2011. augusztus 23., kedd

Orrmandula műtét

Most már nagyjából megnyugodtunk az események után, és képes vagyok értelmesen összefoglalni talán. Mint már említettem, Dorka hallása nem volt az igazi a télen, el is vittük különböző orvosokhoz, volt aki műtétet javasolt, volt aki nem, a hallását többen mérték, az eredmény nem volt túl biztató sehol. De mindig gyógyszeres és egyéb kezelést ajánlottak, ami ideig-óráig működött is. Az oviban aztán többször lett fülgyulladása, ez és a csatai nyári vakációnk alkalmával felfedezett drasztikus horkolása tette be nálam a kaput, és kerestem egy újabb dokit, aki segít végre rajtunk. Dr. Halász Ágnes lett a kiválasztott, egy édes, helyes kis dokinéni, aki végtelenül kedves és figyelmes a gyerekekkel. Augusztus 18.-ra lett kiírva a műtét. Mondanom sem kell, mi Viktorral egy héttel előtte már másra sem tudtunk gondolni, olyan idegesek voltunk. A beavatkozást megelőzte két (részben sikertelen) vérvétel, egy EKG és egy háziorvosi vizit. Minden rendben találtatott, bár ez a vérvételesdi egyikünknek sem jött be igazán.:) Valami csoda folytán Dorka nem utálta meg a kórházat még ilyen megpróbáltatások után sem, minden nap ügyesen, nagylányosan viselkedett.
18-án reggel 7-kor volt randink a gégészet személyzetével, ahol a papírozás után kaptunk egy ágyat. Egy kisfiúval (Misi) és apukájával kerültünk egy szobába, akitől előtte megkérdezték, hogy nem baj-e neki, hogy egy anyukával fog "lakni" egy napig. Bőszen integetett a fejével, hogy nem. Mi meg jót nevettünk.

Miután pizsibe öltöztünk:


Kb. egy óra múlva Dorka megkapta a kábítót narancslében, 10 perc után már csak rötyögött. Azt mondták, hogy ez majd milyen vicces lesz, de nálam itt nyíltak meg a könnycsatornák. Olyan kis elesett lett, hanyatlott hátra  a feje, csukódtak a szemei....

ekkor hoztak egy hordágyat és a vicces betegszállító bácsi felpakolta őt, és a műtő felé vettük az irányt. Annyira "vicces" volt, hogy ilyeneket mondott, Gyorsan utazunk! Vissza sem jövünk! Na akkor ráripakodtam, hogy ezt azonnal hagyja abba, és újra potyogtak a könnyeim, ekkor bocsánatot kért és azt mondta csak arra gondolt, hogy Afrikába mennek Dorkával.....jó vicc.
Az egész nap legszörnyűbb pillanata az volt, amikor Dorkát betolták a műtőbe, annyit még láttunk, hogy idegen kezek felemelik, valaki  a vállára veszi és elviszik egy belső terembe. Itt bezáródott az ajtó, mi meg jó pár percig egymás vállán zokogtunk.
Fél óra múlva tolták ki, már felébresztve. Nem volt komplikáció. Ahogy a szobánkba értünk, Dorka rettenetesen elkezdett sírni, és 20 percig artikulálatlan sikítást hallatott. Bevallom, én ennek is örültem, (tudtuk, hogy erre számítsunk), mert felébredt és lélegzik! A sikítós rész után hálistennek visszaaludt és pihent másfél órát, ami azért nagy szó, mert pont a műtét utáni két óra a legrosszabb a gyerekek számára, amikor az altató és egyéb szerek hatása múlik.

A nap további részében már jobban volt, bár azért persze fájdogált a sebe, nehéz volt enni és inni, sőt hányt is kétszer, ami miatt hányáscsillapítót kapott, de onnantól már sínen voltak a dolgok.
A hősnek hordozható DVD lejátszó járt fájdalomdíj gyanánt:

Sokat játszottunk, meséltünk, estefelé már sétáltunk is a  folyosón, másnap reggel pedig már vidáman ébredtünk, és a vizit , vizsgálat és zárójelentés kézhezvétele után már indulhattunk is haza.
Ma 5 napja, hogy túl vagyunk a műtéten, Dorka a nyakát fájlalta pár napig, de már ez is múlóban van. Egy-két hétig mellettem alszik, és még nem mehetünk közösségbe, de ezen kívül minden olyan, mint előtte.    
Dávid egy kicsit meg volt rám sértődve, amiért egy egész napra "elhagytam", de miután felajánlottam neki reggel egy nemes testrészemet, szent volt a béke.:)))
Tegnapi pillanatkép:

2011. augusztus 11., csütörtök

Csata és Nyíregyháza

Július harmadik hetét Csatán töltöttük Panninál. Az első három napon szép idő volt, a gyerekek még medencézni is tudtak, de csütörtökre elromlott, egész nap esett, és másnapra is ezt jósolták, így csüt. este hazajöttünk. Így is nagyon jól éreztük magunkat, a lurkók elvoltak a cicákkal, kutyákkal, Dávid először tartott Marcipán kutyától, de aztán egész jól összebarátkoztak. Mi anyuval és Pannival jókat dumáltunk esténként, megint elhatároztam, mint minden évben, hogy könyvet írok Panni életéről....annyira érdekes.
Napközben leginkább kint voltunk, motoroztunk, boltba mentünk, hintáztunk, volt, hogy még az uzsonnát is a szabadban fogyasztottuk. Anyukám és Ancsi jóvoltából sok finomságot ettünk.
A gyerekek (és a felnőttek is) kellően elfáradtak. És mivel egy szobában aludtam a gyerekekkel, rá kellett jönnöm, hogy Dorka veszettül horkol, annyira, hogy néha azt hittem nem kap levegőt. :( Így itthon első dolgunk volt felkeresni egy fül-orr-gégészt.

Augusztus első hetét pedig Nyíregyházán töltöttük a család másik felével. Pont egy hiperhisztis időszakot éltünk át előtte, így nagyon jól esett, hogy a mamáék lefoglalták a két örökmozgót és mi is fel tudtunk lélegezni kicsit. Fantasztikus időt fogtunk ki, szinte végig strandoltunk, ami - mondanom sem kell - Dorka és Dávid számára maga a mennyország volt. A nyíregyházi strand tavaly óta gyönyörűen felújult és kibővült, az élményfürdő miatt pedig pont jó volt, hogy dél körül nem a napon sültünk, hanem a fedett részen élménykedtünk. Dávid a babás részen találta meg a számítását, míg Dorka mindig elcsábított valakit, hogy csússzon vele a nagy csuszikon, ő egész nap mást sem akart csinálni. A mosoly és az izgatottság az arcán ilyenkor megfizethetetlen.:) Még azt sem bánta, amikor 15-20 percet kellett sorba állni egy-egy csúszda előtt.
Voltak napok, amikor nem ismertem rájuk, annyit zabáltak ettek. Dávid megtanult szilvát szedni a fáról, és azt (is) nyomta befelé, mint aki éhezik. :)