2012. május 7., hétfő

A szoptatásról

Dorka 15,5 hónapig élt a lehetőséggel, Dávidnál meg a napokban úgy tűnik lassan búcsút intünk egymásnak ilyen téren. Dorkával szép fokozatosan történt a leválás, a reggeli-esti alkalmak után marad csak a reggeli, aztán egy pár hét után már azt sem kérte, és nem is tértünk vissza hozzá többé.
Dávid viszont sokkal nagyobb cicibajnok. Nála két éves koráig eszembe sem jutott a leszoktatás, meg amúgy sem vagyok a leszoktatás híve, inkább közös megegyezésre szeretek jutni a témában. Szóval nem is erőltettem. Két hete, amikor a tücskök először aludtak a mamáéknál, akkor viszont kimaradt két teljes nap, Dávid nem hiányolta, gondoltam kipróbálom, meddig bírja. Ő vígan el is volt, egyszer-egyszer tett egy halvány próbálkozást, de nagyon hamar el tudtam terelni, úgy tűnt elérkeztünk a szoptatás végéhez. Egy hét telt el így, ez alatt kétszer próbálkozott. Vele nem is lett volna tehát gond, inkább nekem hiányzott nagyon az összebújás, a váltás túl hirtelen történt. Plusz a 7 nap után nekem már annyira fájt a mellem, hogy önként és dalolva szoptattam meg a kicsi fiacskámat. Na az az egy alkalom (így utólag úgy érzem) volt az, amikor mindketten le tudtuk zárni magunkban a témát. Azóta szinte eszébe sem jut. Már a kritikus reggeli ébredés után is csak azzal nyaggat, hogy menjek duplózni vele, na de azt azonnalrögtöndemáris.:)  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése