2012. június 25., hétfő

Ünnepelnivaló

Csütörtökön részt vettem az első céges bulin, jól sikerült, megünnepeltem mindent, ami kimaradt az elmúlt pár évben, és előre is minden ünnepelnivalót, ami eszembe jutott. Azért konkrét eseményeket is tudok említeni:
-aznap pont egy hónapja dolgoztam a cégnél
-szombaton vége lett a vizsgaidőszaknak, és jobb az átlagom, mint anno az egyetemen volt bármikor
-Viktornak szülinapja lesz kedden
-és persze hogy jól kijövök a kollégáimmal.

A péntek persze a fáradtság és enyhe másnaposság jegyében telt, de az este eseményein vidáman elkuncogtunk egész nap, így azért gyorsan telt az idő.
Most, hogy a vizsgákon is túl vagyok, hihetetlenül szabadnak érzem magam, más dolgom sincs, mint megírni egy szakdolgozatot a nyáron.:)  De most két hétig újságot és regényt akarok olvasni végre, nem andragógiát, meg szociálpszichológiát!!!!!!

Olyan érdekes, hogy amikor az embernek csak egy dologra kell igazán koncentrálnia, akkor abba akar folyamatosan belerokkanni, de ha már kettő, akkor olyan könnyűnek tűnik azok élete, akik csak egy dologgal foglalkoznak (csak gyerek vagy csak munka), amikor meg három, akkor már dalolva megy a kettő, persze a három az éppenséggel ad panaszkodásra való okot.:))) Lehet, hogy neki kellene állnom versenyszerűen sportolni (ha-ha), és könnyedén venném a mostani akadályokat.:)

Mindenesetre rettentően hálás vagyok a környezetemnek, a gyerekeimnek, Viktornak, szüleinknek, kollégáknak, akik sokszor alkalmazkodnak hozzám, csak hogy mindezt kivitelezni tudjam.


2012. június 9., szombat

Zakkant Matyi


Túl a harmadik melós héten, és még mindig elégedett vagyok! :) Furcsa, de most mondhatom magamról először el, hogy úgy érzem, hogy nekem való, amit csinálok. Persze a nyelvtanítást is nagyon szerettem, és a másik irodai melóval sem volt gond, de mindig hiányzott valami a teljességhez. Most végre szívesen megyek be minden nap, várom a nap kihívásait, szépen lassan ismerkedem a kollégákkal, és próbálok minél több mindent önállóan elvégezni. Van mit tanulnom, de mivel találkozik az igény és a kínálat, így könnyen megy a tanulás, a szakmai fejlődés. És persze nagyon sokat számít, hogy  a kollégáim is szeretnek itt dolgozni, még azok is, akik már ősidők óta itt vannak...ez csak jelent valamit.:)
Itthon egy picit jobb a helyzet, bár Dávid még néha mindig elég zakkant Matyi, de átkértem magam 8-16,30-as munkarendbe, így azért többet vagyunk együtt a gyerekekkel, meg hát anyukám itt volt egész héten, hogy Dávidnak könnyebb legyen, és meg is látszott rajta, sokkal kiegyensúlyozottabb és kezelhetőbb volt. Egy nap anyu is elfáradt azért tőle, mert Dávidnak egyetlen mondat hagyta el a száját, de az százszor, mégpedig az, hogy NEM AKAROM!!!!
Dorka baba dadogása sajnos egyre rosszabb, rajta is nagyon meglátszik a változás, azért remélem hamarosan megszokják az új rendet, illetve a nyár feloldja a szorongásukat. Viktor nagyon sokat lesz itthon, így a nyarunk nagyjából meg van oldva. Hálistennek én is kaptam szabit, így tudunk nyaralni menni, juhúúú!
A másik jó hír, hogy ma 5-ösre vizsgáztam tanácsadási módszerekből, ami igazán szivatós egy próbatétel ezen a szakon. Büszke is vagyok, már csak két vizsga és egy beadandó van hátra, holnapi határidővel....jobb, ha neki is állok. :)

Anyák napja Nr. 1

Tavaly Dorkának, kiscsoportos lévén, még nem volt anyák napi bulija az oviban, csak egy szál virágot osztottak szét az anyukáknak egy-két sor kíséretében. Ebből mi betegség miatt kimaradtunk. Idén azonban már igazi izgulós, hetekig készülődős, csinosruhás program volt az anyák napja. Dorka egyre csak hozta haza az új és új verseket, azokat nem sikerült magában tartania, de az ajándékot nem árulta el, az meglepetés volt.:) Én már nagyon vártam az eseményt, izgultam, hogy ne ijedjen meg  a tömegtől, ne akadjon meg a versmondásban...ésatöbbi.  Hallottam hírét, hogy ilyenkor az anyukák el szoktak érzékenyülni, de én nem tartozom ebbe a kategóriába, legalábbis eddig ezt gondoltam. Na, még el sem kezdődött az előadás, még csak ott tartottunk, hogy a gyerekek elkezdtek bevonulni, nekem már potyogtak a könnyeim a meghatottságtól. Sikerült is végig pityeregni az egészet, annyira ügyesek és aranyosak voltak!
És néhány kép: