2011. május 4., szerda

15 hós

a pici fiam. Pontos súlyt nem tudok mondani, 12,5 kiló körül lehet, a szülinapja óta nem hízott vagy nőtt sokat, ugyanazokban a rucikban nyomul már vagy fél éve. Ami 80-86-os. Na jó, egy-két 80-as azért már igencsak feszül.:)
Az étvágya egyre jobb, már sokszor elkéri az evőeszközt és maga próbálkozik.Ha villáról van szó, nagyon ügyesen megy neki az evés. A gond csak annyi, hogy amit lát, azt betöm a szájába, aztán jön az öklendezés, jobb esetben a köpködés. Mivel ezen tevékenységet nem díjazom túlságosan, így a falatokat egyenként rakom elé, nem kis háborgást kiváltva ezzel. De hát ez van. Nem vagyok köpködéspárti.:)

Kedvenc játéka, hogy a pólójába rejti a játékokat, majd nevetgélve odaszalad hozzánk a pocakját ütögetve. Amikor rábukkanunk az elrejtett kincsre, ő csak még jobban örül és már indul is az újabb zsákmányért.:)
Dorkát ezerrel utánozza, ha nővére számol, ő is, ha nevet, ő is, ha pedig sír....na hát mondanom sem kell, kétszer annyi vigasztalni valóm akad hirtelen. A hinta-palintát már tudja énekelni, persze semmit nem érteni belőle, az első szótagon kívül, de közben mindig hintáztat valamit, meg a dalocska hosszúsága is megegyezik, úgyhogy ez tuti az, hát nagyon cuki!
Szinte az egyetlen általa használt szó a NEM, de érdekes módon ez az igent is jelenti, találja ki a kérdező, hogy mire gondol éppen.:) Dorka sokszor kérdezget tőle olyasmit, hogy: -KisDávidkám van kezed? Vagy szeretnél játszani? Kérsz pogit? A válasz mindig egy édes Nem, de azért mutatja a kezét, elmegy játszani és elmarja a pogácsát a tesótól.:)
Az autók szerelmese, minden parkoló autóhoz odamegy az utcában, és próbál bejutni. Ha megengedem neki, hogy a volán mögé üljön, miután megérkezünk valahonnan, mennyei az öröm. Ilyenkor a következő indulásnál néha meglepődök, amikor minden egyszerre indul el.

Ja, és a legfontosabb, hogy mekkora anya-függő. Nem csak a puszta jelenlétem az, amire szüksége van, hanem még mindig sokszor szopizik, néha még ebéd közben is rájön az ingerencia....na ilyenkor azért óvatosan leépítem a drágámat. Szeretem, hogy ennyire ragaszkodik, csak egy kicsit úgy érzem, hogy az éjszakai kelések is részben emiatt vannak. Így most az esti elalvásnál bekeményítettem. Nincs cicin elalvás, szeptemberben szeretnénk eljutni Jumbó esküvőjére, és addig valamit alakítani kell az éjszakai alvás terén, mert ha mamáéknak egész éjjel ordít, nem is jönnek többet bébiszittyózni.:) Egyelőre két nehéz estén vagyunk túl. Kíváncsi vagyok, milyen gyorsan jön rá, hogy egyedül is el lehet aludni. Dorkánál ez hónapokig tartott, de azóta is élvezzük az eredményét. persze ott a cumi sokat segített. Sajnálom, hogy Dávidnál semmilyen szopogatnivaló nem jött be. (csak én:)

1 megjegyzés: