2011. augusztus 23., kedd

Orrmandula műtét

Most már nagyjából megnyugodtunk az események után, és képes vagyok értelmesen összefoglalni talán. Mint már említettem, Dorka hallása nem volt az igazi a télen, el is vittük különböző orvosokhoz, volt aki műtétet javasolt, volt aki nem, a hallását többen mérték, az eredmény nem volt túl biztató sehol. De mindig gyógyszeres és egyéb kezelést ajánlottak, ami ideig-óráig működött is. Az oviban aztán többször lett fülgyulladása, ez és a csatai nyári vakációnk alkalmával felfedezett drasztikus horkolása tette be nálam a kaput, és kerestem egy újabb dokit, aki segít végre rajtunk. Dr. Halász Ágnes lett a kiválasztott, egy édes, helyes kis dokinéni, aki végtelenül kedves és figyelmes a gyerekekkel. Augusztus 18.-ra lett kiírva a műtét. Mondanom sem kell, mi Viktorral egy héttel előtte már másra sem tudtunk gondolni, olyan idegesek voltunk. A beavatkozást megelőzte két (részben sikertelen) vérvétel, egy EKG és egy háziorvosi vizit. Minden rendben találtatott, bár ez a vérvételesdi egyikünknek sem jött be igazán.:) Valami csoda folytán Dorka nem utálta meg a kórházat még ilyen megpróbáltatások után sem, minden nap ügyesen, nagylányosan viselkedett.
18-án reggel 7-kor volt randink a gégészet személyzetével, ahol a papírozás után kaptunk egy ágyat. Egy kisfiúval (Misi) és apukájával kerültünk egy szobába, akitől előtte megkérdezték, hogy nem baj-e neki, hogy egy anyukával fog "lakni" egy napig. Bőszen integetett a fejével, hogy nem. Mi meg jót nevettünk.

Miután pizsibe öltöztünk:


Kb. egy óra múlva Dorka megkapta a kábítót narancslében, 10 perc után már csak rötyögött. Azt mondták, hogy ez majd milyen vicces lesz, de nálam itt nyíltak meg a könnycsatornák. Olyan kis elesett lett, hanyatlott hátra  a feje, csukódtak a szemei....
video

ekkor hoztak egy hordágyat és a vicces betegszállító bácsi felpakolta őt, és a műtő felé vettük az irányt. Annyira "vicces" volt, hogy ilyeneket mondott, Gyorsan utazunk! Vissza sem jövünk! Na akkor ráripakodtam, hogy ezt azonnal hagyja abba, és újra potyogtak a könnyeim, ekkor bocsánatot kért és azt mondta csak arra gondolt, hogy Afrikába mennek Dorkával.....jó vicc.
Az egész nap legszörnyűbb pillanata az volt, amikor Dorkát betolták a műtőbe, annyit még láttunk, hogy idegen kezek felemelik, valaki  a vállára veszi és elviszik egy belső terembe. Itt bezáródott az ajtó, mi meg jó pár percig egymás vállán zokogtunk.
Fél óra múlva tolták ki, már felébresztve. Nem volt komplikáció. Ahogy a szobánkba értünk, Dorka rettenetesen elkezdett sírni, és 20 percig artikulálatlan sikítást hallatott. Bevallom, én ennek is örültem, (tudtuk, hogy erre számítsunk), mert felébredt és lélegzik! A sikítós rész után hálistennek visszaaludt és pihent másfél órát, ami azért nagy szó, mert pont a műtét utáni két óra a legrosszabb a gyerekek számára, amikor az altató és egyéb szerek hatása múlik.

A nap további részében már jobban volt, bár azért persze fájdogált a sebe, nehéz volt enni és inni, sőt hányt is kétszer, ami miatt hányáscsillapítót kapott, de onnantól már sínen voltak a dolgok.
A hősnek hordozható DVD lejátszó járt fájdalomdíj gyanánt:

Sokat játszottunk, meséltünk, estefelé már sétáltunk is a  folyosón, másnap reggel pedig már vidáman ébredtünk, és a vizit , vizsgálat és zárójelentés kézhezvétele után már indulhattunk is haza.
Ma 5 napja, hogy túl vagyunk a műtéten, Dorka a nyakát fájlalta pár napig, de már ez is múlóban van. Egy-két hétig mellettem alszik, és még nem mehetünk közösségbe, de ezen kívül minden olyan, mint előtte.    
Dávid egy kicsit meg volt rám sértődve, amiért egy egész napra "elhagytam", de miután felajánlottam neki reggel egy nemes testrészemet, szent volt a béke.:)))
Tegnapi pillanatkép:

1 megjegyzés: