2011. július 31., vasárnap

Dávid másfél

Emlékszem, amikor Dorka volt másfél éves, nagyon nehéz eset volt. Hiszti hiszti hátán, soha semmi nem tetszett....egyszerűen nem tudtam boldoggá tenni. Elkeserítő időszak volt. Két hete pont azon gondolkodtam, hogy Dáviddal mennyivel egyszerűbb, azt a napi egy hisztit amit előad, azt könnyedén veszem, nem is törődök vele, azon kívül egy kiegyensúlyozott, mosolygós fiúcska. Na de. Eltelt egy pár nap, és mintha a drága, nyugodt gyermekembe az ördög költözött volna, 5 percenként eldobja magát és toporzékol, dobál, rugdos, és vergődik. Egyszerűen MINDENNEL baja van mostanában. Gondolom nem akar lemaradni nővére mögött elégedetlenkedésben.
Ennyit a nehézségekről. Persze előidézheti nála ezeket a fogzás, az az enyhe hasmenős vírus, amit elkapott, vagy a hetek óta tartó frontos, esős, szeles, novemberi időjárás így július végén.
Ha a visítós dolgait nem számítom, még mindig egy tündér, akibe természetesen szerelmes vagyok. Egyre több szót mond, kedvencem a tapéta! Ha vizet kér, akkor azt mondja teccsi, azaz tejcsi, mivel Dorka azt szokott kérni, így ő is. De igazából ő a vízre érti, a tejet nem szereti.
Amint kilépünk a házból, ő rohan a kapuhoz, azt kántálva, hogy csitya, vagyis csiga, ott tanyáznak ugyanis a csigák, imádják pakolgatni őket ide-oda.
Van egy angol dalocska, amit nagyon szeretnek hallgatni, abból is mond dolgokat, pl. piss = fish, hat, dog, cat, tegnap megpróbálkozott azzal is hogy violin...na azt nem tudom ide leírni fonetikusan.:)
A slágerszó még mindig a cici. Függése abban is megnyilvánul, hogy most már egyedül sehova nem megy, még lakáson belül sem, állandóan húz valakit a kezénél fogva.

Nagyon élvezi a kisautókat, jöhet bármi, ami gurul. Ha jóllakik, akkor akár fél-egy órát is elvan és brümmög a kisautóival. Imádom! Ezért (is) akartam kisfiút. :)
Imád sétálni menni, pocsolyázni, játszóterezni, játszóházazni, a csúszda mostanában hatalmas sláger, jól elvan más gyerekekkel, nem sértődik meg, ha elvesznek tőle valamit, ilyenkor keres más játékot. Itthon könyveket nézeget, most már betársul ő is az esti mesehallgatásba, a képeskönyvben megmutatja, amit kérdezünk, ez és ott szavakkal nyomatékosít. A formabedobós játékokkal is kezd játszani. Ha Dorka rajzol vagy fest, természetesen neki is kell zsírkréta vagy ecset, egy darabig egész jól elbohóckodik velük.
Nagyon muzikális, minden dalocskának emlékszik a mozdulatsoraira, ha nincs ilyen, szimplán csak rázza magát.
Már mindent egyedül eszik. Részben mert nem hagyja, hogy etessem, részben pedig mert én meguntam az állandó elutasítást. Így eszik, amennyit akar, a többit kipótolja anyatejjel. Ez jelentősen hozzájárul a nyugodt és harmonikus kapcsolatunkhoz.
Önmagát úgy hívja: Dááákid! Ha meglátja, hogy valaki eszik valamit, már jön is azzal, hogy Dákid, Dákid, vagyis hogy neki is adjunk azonnal belőle.
Csillagjegyéhez híven imádja a vizet. Gárdonyban egyszer, amikor Viktor megpróbálta kihozni a vízből, olyan hisztizésbe kezdett, hogy Viktor attól félt, azt fogják hinni az emberek, hogy esetleg ez nem is az ő gyereke, csak el akarja rabolni. :)


És íme a másfél éves:


2 megjegyzés:

  1. Nagyon édes! Isten éltesse!

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó olvasni róla :) Ügyes legényke :) Nagyon boldog hófordulót!
    Anita

    VálaszTörlés