2012. február 8., szerda

Dávid kettő



Hát ez is eljött. Picurkám már nem olyan picurka, búcsút mondhatunk a babás éveknek...Most, hogy már nagy dumás lett, amúgy is olyan nagyfiús. Már figyelmezteti a Dorkát, hogy vegyen zoknit, megmondja, ha valami nem tetszik (persze semmi nem tetszik...) el tudja mondani, mit kér enni (visrlit, mi mást?) és határozott véleménye van a világról, vagy legalábbis arról a szeletéről, amit ismer belőle.
13 kiló és 92-es ruhákat hord. A kilóit nem nagyon szereti maga hordozni, bárhová indulunk, az első szava: -Cipelni! és már emeli a magasba a kezecskéit. Az oké, hogy a lépcsőn lecipelem a fenekét, de hogy így sétáljunk az utcán az az én hátamnak egy kicsit sok, úgyhogy gyakori használati eszköz még mindig a babakocsi, illetve mostanában a szánkó.
Kedvence a Nem baj!, mindenre ezt használja. Még olyankor is elsüti, amikor figyelmeztetem, hogy le fog esni, és beüti magát. De neki nem baj....mondjuk arra már rájött, hogy ha előre szólok, és nem hallgat rám, és mégis megüti magát, akkor nem mer panaszkodni.:)
Dorkával 80%-ban jó tesók, elrohangálnak, együtt gyógyítják a plüssállataikat (mindegyiket drágámnak szólítják:), bújócskáznak (Dávid még csak a számolást érti, az elbújást nem, mert rögtön előbukkan, amint keresni kezdjük.:))), gyurmáznak, (Dávid kizárólag pisztáciás fagyit készít nekünk mindig), és ügyesen választanak felváltva mesét az esti olvasásnál. Mostani nagy kedvencek Bartos Erika verses könyvei, mindannyian élvezzük őket.:)
A maradék 20%-ban viszont iszonyatos rivalizálás, veszekedés folyik, bizony már eszembe jutott, hogy beteszek egy füldugót ilyenkor, mert minden vigasztalás, igazságtétel csak pár percig tart, és kezdődik a vita elölről. Tudom, hogy minden testvérpár összeméri az erejét néha (ha csak a saját gyerekkoromra gondolok - jajj, szegény anyukám), de ezt tényleg nehéz nézni (hallgatni). A bünti jól működik már Dorkánál, 3 perc sírás után szépen elfoglalja valamivel magát a szobájában, Dávid még csak berohan a szobájába, magára csapja az ajtót, de 5 mp múlva már jön is ki, és ott rosszalkodik tovább, ahol abbahagyta. A szép szó nála még semmit nem ér. De azért egyre okosabb, és a szabályokat már érti, és általában be is tartja.

Alvás terén javulni látszik a helyzet. Újra ott tartunk, hogy egyedül alszik el, Viktor ismét megtanította, szopi után berohan a szobájába, elszöszmötöl, és elalszik egyedül, csak az ajtónak kell nyitva maradnia. Az éjszakákat már java részt a saját ágyában tölti. Délután már néha kimarad az alvás, teljesen jól elvan nélküle. Ilyenkor azért este persze már nagyon fáradt.

Reggelente, amikor Dorkát elvittük az oviba, Dávidkám szinte minden alkalommal kiverte a patáliát, mert ő is be szeretett volna menni játszani. Ha bárki jött hozzánk, Dávid biztos, hogy szuperül elvolt a gyerekekkel. Elmúlt két éves, és GYEDről GYESre térünk át, ami engem őszintén szólva eléggé megrémít. Ez a három tényező volt az, aminek hatására elkezdtünk bölcsit keresni a kiskrapeknak. Érdekes, szinte rögtön érkezett is az infó egy anyukától, a Mazsola magánoviról, ahol az egyik csoport ilyen kicsikből áll.

Egy családias intézményt kell elképzelni, összesen két csoporttal, ahol helyben főzik a kaját, és még a szakácsnéni, Böbe is felajánlotta, hogy tegezzem. Napi 3500 FT, ebben benn van a kaja, a sószoba, az angol, a zenei foglalkozás, és két tündéri óvónéni.:)

Azt gondoltam, hogy a beszokás biztos nehezen fog menni, mert Dorkánál olyan könnyen ment. Hát pont ellenkezőleg, ez még annál is könnyebb volt, Dávid az első percben megfogta Hilda néni kezét, és együtt masírozott vele. Egy délelőtt voltunk bent együtt, másnap egyedül töltött el két órát bent, és a következő alkalommal (tegnap) már ott is aludt. És NEM AKART hazajönni!!!! Egy órát vártam még rá, hogy kijátssza magát.:) Szóval jól érzi magát. Egyelőre heti egyszer megy, de ha tudok többet tanítani, akkor  majd növeljük a dózist.
Első nap a bölcsiben:


Vasárnap, február 5-én megtartottuk a családi bulit is, összekötve Dávid szülinapját Dorka névnapjával. Szerencsére anyuék is el tudtak jönni, úgy volt, hogy nem vállalkoznak az útra a hatalmas hó miatt. De szerencsére tesócskám nem ijed meg olyan egykönnyen.:) Idén sajttorta és málnás túrótorta volt a desszert, és a díszítést egyszerűen oldottam meg, rendeltem nekik ehető matricákat rá, így hatalmas volt az öröm. a gyerekek Dórának és Thomasnak örültek, én meg, hogy olyan lett, amilyennek szerettem volna.:)


Dorkát még mindig elbűvöli a tűzijáték:

Dávidnak nagyon bejött a sajttorta:


És még említést tennék Dávid dumájáról. Már egész szép beszélgetéseket lehet vele lefolytatni, például: Ropit evett egyik nap, de közeledett az ebédidő, ezért gonoszanyu úgy döntött, hogy elfogyott a nasi. Egyszer csak Dávid odaszalad és azt mondja:
-Kéjek még!
-Elfogyott drágám, nincs több!
-Kéééjek még!
-Nincs több, megetted.
-Kééééjek mééég!!!
-Akkor menj el a boltba, és vegyél!
-Jó! (És elindul az ajtó felé)
-Vegyél cipőt is!
-Jó!
-Pénzed van?
-Idem. (=igen)
-Mennyi?
-Kettő!

Vagy alvósat játszottunk a szőnyegen, ő meg elkezdi hordani magának a takarókat. Egy idő után megérdezem, mennyi takaró kell még, erre elég határozott válasz érkezett:
-Száz!

Amúgy a kérdések nagymestere. Mit mondtál? Mit hoztál? Mi a baj? Hol van? Merre vagy? A rövidebb kérdései pedig mindig így hangzanak: Mi anya mi? (=mi ez?) Mí anya mí? (=miért?) Hol anya hol? .....Imádom!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése