2012. november 8., csütörtök

5 éves kistücsök

Dorkám elérte a bűvös 5 éves kort. Most is nagyon szentimentális hangulatba kerültem a szülinapján, és részletesen elmeséltem neki a születése történetét. Még csak nevetgél rajta, de azért nagyon érdekli a dolog.
Családi bulit tartottunk neki október 22-én, aztán felköszöntöttük egy mindenmentes Dávid-féle tortával 29-én, ami nem ízlett neki... és jövő héten szombaton lesz a szülinapi bulija a barátaival a játszóházban. Azért ilyen későn, mert úgy volt, hogy ez idén elmarad, én csak ide magunkhoz akartam meghívni a pajtikat, de Viktor inkább kifizetné a plusz költséget, minthogy 6-8 gyerek csatározását kelljen hallgatnia, utána meg romokat eltakarítania....ez is nézőpont. Meg aztán a meghívókat is meg kellett már venni augusztusban....így aztán lesz buli. 
Dorka amúgy tündéri nagylány, egyre okosabb, sokat változott a beszédstílusa, már javarészt összetett mondatokban beszél, általában pontosan ki tudja fejezni, amit szeretne, és Áginak hála a dadogás is szinte elmúlt. 
A dacossága viszont visszatért. Ami pici korában gondot okozott, az állandó dühösködés, akaratoskodás, most újra felütötte a fejét, van egy olyan érzésem, hogy naaagyon nehéz lesz vele tini korában.... Mindenre van egy válasza, általában nem is kedves, és folyton fenyegetőzik.....a kedvence, hogy akkor soha nem szülök gyereket!!!! Na kérem szépen, unokára perpill. nem vágyom, de azért ez kemény, nem? A sakkban tartás nagy mestere, és bünti esetén már nem csak sírdogál a szobájában, hanem sikít és a földhöz vágja a cuccait....az biztos, hogy van benne spiritusz! 
Na, de hogy a szépségéről és ügyességéről is szót ejtsek, nagyon érdekli a betűk világa, a négyünk nevét írogatja folyton, és ha este tanulok, és ő nem tud aludni, odabújik mellém az ágyba, és ő is "ír" a kis noteszébe, vagy olvas a könyvéből. Sokat gondol már most az iskolára. Egyre jobban bejönnek neki a hosszabb hangvételű mesék. Ő esténként külön bejáratú mesét kap, miután Dávid lefeküdt. Megismerkedett a könyvtárral, nagyon élvezi, hogy új és új könyveket választhat. Tudományos fejjel vizsgálgatja, mit is válasszon éppen. 
Nagyon tud szeretni, most már sokszor mondja is, és tudom, hogy azért csinál meg dolgokat, mert tudja, hogy nekünk jólesik, nem azért mert neki éppen ahhoz van kedve. 
Az oviban elkezdett úszni tanulni, és idén folytatja az angolt is. Mindkettőt nagyon élvezi. Itthon előadja az ott szerzett tudást. 
Az új oviban eleinte - érthető módon - félénk, visszahúzódó volt, most már kezd kinyílni, 5 kisembert hívott meg az új csoportból a bulijára. Az óvó nénik szerint okos, figyelmes kislány, ügyesen részt vesz mindenben. Most már a szomszéd kislánnyal, Dorcsival is sikerült megegyezniük, amikor ott vannak Dorcsi parancsol, ha nálunk, akkor Dorka. Így aztán a kicsi lányom elég jól belejött a parancsolgatásba, néha rajtunk, de a tesóján meg rengetegszer gyakorolja. A kis buta meg eleinte megy utána, csinálja, amit mondanak neki, de aztán besokall, és sírva fakad....Dorka persze begurul.... :) Azt viszont Dorka ügyesen kitapasztalta, hogy mivel lehet Dávidkát megvigasztalni, az ébresztésében meg abszolút profi. Akkor Dávid soha nem sír, ha a tesó megy be hozzá. :) Annak ellenére, hogy most épp az irigykedős korszakukat élik mindketten, rengeteget játszanak együtt, néha órákig is. Kedvenc a gyurma, a festés és az autózás. A szülinapjára gör- és jégkorcsolyát kért, mindkettőt kipróbáltuk, hát eszembe jutott, hogy nincs-e korcsolyaóra, amire be lehetne íratni, mert már mindketten lerokkantunk Viktorral....:) Menni fog neki, mert nagyon ügyes, csak sok sok gyakorlás kell. A másik nagy ajándék,a mire összedobtunk neki, az egy digitális fényképezőgép. Egy éve mondogatja, hogy ezt szeretne, így meg is kapta. Majd hozok válogatást a képeiből.




És a mániája most az arcfestés, játékból ki szokta festeni Dávid arcát:

Ő pedig tűri:
Cuki tesókák:
Bármikor kapható egy kis bohóckodásra: 
A képi ábrázolása is nagyon sokat fejlődött. A következő képen anya és Dorka vásárolni mennek, borsót és kukoricát fognak venni, szerencsére van esőkabátjuk, így nem áznak meg:


2012. október 25., csütörtök

DDP

Fáradtság elmúlt, egy-két nap alatt összeszedtem magam. Dávid sem produkál éppen tüneteket, így teljes a boldogság. Meg hát rátaláltam a DDP Yogára, és életemben először tornázom itthon. A nyári esti futások után kicsit féltem, hogy jön a hideg, és az én didergő természetem nemigen vágyik ki ilyenkor a zimankóba, így majd biztos eltunyulok, és tavaszig szünetel a mozgás. De szerencsére nem így alakult, a DDP-t nagyon élvezem, szívesen csinálom majdnem minden nap. Szóval ez nagy szó az én életemben.


2012. október 2., kedd

Fáradt

Egy jó kis energikus időszakon vagyok túl, amikor sok minden történt, jó is, rossz is, de jól bírtam a strapát, mindenre volt idő, energiám. Remélem a mostani egy rövid átmeneti időszak, mert most viszont fáradtnak és levertnek érzem magam, a Dávid féle allergiával való harc, a munkahelyi stressz, a szakdolgozat és beadandók és úgy egyébként is a 100 százalékos akarok lenni minden területen egy kicsit most nagyobb teherrel nehezedik rám, mint általában. Érzem, hogy itt az ideje elutazni egy kicsit, de nem merünk belevágni, mert olyan hely lenne jó, ahol van ellátás (nyilván), de ott meg Dávidkám semmit nem ehet szinte, és most nem vágyom egy három napos hisztizésre emiatt. Amúgy is meg van egy kicsit zuhanva a drágám, gondolom a bölcsi miatt, olyan eszeveszetten hisztis, csapkod, rombol állandóan. Egy puszit sem tudok kicsikarni belőle csak már későn este, lefekvés előtt, akkorra lenyugszik azért általában.
Dorka viszont annyira tündér, olyan értelmes lett, okosakat mond, és egy kicsit új szögből látja a dolgokat. Az új oviját imádja, örömmel megy, mosolyogva jön haza. Vele most már bevezettük a külön mesét este, miután Dávid elalszik, Dorka még kap egy nagylányos mesét, most épp egy Janikovszky könyvből, amit rettentően élvez. Bekukkantott a könyvtár világába, izgatottan várja, mikor hozunk ki új könyveket. Szóval Dorkával most csupa öröm az élet, belőle rengeteg energiát merítek.

2012. szeptember 13., csütörtök

8 ÉV

Többször átszámoltam…. tényleg ennyi. Hihetetlen. 8 évvel ezelőtt randiztam egy cuki fiúval, aki mára a férjem és gyermekeim apja. Azon a napon szeptember 10-én még persze nem sejtettük, milyen közös kaland kezdődik éppen. 


És most, hogy így belegondolok, túl vagyunk a 7. évünkön, ami ugye állítólag a legnehezebb, és tényleg rázós volt itt-ott, de azért nem rázósabb, mint a többi . Rengeteg minden történt/történik velünk, így nem mindig marad időnk a saját problémáinkkal foglalkozni, néha pedig ez a legjobb. Na, nem mintha lennének különösebb gondok az apró-cseprőkön kívül. Elmondhatjuk, hogy egész jó kis együttműködést sikerült kialakítani, boldogok vagyunk, imádjuk a gyerekeinket, élvezzük a közös életet. Úgy érzem, tudunk örülni egymás örömeinek, támogatjuk egymást, vannak közös céljaink, sok a kimondott és kimondatlan közös, hasonló, szinte ugyanolyan gondolatunk, és ez mindig elégedettséggel tölt el. Nem akarok itt nyilvánosan csöpögősen nyilatkozni, úgyhogy csak annyit írnék, köszönöm drágám, hogy vagy nekem, hogy megértesz, és a lehető legjobban szeretsz és hogy ilyen fantasztikus apa vagy!

Dadogás



Ez az év a furcsa „betegségek”, tünetek éve úgy látszik. Dávid tejallergiája mellett Dorkánál előjött a dadogás. Az egész március-április környékén kezdődött, és egyre-egyre erősödött. Persze elolvastam minden fellelhető jó tanácsot ezzel kapcsolatban, tanácskoztunk a családdal, és arra jutottunk, hogy majdcsak elmúlik, a lényeg, hogy ne hívjuk fel rá a figyelmét. Az igazság az, hogy Dorka elég okos ahhoz, hogy magától is észrevegye, hogy valami nem oké, semmit sem kellett neki mondani, egy idő után, amikor megakadt a beszédben, a kis kezét a szája elé tette, csak úgy tudta végigmondani a mondatot. Voltak jobb időszakok, július elején például 2 hétig gyönyörűen, gond nélkül ejtette a szavakat. Aztán augusztusban hatalmasat romlott, már-már a félelmetesen aggasztó kategória volt, így segítségért folyamodtunk. Találtunk is egy tündéri pszichológus lányt, Ágit, aki ráadásul közel is van, és már sok ilyen esettel foglalkozott. Első alkalommal velünk, szülőkkel beszélgetett egy órát, majd 4 diagnosztikai játékterápiás találkozó következett Dorkával. Kicsi lányunk nagyon élvezte ezeket az alkalmakat, csak úgy rohant mindig Ágihoz. Rengeteg mindent kirajzolt, kibábozott magából. Jelenleg ott tartunk, hogy letelt a 4 alkalom, tegnap este pedig újra szülős beszélgetés volt, amikor is ismertette Ági, hogy miket tapasztalt.

Dorkáról csupa szépet és jót mondott, nagyon együttműködő kisgyerek, könnyen motiválható, aktív a szerepjátékokban. A gond, ami miatt a dadogás is előjöhetett többrétű. Elsősorban a határtalan ragaszkodása a szabályokhoz jelent problémát. Valamiért Dorka nem tudja teljesen elengedni magát, nem tud, teszem azt szándékosan a vonalon kívül színezni, vagy hasonlót. Nagyon kontrollálja magát. Tart attól, hogy valamit rosszul csinál, nem enged meg magának spontaneitást, felszabadultságot. Neki a szabályok betartása biztonságérzetet ad, megnyugtatják őt, tulajdonképpen ezeket használja feszültségoldásra.

Másrészt van benne egy adag önféltés. A képleírásokon, amiket csináltak mindig megeszi az egyik szereplő a másikat. Ezen nagyokat nevettünk, mert jó kis kacifántos történeteket ötlött ki a kisasszony, de a vége az mindig megevés volt….(Az egyik ilyen mese, amit kitalált: A kismadarak ülnek az asztalnál, vidáman esznek. Nem tudják, hogy az asztal alatt egy kígyó van. Ha tudnák, azt gondolnák, hogy meg akarja őket enni. :)))

Harmadrészt, mivel ennyire érzékeny gyerekről van szó, ő valószínűleg érzékeli az általunk ki nem mondott, de bennünk mélyen gyökerező problémákat, szorongásokat. És nem (csak) a napi gondokra kell gondolni, hanem a több generációval ezelőtti családi eseményekre, és valljuk be, abból azért van egy pár, amiről csak nagy hallgatás van. Ági szerint a ki nem mondott gondok, azok, amiket nem tudunk/akarunk megbeszélni, hogy ne tépjük fel a régi sebeket, csak halmozódnak, és generációról generációra visszük magunkkal őket. Sokszor az unoka elköveti a nagyszülő hibáját, átéli a szinte kísértetiesen hasonló élethelyzeteket, úgy, hogy nem is tudott róla, hogy ilyen előfordult a családban. Érdekes, és misztikus dolgok ezek, sokszor egy kicsit felfoghatatlanok is számunkra. Lényeg, hogy amit lehet beszéljünk meg/át, kerüljenek le ezek a terhek a vállunkról, attól nekünk is és a minket követő generációknak is jobb lesz.

Dorkának a családrajza teljesen rendben van, mindenki rajta van, egyforma nagyok, csak apa van feketével rajzolva. A beszélgetés során nagyjából tisztáztuk, hogy ez az én apukámmal való viszonyomat tükrözheti, ami most ugye szünetelt két évig. Bennem emiatt számtalan negatív érzés, gondolat fogalmazódott meg, és még ha nem is beszéltem soha erről a gyerekek előtt, azért nagyban meghatározta sokszor a napomat, hangulatomat. Persze, hogy ők is megérezték, ha feszült vagyok, vagy szomorú. A jó hosszú antennákkal megáldott lánykánk pedig ezek szerint még azt is érzékelte pontosan, hogy mindez miért van. Félelmetes…..

Dorkát még egy hónapig járatjuk Ágihoz, mert bár rengeteget javult a beszéde, azért még nem tökéletes. Otthon pedig rengeteg bábozás, rajzolás, festés javallott, lehetőleg korlátok nélkül, tehát ujjfestés, színek összekeverése, és SOHA nem színezés és vonalon belül maradás. :)
Hétfőtől új oviba megy, sikerült elintézni, hogy felvegyék a Helikopter oviba, végre, most talán majd kötődik is egy kicsit az új óvónénikhez. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

2012. szeptember 4., kedd

Alvás

Imádom fotózni őket alvás közben (is):










2012. augusztus 27., hétfő

Párizsi élménybeszámoló



Augusztus 17-22 között megejtettük a soron következő romantikus utazásunkat Viktorral, nagyszülőknél hagyva a gyerkőcöket. Most sokkal jobban viseltem a távollétüket, egyrészt mert jól rákészültem lelkileg, és elhatároztam, hogy a nyaralásra koncentrálok, másrészt pedig annyira sok volt a látnivaló, hogy nem is volt időm azzal foglalkozni, hogy mennyire hiányoznak.

Az utazást kb. március óta tervezgettük, jó előre megvettük a repülőjegyet és lefoglaltuk a szállást, és Viktor bőszen nézegette, tervezgette, hogy melyik nap hova, merre lenne érdemes ellátogatni, elsétálni, mikor, hol, mire kell felszállni, megtervezte, hogy jutunk be a reptérről, hogy jutunk ki Versailles-ba, kinézte hol lehet jókat enni, fagyizni, stb. :) Úgyhogy nekem elég könnyű dolgom volt, készen kaptam az infókat, már csak válogatnom kellett a jobbnál-jobb programok közül.

Első nap a Monmartre-ot vettük a nyakunkba, és teljesítettük a legnehezebb túrát, Párizs egyetlen dombjára. Gyönyörű kacskaringós utcákon át vezetett a sétánk, és bár borzasztóan örültünk, hogy nem esett az eső, azért a 40 fokból néhányat elküldtünk volna a szomszédban fagyoskodó angoloknak.




A művész negyed után másnapra biciklitúrát terveztünk be, az idegenvezető végigvitt minket a főbb nevezetességeken, megismertünk néhány jó fej turistatársat és megtapasztaltuk, hogy milyen biztonságosan lehet bringázni Párizs utcáin.


Aznap délután még megejtettük a katonai múzeumot, az invalidusok templomát, pihentünk egy füves parkban, vacsiztunk egy jót, majd újult erővel sétáltunk még vagy 5 km-t a Szajna partján, hogy végül visszaérjünk pontban 10-re az Eiffel-torony kivilágítására. Na, az azért elég giccses szerintem, karácsonyfának sem lenne utolsó.



Másnap, felvértezve a bringás tapasztalatainkkal, egy metrójegy áráért béreltünk bringát és megfáradt testünket egy kicsit lazább terhelésnek kitéve száguldoztunk fel-alá Párizs utcáin. Hihetetlen élmény volt! Mindenkinek ajánlom, aki Párizsba látogat! A bicajt minden második utcasarkon található tárolók egyikén bármikor le lehet tenni, sétálva folytatni a bámészkodást, majd egy másik helyen felvenni egy másik járgányt. Szuper találmány, remélem mihamarabb bevezetik nálunk is. és a Vélib annyira elterjedt a franciák körében, hogy rengetegen használják metró helyett, csinosan öltözött fiúk és lányok igyekeztek bicajjal a munkahelyükre nap, mint nap.

Ezen a napon útba ejtettük a Luxembourg palotát és kertet, a Jardin des Plantes-t, a Les Halles-t, a Champs-Elysée-t, a Montparnasse-t és a Pompidou központot. este levezetésnek beiktattunk egy sörözést, aztán bezuhantunk az ágyba. :)




Kedden, a hazaindulás előtti napon Versailles lett betervezve, erről a képek szebben beszélnek:






Volt nagy tömeg, de sikerült egy kicsit elkerülni, először nem a palotába mentünk, hanem a kertbe és Trianonba, csak délután fél három körül álltunk be az akkor már lényegesen rövidebb sorba a kastély előtt. Még így is rengetegen voltunk odabent, mi lehetett ott reggel? A fényűzés, ami ott van, leírhatatlan, tonnányi arany és kismillió felbecsülhetetlen értékű kép díszíti a falakat, néha már-már sok a szemnek. :) Hogy lehetett ott élni? Bár a kertet elfogadnám, az valami csodálatos. A szökőkutak mellett komolyzene szólt, mélyítve így is az élményt. csodák csodájára Trianon mellett a fűben le lehetett heveredni, így az árnyékban átvészeltük a legnagyobb forróságot. Miután visszaértünk a városba, megejtettük az ajándékvásárlást, és elfogyasztottuk a jól megérdemelt háromfogásos vacsoránkat. (Szándékunk ellenére nem nagyon sikerült fogynunk az 5 nap alatt.:)

Szerda reggel aztán már csak egy kis vásárlás fért bele az időnkbe a repülőtérre indulás előtt, de nem is bántam, annyira vártam már, hogy megöleljem a csibéimet. Jó is volt hazaérni hozzájuk!

2012. július 6., péntek

Fényképes beszámoló - 2012 június

Nálunk járt a verpeléti dédi mama:


Az erkélyen termelt bio spenót és saláta a gyerekek kedvenc rágcsálnivalója lett:

Apa művészképe a játszótérről:

Strandolni voltunk az Aquaworldben:


Épp gyereknap volt, így rengeteg programból tudtunk választani:







A kis gondolkodó:

Ennyire fárasztó volt a nap: (délután fél hétre értünk haza, a fiatalember reggelig húzta a lóbőrt.:)

Még mindig nagy kedvencek Bartos Erika verseskönyvei:



2012. július 5., csütörtök

Allergia

Dávidnál mindig is kicsit furcsa volt, hogy picit hígabb a széklete az átlagosnál, de nem foglalkoztam vele különösebben, mert ez mindig is így volt. Aztán amikor befejeződött a szoptatás, 27 hónaposan, akkor nagymértékben felerősödött a dolog, és úgy tűnt, amikor tejet iszik, akkor sokkal súlyosabb a helyzet, mint egyébként. Elkezdtem gyanakodni, hogy tejallergiás a drágám, így gyorsan meg is vontam tőle minden tejterméket hirtelen. Rendbe is jött minden, de csak motoszkált bennem a kíváncsiság, így elvittük egy biorezonanciás vizsgálatra, merthogy a kórházi időpontot nem bírtam kivárni. Merthogy azt jó egy hónapra kaptunk, még így is, hogy protekcióval jutottunk be. (Köszi Reni!) A vizsgálat kimutatta, hogy Dávid tejcukor érzékeny, továbbá enyhe keresztallergiát mutatott a tojásra, fehér lisztre, cukorra és az öblítőre. Még jó, hogy öblítőt ő még messziről sem látott soha, na e hát a többivel azért szokott néha találkozni. A kórházi vizsgálat során aztán vért vettek tőle, annak az eredményét várjuk éppen, de azt mondták, ha valami nagy baj van, telefonálnak, hát ezt nem tették meg hálistennek, pedig ennek már majd egy hónapja. A doktornő laktózmentes diétát javasolt, és kész. Remélem a levélben, amit küldenek lesz majd további tájékoztató, mert ez így elég sovány. Viktor vitte be Dávidot a kórházba, mert én nagyon friss voltam még a melóhelyen, és hát nem tette fel a kérdéseimet, az ekcémát sem mutatta meg, úgyhogy csak reménykedem, hogy így is megtett a dokinő minden tőle telhetőt.

Képes beszámoló - 2012 május

Dorka a nagy bringájával szeli a vidéket:



Még mindig imádják a gagyi pénzbedobós beülős játékokat:

Dávid alvást színlel apa hasán:

Merengő Dorka a dédiéknél:

Érden Dávid úgy gondolta, hogy kalapáccsal töri meg a diót. Aznap én suliban voltam, hajmeresztő volt nézni a fényképeket, ahogy a meztelen lábujjacskáitól pár centire kalapálja a betont:

Mindezalatt Dorka a játékdömper platóján szállítja a leszedett sóskát a mama papucsában.:)

Családi napot tartottunk a Hajógyári szigeten:
Fára másztunk a nagyinál:


Esőben is jókat lehet sétálni:

És érdekes lényekkel lehet találkozni:

Dávidnak elintézték, hogy felülhessen egy igazi markolóra, napokig mesélte utána, hogy "felmarkoltuk, lemarkoltuk, megmarkoltuk, bemarkoltuk, kimarkoltuk...":

Amíg anya vizsgára készült, a család a Kopaszi-gátra kirándult bringázni, játszóterezni, koncertet hallgatni, köveket dobálni a Dunába és persze fagyizni: