2012. május 27., vasárnap

Újmeló

Túl az első héten. Sűrű volt, nyüzsis volt, fárasztó volt, de nagyon jó!!!! A napjaim munkával teltek (mi mással) egy kis oktatással fűszerezve kedden és csütörtökön. Meló az van bőven, szóval ez nem hasonlítható a Knight Frank-hez, ahol szinte csak unatkoztam. A csapat fiatalokból áll, jó fejeknek tűnnek, remélem összekovácsolódunk hamarosan. Szóval egyelőre elégedett vagyok, minden szépen és jól alakul.
Egyedül a késői hazaérkezés zavar, nagyon kevés időt tudok a tücskökkel tölteni, ráadásul Dávid nehezen is viseli a reggeli elválást, így van azért szorongani valóm sajnos.:( Persze a sírás csak egy percig tart, aztán megy és játszik szépen, de nekem ez újdonság, egyik gyerek sem csinált ilyet eddig, mindketten csak besétáltak és beszoktak közösségbe kerüléskor.
Viktorra így sokkal több feladat hárul, ő hozza őket haza minden nap, de nagyon ügyesen helytáll, eddig még mindig arra jöttem haza, hogy boldog, megetetett gyerekeket találtam. Apa persze néha a haját tépi, de hát ez van. Most ő kapja a nagyobb adagot belőlük.:)
Na, szóval szoknunk kell még az új rendet, remélem hamar össze tudjuk illeszteni a családi és a melós életet.

2012. május 16., szerda

Utolsó nap

Eljött az utolsó nap, amikor hármasban itthon lehetünk a gyerekekkel. Jövő hétfőn ugyanis munkába állok. Megkaptam az állást a Prohumán-nál, két körös interjú után, és két hetem maradt, hogy itthon mindent elrendezzek, mielőtt a nagybetűs elkezdődik. (Izgulok ám rendesen.:)
Közben persze írom a beadandóimat, és vizsgára is készülök, úgyhogy nem unatkozom. Szombat este Dorka fülfájásra panaszkodott, akkor határoztam el, hogy jobb lesz, ha a héten itthon marad. Vasárnap reggelre hálistennek már semmi baja nem volt, de azért az elhatározás megmaradt. A gyerekek persze szétszedik a házat, és egymást sem kímélik, 10 percenként vesznek össze valamin, ma nekem mégis eléggé szentimentális a hangulatom, hiszen tudom, hogy a mai nappal lezárul egy elég jelentős korszak mindannyiunk életében. (Holnaptól ovi van, mert készülni kell a pénteki ünnepségre.)
Dorka baba egész nap oviban lesz, ott is kell majd "'aludnia", amit nagyon nem szeret. Dávid egy-két napról öt napos bölcsis hétre vált, ami lehet, hogy nem lesz neki túl szimpatikus egy idő után. Apa pedig minden délután rohanhat haza, hogy elmenjen a gyerkőcökért. én meg egész álló nap távol leszek tőlük, amit egyelőre el sem tudok képzelni. Vége hát a jó világnak, mind a négyünk élete rendesen megváltozik.
És miután ezeket megszoktuk, még azon imádkozhatok, hogy az új melóba való betanulás és közösségbe való beilleszkedés mellett még a vizsgáim is sikerüljenek júniusban.....jajj.

2012. május 7., hétfő

A szoptatásról

Dorka 15,5 hónapig élt a lehetőséggel, Dávidnál meg a napokban úgy tűnik lassan búcsút intünk egymásnak ilyen téren. Dorkával szép fokozatosan történt a leválás, a reggeli-esti alkalmak után marad csak a reggeli, aztán egy pár hét után már azt sem kérte, és nem is tértünk vissza hozzá többé.
Dávid viszont sokkal nagyobb cicibajnok. Nála két éves koráig eszembe sem jutott a leszoktatás, meg amúgy sem vagyok a leszoktatás híve, inkább közös megegyezésre szeretek jutni a témában. Szóval nem is erőltettem. Két hete, amikor a tücskök először aludtak a mamáéknál, akkor viszont kimaradt két teljes nap, Dávid nem hiányolta, gondoltam kipróbálom, meddig bírja. Ő vígan el is volt, egyszer-egyszer tett egy halvány próbálkozást, de nagyon hamar el tudtam terelni, úgy tűnt elérkeztünk a szoptatás végéhez. Egy hét telt el így, ez alatt kétszer próbálkozott. Vele nem is lett volna tehát gond, inkább nekem hiányzott nagyon az összebújás, a váltás túl hirtelen történt. Plusz a 7 nap után nekem már annyira fájt a mellem, hogy önként és dalolva szoptattam meg a kicsi fiacskámat. Na az az egy alkalom (így utólag úgy érzem) volt az, amikor mindketten le tudtuk zárni magunkban a témát. Azóta szinte eszébe sem jut. Már a kritikus reggeli ébredés után is csak azzal nyaggat, hogy menjek duplózni vele, na de azt azonnalrögtöndemáris.:)