2011. június 14., kedd

Galyatető és mindenféle

Rengeteg minden történik, utol sem érem magam talán. Dorka befejezte a kiscsoportot. Hüpp-hüpp. Egyrészt azért mert most nincs ovi, másrészt pedig mert ilyen gyorsan telik az idő, maholnap felnő....Szóval itt a nyári szünet. Már jó előre beharangoztam, úgyhogy nagyon várta, az utolsó héten már nem is nagyon akaródzott oviba mennie. Persze a bűvös szó elhangzása kellett csak, és már repült is, mint a szél. Ez pedig nem más, mint : Lilla. Még mindig nagy a szerelem a két csajszi között, Lilla anyukájával telefonszámot váltottunk, hogy találkozhassanak a csibék nyáron is. Naphosszat mást sem hallok Dorkától, csak hogy miket csinál a Lilla, és miket mond a Lilla, és hol kirándult a Lilla. :) Az utóbbi a kedvencem:
-Anya képzeld a Lilla volt Szegléten. :)
-És mit csinált ott?
- Hát, azt nem mondta, hogy milyen csuszik vannak.....
(a kirándulás másról sem szólhat csak a csúszdaparkról persze)

Amúgy továbbra is édes beszólásai vannak, ma kérdeztem tőle, hogy látja-e azt az apró szálkát a kezében. Azt mondja:
-Persze, nekem nagyon szúrós szemem van. Mindent kiszúrok.
-:)))


Egyébként a számok bűvöletében élünk. Ha van 5 perce, amikor épp nem dumál/énekel/Dávidot utasítgatja, akkor számol, és záporoznak az ilyen kérdések: -Az 1 és az 5 mennyi? A jó válasz pedig nem 6, hanem 51. Ugyanis ő még nem összeadni tanul, hanem a 20 fölötti számokkal ismerkedik. És egyelőre szilárd meggyőződése, hogy a jobb oldali számot kell először "elolvasni". Hiába győzködjük az ellenkezőjéről. Neki ez még így tetszik, és kész, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a kép a majdnem tökéletes számsorról:

Dávid baba is lépést tart a fejlődéssel. Igaz ő a maga szintjén. A szókészlete a következő: anya, apa, csüccs, csussz, hamma-hamma (ez ételre és italra is vonatkozik), cicc, Dóga (Dorka), nem, itta (hinta), ámpa (lámpa) és tyá-tyá (pá-pá). Asszem ennyi. Néha sikerül egy egy szót nagyon szépen kimondani, pl. zsiráf vagy tigris, vagy ellopta, de ezek még csak véletlenek. A hablatyolás viszont megy egész nap. Imád telefonálni, odahúzza a szájához a mobilt és csak mondja-mondja. Ugyanígy beszámol apának a napjáról, amikor ő hazajön munkából. Majd megesszük ilyenkor.:)
Az elalvás már nagyon jól megy neki, eljutottunk oda, hogy fogmosás után  már integet is, és nincs ellenkezés, amikor leteszem. Megöleli zebit, a kék-fekete csíkos zebráját és magától elalszik. Az éjszakai kelés viszont maradt, minimum egyszer felkel, és ha ez hajnali 4 után van, akkor már jön is át mellém, mert a saját ágyában már nem alszik vissza. Valamiért úgy érzem, meglesz ennek a böjtje....
Ami érdekes, és még nem említettem, az a paradicsom imádata. Bármilyen nasit lecserél paradicsomra. Fura ez nekem a  zöldség elutasító lánykám után. Viszont ez Dorkát is ösztönzi egy kis pari evésre. :)

A pünkösdi hétvégét Galyatetőn töltöttük. Nem mondtak túl jó időt, így nem is számítottunk sok jóra, ha ott esik, akkor bizony beszorulunk a házba, ahol rövid úton eljutottunk volna arra a következtetésre, hogy menjünk haza. Ehhez képest szuper időnk volt, mindhárom napot szinte végig a szabadban töltöttük, a gyerekekkel sétáltunk, bábelőadáson voltunk, Geriékkel, Topiékkal és Macival a kertben sütöttünk/főztünk, este tábortüzeztünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.
A budapesti bábszínházból jöttek fel Mátraszentimrére előadni a Marcipán Cica c. darabot, amiben sokszor a gyerekeket is megkérik, hogy menjenek fel a színpadra, így történt, hogy először Dorkával és Dáviddal nekem is fel kellett mennem illegetni magam, másodszor és harmadszor Dorka már elég bátor volt, és egyedül felment  bálnát táncoltatni illetve bukfencezni. Ki gondolta volna ezt egy éve...:)

Az előadást motoron ülve nézték végig:
Mozdulatlanul:
A kis színészpalánta:

Bohóckodás a kertben:

Miért ne lehetne nyáron szánkózni?

Készülnek a finomságok:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése