2011. július 11., hétfő

Szeged

Mivel tavaly olyan nagyon bejött a szegedi kirucc, idén ismét ide terveztük a fő nyaralásunkat. És megint bejött! Az időnk szuper volt, de ami még lényegesebb a gyerekeink kedve is!!! Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a nap nagy részét vízben töltöttük, ezeknek meg más sem kell a boldogsághoz.:) Na jó, megejtettünk egy-egy városnézést illetve a szegedi vadasparkot is, ahol újfent megfogadtuk, hogy Dorkával többet állatkertbe nem megyünk. Majd' 4 évesen még mindig nem érti meg, hogy az állatkert nem egyenlő állatsimogató. Minden egyes ketrecnél (beleértve az oroszlánt, papagájt és zsiráfot) megkérdezte, hogy meg lehet-e simogatni, és amikor nemleges választ kapott elkezdett sírni......egy élvezet volt. Dávidnak sokkal jobban tetszett az egész, ő kurjongatott a majmoknak, hatalmas, ámuldozó szemeket meresztett a struccra, és majd kiugrott a bőréből örömében, amikor meglátta a cukorfalat szurikátákat. Na jó, hozzájuk ő is be akart mászni.:)
Ezen kívül viszont tényleg sikeresnek mondható a kirándulásunk, a gyerekek minden vágya teljesült, volt két játszóház, volt fagyizás és persze a rengeteg csúszda, amin már Dávid is lecsúszhatott, nem kis örömére.:)
A szülők jókedvét persze elősegítette az is, hogy a csemeték jó étvággyal ettek minden reggel és este, a köztes étkezéseket pedig bébiételekkel oldottunk meg, amit szintén lelkesedéssel fogadtak.
Íme egy bizonyíték:

A szobával is mázlink volt, sarki apartmant kaptunk, így kettő helyett három szobánk volt. :)

Érkezés után 5 perccel Dorka már fürdőruhában feszít:


Vidám ébredés:


Most már én is karúszóban nyomulok:


A csuszik mellett az autózás volt a legjobb:


Komótosnak tűnik, pedig nem az:


Én anyával csúsztam:

Városnézés:


Állatkerti fotók:


Volt azért egy horrortörténet is. Dinnyeevés után a kinti strandon Dorka úgy gondolta, hogy belegyalogol egy medencébe. Ezzel nem is volt gond, az összes medencébe szabad volt neki bemenni, csak azt felejtette el, hogy nincs rajta a karúszója. Így csak annyit vettem észre, hogy a gyerek feje elmerül a víz alatt, és onnan néz rám nagy, riadt szemekkel, kapálódzva. Hálistennek pont ott álltam mellette, így azonnal ki tudtam rántani a vízből, de nagy volt az ijedtség mindkettőnk részéről. Hosszas vigasztalás után megnyugodott, talán el is felejtette, mert hamarosan újra csúszdázott ezerrel. Csak én nem tudtam aludni aznap éjjel....
Nagyon megijedtünk:

Dávid szókincsében is történt némi változás. Mivel ennyit áztattuk magunkat, azt sikerült megtanulnia, hogy "ussz", ami ugye az úszást akarja jelenteni. Hozzá édesen rúg egy nagyot a lábával a vízben. Továbbá egy vitális szót sajátított el, mégpedig a "cici"-t. Azóta is bőszen használja, aminek nagyon örülök, mert nincs több pólótépés, egyszerűen bejelenti az igényét és kész.:)

Utolsó este sikerült összefutnunk egy fórumos barátnőmmel és kislányával, Lénával, akikkel most találkoztunk élőben először. Furcsa, de olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást:


3 megjegyzés:

  1. Vera, nagyon jól sikerültek a képek, édesek a gyerekek! Örülök a szegedi élménynek :) Az utolsó részt köszönöm, nagyon jól esett :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon várom, h lássam a bébiket, iszonyú snagot nőttek. Ja, és nagyon csini a csíkos felsőd!!! :)

    VálaszTörlés
  3. snagot=sokat (ezt vajon hogy írtam el?)

    VálaszTörlés