2011. október 31., hétfő

4 éves a bogárkám

Újabb év telt el, és Dorka immár 4 éves lett. Igaz, hogy a 3. szülinapja körül változott egy nagyot, ahogy közösségbe került, de most is azt mondhatom, hogy látványos a fejlődése. (még jó:) Egyre nyitottabb a világra, már nem ijed meg az új feladatoktól, kihívásoktól, idegenekkel is eldiskurál, ha kell, és persze sokkal higgadtabb és megfontoltabb. Nagyon vicces is tud lenni, és nagyon, de nagyon szomorú is, szerencsére azért megvannak a módszereink, hogy hogy vidítsuk fel. Vannak napjai viszont, amikor szinte egész nap azon igyekszik, hogy felbosszantson valamivel bennünket, eldobja magát, és kiabál, hogy nem tud járni, cipeljük, ő nem bír bicajozni, hozzuk a bringáját, nem éri el a 20 centire lévő poharát....stb. Ez mind-mind figyelemfelkeltés, tudjuk jól, és csak a megfelelő reakció kell a részünkről. Na, majd kinövi ezt is. Egyébként meg egy szerethető angyalka, aki folyamatosan gardírozza  a tesóját, drága babának szólítja, és tanítja énekelni, számolni, angol szavakat mondat vele, felsorolják együtt a családunk tagjait, és még sok-sok mindent elér nála, pedig Dávid még nem is igazán beszél. Szóval Dorka igazi csodálatra méltó nagytesó, akit utánozni KELL! Idegenek számára mindig hihetetlen, amikor azt mondjuk, hogy itthon be nem áll a szája, más környezetben egyáltalán nem ilyen közlékeny, egyszavas válaszokat ad a kérdésekre, és inkább engem használ szócsőnek. Néha még a fejét is elfordítja, amikor az ő üzenetét továbbítom, kis szégyenlősöm. De az ilyen dolgokat eszem ágában sincs erőltetni, emlékszem mennyire durván szégyenlős voltam én gyerekként.
Majd szépen lassan neki is megjön a kedve a szerepléshez.:)
Lillával még mindig elválaszthatatlanok, hálistennek. Annyira jól megtalálták egymást, így azért az ovis megpróbáltatásokat is könnyebben veszik. Remélem ezekből nincs sok, sajnos nem nagyon van betekintésem abba, hogy mi történik az oviban. Az óvónők minden nap azt mondják, hogy minden rendben volt. Hogy tényleg így van-e, vagy csak automatikusan ezt válaszolják nem tudom, de az utóbbira tippelek. Olyan nincs, hogy soha nincs semmi......nem? :)
Az ovit szereti, idén nem kellett már beszoktatni (mondjuk tavaly sem nagyon) besétált és nekiállt játszani. Kültéri kedvenc tevékenysége a bicajozás, nyáron még rudat mászott ezerrel, most a sok ruha miatt ez nem lehetséges. Itthon kézműveskedni szeret,  gyurmázni, rajzolni, ragasztani. Ezeket már kiválóan csinálja egyedül is, a végeredménnyel pedig mindig büszkén eldicsekszik. Egyre több a türelme hozzájuk, ami nagy szó, egy fél éve még 3 perc után röpült a sarokba ceruza, papír, gyurma, minden, ha valami nem lett azonnal tökéletes.:)
Mindent meg lehet vele beszélni, hallgat az észérvekre. Nagyon ritka az, amikor hajthatatlan, olyankor már vagy nagyon fáradt, vagy mi választjuk meg a helytelen kommunikációs utat. Ha lehetne, azért vásárolnék még a boltban egy adag türelmet az ilyen helyzetekhez.:)
A legnagyobbat a beszéd terén fejlődött, vagyis a beszélgetés terén. Egy éve is szinte tökéletesen beszélt már, de most a reakciói változtak, már nem a tanult séma alapján kommunikál, hanem saját, önálló gondolatai vannak, már nem csak magunkat hallom vissza, hanem Őt magát. Íme néhány szösszenet a beszólásaiból:

-Apa, én Dávidot úgy hívom, hogy szürke, Dorkát úgy hívom, hogy piros, Lillát meg úgy hívom, hogy lila.:))))

Dávid beszalad a lakásba cipővel:
-Dávid, ha nem jössz vissza, akkor azt mondom neked, hogy nincsen füled! (micsoda fenyegetés.:)

Autózunk, közben a gyerekek hátul számolnak.
-Ha majd elmegyünk nyaralni, és apa is itt lesz, és akkor majd Dávid azt fogja mondani, hogy "hat" és akkor apa nagyon boldog lesz.  :)))

Dorka kicsit köhög, mondom neki, hogy elmegyünk doki nénihez, hogy meghallgassa a tüdejét. Erre Dorka:
-Elmegyünk tüdőszúrásra? ( Hónap elején tüdőszűrésen voltunk apával.)

Egyszer csak kiszalad a szobájából, és ezt mondja:
-Anya, képzeld, én annyira boldog vagyok, hogy könnycsepp gördül a szememben.

A minap pedig kijelentette, hogy tornászművész lesz, ha felnő. :) Amilyen kis monkey, el is tudom képzelni.


Úgy gondoltuk, hogy a négyéves már megérdemel egy kisebb bulit a kis barátaival. Rövid mérlegelés után a házibulit kizártuk, mert nem is olyan nagy a lakás, meg nem minden szülő ismeri egymást, így a játszóház mellett döntöttünk. 8 gyerek+szülők voltak, és végül is nagyon jó hangulatú buláj kerekedett, tortával, papagájjal, kalóz koktéllal, ajándékokkal, és persze egy hipi-szupi játszóházzal, ahol mindenki jól elvolt. Néhány kép az eseményről:










Másnap, 30-án megtartottuk a családi banzájt is. A szokásos 68-féle étel mellett szintén jó hangulatban telt a nap.
Dorka idei tortája:





2011. október 22., szombat

5 év

Röpke 4 év tervezgetés után eljött az idő, hogy apával kettesben elutazzunk egy kicsit. Erre az 5 éves házassági évfordulónk remek alkalmat adott. Ki is gondoltunk szépen mindent, a nagyszülők örömmel bevállalták a gyerekeket, így minden rendben ment. Azt az óvintézkedést azért megtettük, hogy Dorka nem ment oviba a héten, nehogy összeszedjen valamit, mert betegen nem tudtam volna otthon hagyni őket. A lillafüredi Hotel Palotát választottuk, ami csodálatos. Az épület és a környezet is ontja  a romantikát. Tényleg pont az ilyen világ elől megszökős hétvégére találták ki. Szóval minden nagyon szuper volt, ettünk, ittunk, mulattunk, úsztunk, kondiztunk, kézen fogva sétáltunk, kicsit visszakaptuk egymást, és nem csak apa és anya mivoltunkban léteztünk, hanem mint férj-feleség, sőt, inkább mint szerelmes bakfisok. Ez mind remekül működött, amíg egy-egy gyerek meg nem jelent a színen. Igaz, a szálloda nem éppen gyerekbarát, de azért elvannak a csemeték is, néhány család gyerekkel volt. Szóval csupán akkor gyűltek könnyek a szemembe, amikor ez a pár apróság a látókörömbe került, amikor a 4 év körüli kislány kizárólag sült krumplit kért vacsorára, amikor a másfél év körüli kisfiúnak az apukája megmutatta milyen meleg van a szaunában, amikor egy kislány a kis karúszós karjával agyon ölelgette és puszilgatta az anyukáját a medencében és amikor a pici fiú négykézláb próbálta felfedezni a lobby érdekes világát. Na szóval nem is olyan sokszor.
Így most már biztos, hogy nagyon-nagyon sokáig én már csak gyerekkel együtt vagyok hajlandó nyaralni, annyira hiányoztak!

A szállodánk:


A legnagyobb erkélyes szobát kaptuk.:)


Találkoztunk József Attilával, aki rögtön megszagolgatta a hajam:)



Túráztunk:)


Sakkoztunk, (vagyis én most tanultam meg sakkozni):

Ja, és levágattam  a hajam: