,5 éves lett

Tudom, hogy mindig áradozok, hogy milyen nagylány már, de most tényleg!!! :) Amióta ovis, rengeteget okosodott, néha már-már felnőttes hozzászólásai vannak dolgokhoz. Azért persze még a naiv gyermekkor pihe-puha bája lengi körül, és nem is siettetem, hogy ez elmúljon. Felmerült múltkor például, hogy a halál, mint olyan beszédtéma legyen-e köztünk, de én ez ellen még hevesen tiltakozom. És bár apa már egyszer-kétszer mondott olyat, hogy a hangya meghalt, mert ráléptünk, meg ilyesmi, és ezt ő fel is fogta a maga szintjén, ami nagyjából annyit jelent, hogy konstatálta, aztán elkezdett játszani valami mással. Én mégis még nagyon-nagyon korainak érzem, hogy bármi, ami az elmúlással kapcsolatos behatoljon a kis tudatába. Olyan rengeteg ideje lesz még búslakodni.....akár csak egy hangya fölött is.
Erről jut eszembe, a múltkori beszólása. Dávid mindig kisiet az ajtón, ha az kinyílik, és már indulna is le a lépcsőn, jó kis szívrohamokat okozva ezzel nekem. Dorka egyszer azt mondja okoskodó fejjel:
 -Dávidka Te még nem mehetsz le a lépcsőn. Összetöröd magad. És akkor csak egy gyerekünk lesz. És az nem lenne jó. Akkor nem tudnánk együtt motorozni.

Amúgy a tesójával egyre jobb fej. Sokszor mondja, hogy majd ő vigyáz rá, amíg nekem dolgom van. (Na ez például az, amíg én kidobok valamit a kukába, mielőtt bárki azt gondolná, hogy Dorka teljes állású bébiszitter.:) A lényeg, hogy egész jól elvannak együtt, Dávid mindenben utánozza a nővérét, számolás, éneklés, sikítás, motorozás, rohangálás....és így nagyszerű instant játékok születnek. Öröm őket nézni. Irigykedés is akad persze, de azért már lehet hatni Dorka jobbik eszére. Általában. :)

Pont a félévfordulón esett meg, hogy 5 nap láz után Dorkának kifakadt a fülecskéje, fülgyulladás volt hát a ludas. Aznap nagyon ramatyul volt, de amint elkezdte szedni az antibiotikumot, szinte azonnal jobban lett, a füle sem fáj már. Érdekes nem is fájt, csak a legutolsó este, nem is sejtettük, hogy ez lehet a baj. Azért  a héten még itthon van, immár harmadik hete. De nagyon jól megvagyunk hármasban, sok programunk van, gyorsan szaladnak a napok.

Említést kell tennem Dorka mostani kedvenc játékáról. Ez is ovis szerzemény. Gondolom az óvónénik szokták kérdezgetni őket. Dorka itthon felül az egyik komódjának a tetejére, kezébe veszi a kis rajztábláját és hangosan ezt mondja:
-Akinek mondom a nevét, az mond egy állatot angolul. (vagy színt angolul, vagy ételt magyarul, vagy eldalol egy dalt....stb)
és a nevek: KisDávid, NagyApa és NagyAnya..:))) Kicsit öregít bennünket, de szeretjük, mert istenien lehet így gyakorolni mindent, amit angolul tud.
Ez naponta legalább ötször porondon van.

Mostanában nagyon illedelmes. Már természetesen jön neki a köszönöm és a kérem szépen. Sőt a napokban többször úgy jött oda hozzám, hogy anya kérlek szépen....:) A köszönöm angolul is megy, a tanító néni nagy örömére. Apropó angol. A tavalyi ellenszegülés után, idén ráérzett az angol nyelv szépségére és örömeire. Nagyon sokszor ő maga kérdezi, hogy mi micsoda angolul, szóval tanítja magát. Erre mondják, hogy low-maintenance.:)