2012. augusztus 27., hétfő

Párizsi élménybeszámoló



Augusztus 17-22 között megejtettük a soron következő romantikus utazásunkat Viktorral, nagyszülőknél hagyva a gyerkőcöket. Most sokkal jobban viseltem a távollétüket, egyrészt mert jól rákészültem lelkileg, és elhatároztam, hogy a nyaralásra koncentrálok, másrészt pedig annyira sok volt a látnivaló, hogy nem is volt időm azzal foglalkozni, hogy mennyire hiányoznak.

Az utazást kb. március óta tervezgettük, jó előre megvettük a repülőjegyet és lefoglaltuk a szállást, és Viktor bőszen nézegette, tervezgette, hogy melyik nap hova, merre lenne érdemes ellátogatni, elsétálni, mikor, hol, mire kell felszállni, megtervezte, hogy jutunk be a reptérről, hogy jutunk ki Versailles-ba, kinézte hol lehet jókat enni, fagyizni, stb. :) Úgyhogy nekem elég könnyű dolgom volt, készen kaptam az infókat, már csak válogatnom kellett a jobbnál-jobb programok közül.

Első nap a Monmartre-ot vettük a nyakunkba, és teljesítettük a legnehezebb túrát, Párizs egyetlen dombjára. Gyönyörű kacskaringós utcákon át vezetett a sétánk, és bár borzasztóan örültünk, hogy nem esett az eső, azért a 40 fokból néhányat elküldtünk volna a szomszédban fagyoskodó angoloknak.




A művész negyed után másnapra biciklitúrát terveztünk be, az idegenvezető végigvitt minket a főbb nevezetességeken, megismertünk néhány jó fej turistatársat és megtapasztaltuk, hogy milyen biztonságosan lehet bringázni Párizs utcáin.


Aznap délután még megejtettük a katonai múzeumot, az invalidusok templomát, pihentünk egy füves parkban, vacsiztunk egy jót, majd újult erővel sétáltunk még vagy 5 km-t a Szajna partján, hogy végül visszaérjünk pontban 10-re az Eiffel-torony kivilágítására. Na, az azért elég giccses szerintem, karácsonyfának sem lenne utolsó.



Másnap, felvértezve a bringás tapasztalatainkkal, egy metrójegy áráért béreltünk bringát és megfáradt testünket egy kicsit lazább terhelésnek kitéve száguldoztunk fel-alá Párizs utcáin. Hihetetlen élmény volt! Mindenkinek ajánlom, aki Párizsba látogat! A bicajt minden második utcasarkon található tárolók egyikén bármikor le lehet tenni, sétálva folytatni a bámészkodást, majd egy másik helyen felvenni egy másik járgányt. Szuper találmány, remélem mihamarabb bevezetik nálunk is. és a Vélib annyira elterjedt a franciák körében, hogy rengetegen használják metró helyett, csinosan öltözött fiúk és lányok igyekeztek bicajjal a munkahelyükre nap, mint nap.

Ezen a napon útba ejtettük a Luxembourg palotát és kertet, a Jardin des Plantes-t, a Les Halles-t, a Champs-Elysée-t, a Montparnasse-t és a Pompidou központot. este levezetésnek beiktattunk egy sörözést, aztán bezuhantunk az ágyba. :)




Kedden, a hazaindulás előtti napon Versailles lett betervezve, erről a képek szebben beszélnek:






Volt nagy tömeg, de sikerült egy kicsit elkerülni, először nem a palotába mentünk, hanem a kertbe és Trianonba, csak délután fél három körül álltunk be az akkor már lényegesen rövidebb sorba a kastély előtt. Még így is rengetegen voltunk odabent, mi lehetett ott reggel? A fényűzés, ami ott van, leírhatatlan, tonnányi arany és kismillió felbecsülhetetlen értékű kép díszíti a falakat, néha már-már sok a szemnek. :) Hogy lehetett ott élni? Bár a kertet elfogadnám, az valami csodálatos. A szökőkutak mellett komolyzene szólt, mélyítve így is az élményt. csodák csodájára Trianon mellett a fűben le lehetett heveredni, így az árnyékban átvészeltük a legnagyobb forróságot. Miután visszaértünk a városba, megejtettük az ajándékvásárlást, és elfogyasztottuk a jól megérdemelt háromfogásos vacsoránkat. (Szándékunk ellenére nem nagyon sikerült fogynunk az 5 nap alatt.:)

Szerda reggel aztán már csak egy kis vásárlás fért bele az időnkbe a repülőtérre indulás előtt, de nem is bántam, annyira vártam már, hogy megöleljem a csibéimet. Jó is volt hazaérni hozzájuk!