2012. szeptember 13., csütörtök

8 ÉV

Többször átszámoltam…. tényleg ennyi. Hihetetlen. 8 évvel ezelőtt randiztam egy cuki fiúval, aki mára a férjem és gyermekeim apja. Azon a napon szeptember 10-én még persze nem sejtettük, milyen közös kaland kezdődik éppen. 


És most, hogy így belegondolok, túl vagyunk a 7. évünkön, ami ugye állítólag a legnehezebb, és tényleg rázós volt itt-ott, de azért nem rázósabb, mint a többi . Rengeteg minden történt/történik velünk, így nem mindig marad időnk a saját problémáinkkal foglalkozni, néha pedig ez a legjobb. Na, nem mintha lennének különösebb gondok az apró-cseprőkön kívül. Elmondhatjuk, hogy egész jó kis együttműködést sikerült kialakítani, boldogok vagyunk, imádjuk a gyerekeinket, élvezzük a közös életet. Úgy érzem, tudunk örülni egymás örömeinek, támogatjuk egymást, vannak közös céljaink, sok a kimondott és kimondatlan közös, hasonló, szinte ugyanolyan gondolatunk, és ez mindig elégedettséggel tölt el. Nem akarok itt nyilvánosan csöpögősen nyilatkozni, úgyhogy csak annyit írnék, köszönöm drágám, hogy vagy nekem, hogy megértesz, és a lehető legjobban szeretsz és hogy ilyen fantasztikus apa vagy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése