2012. január 28., szombat

Kezd kinyílni a csípája...

Viktor elment fürödni, de Dorka utánaszól:
-Apa, a TV-t kapcsold ki, ha kimész a szobából! Hallod?!!!!

Ebéd közben Dorka elmászkál az asztaltól. Többször megkérem, hogy üljön vissza. Kb. a negyediknél így válaszol:
- Anya, akkor is te vagy a rossz!
-Miért?
-Mert állandóan magyarázol!

Délután átjöttek a szomszéd gyerekek játszani. Dorka félidőben elfáradt, és onnantól már csak sírt mindenen. Azt találtam mondani neki, hogy ha nem hagyja abba nem fog vele senki játszani. Erre:
-Akkor te soha többet nem internetezhetsz. ( Rátapintott a gyenge pontomra.:)

De azért nagyon kedves is egyben, és sok szép mondat hagyja el a száját. Dávidot drágámnak, kisfiamnak vagy kicsikémnek szólítja. Óvja, védi, amikor csak tudja.

 A múltkor meg:


Egyszer csak ezt hallom  a kádból:
- Ez már a szerelem.... :)

2012. január 18., szerda

Dorka haja

Hát eljött a nagy nap, hogy levágattuk Dorka gyönyörű haját. Több oka volt. Egyrészt, amióta én megszabadultam a nagy loboncomtól, szinte minden nap azért nyafizott, hogy ő is rövidebb hajat szeretne. Másrészt utál fésülködni, reggelente szintén elmondta mindig, hogy hívjam már fel a fodrász nénit. Harmadrészt tervbe van véve az úszás neki tavasztól, na az kínszenvedés lett volna, ha utána egy órát szárítjuk mindig a haját. Úgyhogy végül is arra jutottunk, hogy így lesz a legjobb. Persze tegnap este előre sajnáltam magunkat, és szomorkodtam kicsit, hiszen ez Dorka volt első haja, neki még a babahaja sem hullott ki, soha nem találtam hajszálakat a ruháján vagy a kádban, szóval tuti, hogy ő ezekkel született.:)
 Az i-re a pontot az tette fel, hogy az oviban egy anyuka megdícsérte Dorka haját, mire mondtam neki, hogy hamarosan levágatjuk, erre ő rögtön felajánlotta, hogy levágja, hiszen fodrász, és egyben meg is veszi a szépséges copfokat. Kicsit bizarr ugyan, de belementem. Így nem hogy fizettünk a hajvágásért, hanem mi kaptunk 6500 Ft-ot a tincsekért. :) Persze ebből a gyerekek kaptak játékokat.
És íme a képek:
Előtte:

Utána:


2012. január 15., vasárnap

Összeköti

Dávid már három-négy szót is összeköt, csinos kis mondatokat formálva. Leggyakoribbak a "Dorka gyeje sátojba.", "Dávid mesét nézni sihu.", "Anya gyeje cicizni." Ahogy látható a főnévi igenevek korszakában van, de így is tökéletesen meg lehet érteni, hogy mit akar mondani. Ha bonyolultabb a mondanivaló, még beszúr egy kis babanyelvet, a múltkor, amikor közöltem vele a játszóházban, hogy indulunk, a következővel reagált: "Anya, nem hatyatya haza menni." Ezt elmondta ötször a nyomatékosítás kedvéért, én meg mindegyiknél jobban szakadtam a röhögéstől. Egyébként a k betűt szereti ty-re cserélni, így lesz nála nagyon sok hétköznapi szóból nagyon aranyos, ilyen a: mótyus, vatyond, Dortya, työszi, martyoló. Leutóbbi az abszolút kedvenc mostanában, nem tudom melyiket és hol keresi, de sokszor kántálja, hogy "Másik martyolóóó, hó vagy?" Lehet, hogy azt akarja sugallni, hogy ugyan vegyünk már neki még egyet.:) Most jut eszembe, a tyutyás autó az, amit szintén sokat emleget, ha bármily kis szemetet a kuka felé visz, már mondja is, hogy azt majd elvisz a tyutyás. :)
További Dávid által használt cuki szavak: bümbüsi = autó, pipi = mindenféle madár, sziapa, szianya = búcsúzás.:)
A beszédben az a jó, hogy nem erőltetik a dolgokat az emberre, mert megértik, mit is akar, ugye. Pár napja tárkonyos raguleves volt az első fogás, ami eddig nagyon bejött a gyerekeknek. Odatettem Dávid elé, aki egy kanállal kóstolt belőle, majd eltolta, és közölte, hogy második. Próbáltam még kínálgatni a levesből, de kántálta, hogy második, második. Ekkor megkérdeztem, hogy miért nem kéri, a szemembe nézett és tárgyilagosan azt mondta:
-SZERETEM NEM!!!!!

Viktor próbálta kicserélni a pelusát, lefektette a földre, de így eltakarta a TV-t, amiben épp mese ment. Dávid felháborodott, és rákiabált:
-APA!!! LÁTOK SEMMIT!!!!

Egy hosszú nap

Tegnap, azaz január 14-én lezártam az első félévem vizsgaidőszakát. Mégpedig a legnehezebb, de legjobban sikerült vizsgámmal. Szilágyi tanárnő, bár hatalmas szaktekintély, és híres pszichológus, a diákokkal való bánásmódban leginkább a megfélemlítés dominál nála. Persze lehet, hogy szándékosan stresszhelyzetet teremt, hogy lássa, ki hogy reagál, és kiszórja a munkára alkalmatlanokat.
A vizsgára való felkészülés utolsó napjaiban én már eléggé izgultam és ennek megfelelően alig tudtam aludni, így igaz, hogy szombaton a feszültség ébren tartott a megpróbáltatás ideje alatt, de utána csúsztak ki alólam a lábaim a fáradtságtól. Pedig egy jó kis ruhavásárlási körút volt betervezve, lévén, hogy mamáék szittyózzák a gyerekeket egész nap. Meg is ejtettem a shoppingolást, meglepően jó darabokat szereztem be állapotom ellenére. :) Délután még átjött Ildi barátnőm a suliból, "tanultunk" egy kicsit, amíg a gyerekek játszóházaztak. Amikor egyedül maradtam, és végre leültem volna enni, betoppan a család, fel sem fogtam először, hogy miért a  mama cipeli Dorkát, akin csak fél pár csizma van. Könnyáztatta arca láttán már kezdtem sejteni, hogy baj van, de igazán akkor kezdtem aggódni, amikor megláttam a megdagadt bokáját. A trambulinban ugyanis ráesett egy másik gyerek, Dorkának valahogy kifordult a bokája, és nem bírt lábra állni. 5 perccel később már úton voltunk a Heim Pálba. Ott megvizsgálták, megröntgenezték, és megállapították, hogy törés nem látszik. A két óra, amit ott töltöttünk, abból állt, hogy az ölemben ült, meséltem neki, beszélgettünk és ő nagyokat kacagott. Akkor már gondoltam, hogy olyan nagy baj nem lehet. Tulajdonképpen nagyon kellemesen teltek a kórházi percek, ritkán van alkalmunk így kettesben lenni. Persze erre valami más megoldást kellene keresni, nem bokatörést és társait.
A vizsgálatokat hősiesen tűrte, halkan, de válaszolgatott a doki bácsinak. Fájdalomra csak az éjszaka közepén panaszkodott, akkor adtam neki egy kis fájdalomcsillapítót, és befektettem magam mellé. Estére már olyan szinten voltunk hullák mindhárman (Viktor az éves ivótúráján van a haverjaival), hogy alig tudtunk elaludni. Reggel pedig a két kis csimótámmal egy ágyban ébredtem, ilyen sem volt még.:)

2012. január 4., szerda

2012

A hosszú kimaradás alatt sok minden történt velünk. Mivel beindult a vizsgaidőszak, így sokkal kevesebb időm marad a blogra, de szerencsére a fényképek alapján nagyjából vissza tudom vezetni a történéseket.
Megtartottuk a lányokkal (és fiúikkal) az éves Hálaadási partinkat. Rendhagyó módon idén mexikói kaját készítettünk, mindenki odatette magát, volt tortilla leves, quacamole, csirkés-zöldséges quesadilla, chili con carne, sajtmártás nachos-szal, és persze Coronita, és Tequila. Jó sok alkohol fogyott, ennek megfelelően nem volt panasz a hangulatra. :) Gyerekeink először megszeppenve bevonultak a hangoskodó tömeg elől a szobájukba játszani, aztán egyre jobban feloldódtak, a vége pedig ez lett:


December 5-én, ahogy illik, a Mókuskák kipucolták a csizmácskáikat, és izgatottan várták másnap reggelre a Mikulást.


A Miki idén is bőkezű volt, bár most már jelzés értékűen egy-egy virgáccsal is megajándékozta őket:
 Elsőként a csokimikit támadták meg:
Itt a virgácsok:

A játszótéren találkoztunk is a Mikulással, ő minden gyereknek hozott egy kis csomagot. (Dorka az oviban élt át hasonlókat.:)
Dávid be is ült az ölébe, kicsit morcosan...
Így már jobb, hogy megvan az ajándék:

6-án este aztán bekopogtatott hozzánk a privát Mikulásunk. Igazán jó alakítás volt, még mi sem ismertük volna meg a Papát, ha nem tudjuk, hogy ő az.


24-ére az angyalkák feldíszítették a fánkat, ez a reggeli első reakció:
Megnéztük azt is, milyenek a karácsonyi fények, ha befekszünk a fa alá. Onnan is igazán csodálatosak:

Karácsony napján a gyerkőcöket megszállta  a jó lélek, egész délelőtt gyönyörűen eljátszottak, amíg mi a vacsorát készítettük a konyhában. Nem hittünk a fülünknek, csupa ilyen, és ehhez hasonló hallatszott a kanapéról, ahol órákig ücsörögtek és autóztak...: -Várj, Dávidka segítek!, Csináljuk most így, jó?, Dóóóóka, gyeje!, Nagyon jó játék ez, ugye, kisDávid? meg ilyesmi....nem bírtunk betelni velük.
Alvás után azért már kezdtek besokallni ettől a sok kedveskedéstől, úgyhogy Viktor gyorsan levitte őket a levegőre, amíg az utolsó simításokkal is elkészülök. A nap fénypontja ekkor következett (számomra legalábbis), amikor a kis család leült az asztalhoz, és EGYÜTT elfogyasztotta  a karácsonyi vacsorát. Senki nem szaladozott el, nem állt fel a székén, nem dobálta/köpte ki a kaját. senkinek nem kellett könyörögni...szóval idilli volt nagyon. Az uzsonna megvonás taktikáját lehet, hogy máskor is alkalmazni fogom.:)
Aztán eljött a várva-várt ajándékbontás:
Mindenki megkapta, amire vágyott, a gyerekek többek közt egy cirkuszi sátrat, ami azóta is nagy kedvenc. Én pedig egy GITÁRT!!!! Nagyon örülök neki. Lassacskán tanulgatok rajta, bár nagyon nehéz a suli és két kis kotnyeles mellett ezt a sportot űzni. Na, csak kitalálok erre is valamit majd.
Másnap a dédiéket látogattuk meg Érden:

26-án a nagy család jött hozzánk ünnepelni. Nagyon szeretjük ezt a részét a karácsonynak, nagy az öröm és vidámság mindig. A gyerkőcöket elhalmozták ajándékokkal, mint mindig.

A nap fénypontja számomra az volt, hogy Dorka teljesen odavolt a két nagybátyjáért, húzta-nyúzta, dolgoztatta őket rendesen.:) Geri bácsinak "csak" százszor kellett megpörgetnie, majd a végén elesnie vele.:) A csoportképen is jól látszik, hogy nagy a szerelem Zolcsival:

Ezek után volt egy szuper szülinapi bulim, ahol, Dorka születése óta második alkalommal vettem részt az alkoholizálásban...jól is esett.:) Köszi mindenkinek ezúton is a részvételt!
A Szilvesztert szokástól eltérően szintén egy bulihelyen töltöttük. Ebből az alkalomból kicsi lányunk egy napra csontváz kalózzá változott:

  Míg Dorka és Dávid a mamáékkal buliztak itthon, és jóóó sokáig fenn maradtak, addig mi a Szilvakék Paracsicsomban múlattuk az időt. Nagyon jó volt, és külön kösz Macinak, akinél alhattunk, és nem mászott egy kiskorú sem a fejünkre reggel hétkor ebből kifolyólag.:)

Két hetet töltöttek itthon Renocskámék Angliából, igyekeztünk a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Megvolt a közös karácsonyozás is.

És most itt van 2012, a nagy  kihívások éve. Többek közt Dávid közösségbe szoktatása, nekem munkahelykeresés, Dorkának úszástanulás következik....és mindezt össze kell egyeztetnem a sulival...érdekes lesz!