2011. május 2., hétfő

Dorka 3,5 éves lett

Tudom, hogy mindig áradozok, hogy milyen nagylány már, de most tényleg!!! :) Amióta ovis, rengeteget okosodott, néha már-már felnőttes hozzászólásai vannak dolgokhoz. Azért persze még a naiv gyermekkor pihe-puha bája lengi körül, és nem is siettetem, hogy ez elmúljon. Felmerült múltkor például, hogy a halál, mint olyan beszédtéma legyen-e köztünk, de én ez ellen még hevesen tiltakozom. És bár apa már egyszer-kétszer mondott olyat, hogy a hangya meghalt, mert ráléptünk, meg ilyesmi, és ezt ő fel is fogta a maga szintjén, ami nagyjából annyit jelent, hogy konstatálta, aztán elkezdett játszani valami mással. Én mégis még nagyon-nagyon korainak érzem, hogy bármi, ami az elmúlással kapcsolatos behatoljon a kis tudatába. Olyan rengeteg ideje lesz még búslakodni.....akár csak egy hangya fölött is.
Erről jut eszembe, a múltkori beszólása. Dávid mindig kisiet az ajtón, ha az kinyílik, és már indulna is le a lépcsőn, jó kis szívrohamokat okozva ezzel nekem. Dorka egyszer azt mondja okoskodó fejjel:
 -Dávidka Te még nem mehetsz le a lépcsőn. Összetöröd magad. És akkor csak egy gyerekünk lesz. És az nem lenne jó. Akkor nem tudnánk együtt motorozni.

Amúgy a tesójával egyre jobb fej. Sokszor mondja, hogy majd ő vigyáz rá, amíg nekem dolgom van. (Na ez például az, amíg én kidobok valamit a kukába, mielőtt bárki azt gondolná, hogy Dorka teljes állású bébiszitter.:) A lényeg, hogy egész jól elvannak együtt, Dávid mindenben utánozza a nővérét, számolás, éneklés, sikítás, motorozás, rohangálás....és így nagyszerű instant játékok születnek. Öröm őket nézni. Irigykedés is akad persze, de azért már lehet hatni Dorka jobbik eszére. Általában. :)

Pont a félévfordulón esett meg, hogy 5 nap láz után Dorkának kifakadt a fülecskéje, fülgyulladás volt hát a ludas. Aznap nagyon ramatyul volt, de amint elkezdte szedni az antibiotikumot, szinte azonnal jobban lett, a füle sem fáj már. Érdekes nem is fájt, csak a legutolsó este, nem is sejtettük, hogy ez lehet a baj. Azért  a héten még itthon van, immár harmadik hete. De nagyon jól megvagyunk hármasban, sok programunk van, gyorsan szaladnak a napok.

Említést kell tennem Dorka mostani kedvenc játékáról. Ez is ovis szerzemény. Gondolom az óvónénik szokták kérdezgetni őket. Dorka itthon felül az egyik komódjának a tetejére, kezébe veszi a kis rajztábláját és hangosan ezt mondja:
-Akinek mondom a nevét, az mond egy állatot angolul. (vagy színt angolul, vagy ételt magyarul, vagy eldalol egy dalt....stb)
és a nevek: KisDávid, NagyApa és NagyAnya..:))) Kicsit öregít bennünket, de szeretjük, mert istenien lehet így gyakorolni mindent, amit angolul tud.
Ez naponta legalább ötször porondon van.

Mostanában nagyon illedelmes. Már természetesen jön neki a köszönöm és a kérem szépen. Sőt a napokban többször úgy jött oda hozzám, hogy anya kérlek szépen....:) A köszönöm angolul is megy, a tanító néni nagy örömére. Apropó angol. A tavalyi ellenszegülés után, idén ráérzett az angol nyelv szépségére és örömeire. Nagyon sokszor ő maga kérdezi, hogy mi micsoda angolul, szóval tanítja magát. Erre mondják, hogy low-maintenance.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése