2013. március 29., péntek

Történelmi pillanat

Ma leadtam a diplomadolgozatomat:

Eszméletlen mennyiségű munka van benne, még az utolsó pillanatban is volt mit tenni vele, szerintem a végtelenségig tudtam volna javítgatni rajta....Az érdemi rész egy hónap alatt kész volt, de legalább még egy hónapig szöszmötöltem az apróságokkal benne. Szóval bármilyen jegyet is kapok, a saját vállamat már megveregettem, hogy ezt másodszor (harmadszor) is sikerült. :)

2013. március 20., szerda

Február+március

Rohannak a napok, sokszor megállok, és csodálom a gyönyörű családomat, de odáig nem jutok el, hogy írjak is.... Fegyelmezem magam, hogy a nagy rohanásban ne csak a soron következő feladatra koncentráljak, hanem lássam a teljes képet is, az apróbb dolgokat, a kis boldogságot és a távlati terveket is észben tartsam. Jól alakulnak a dolgok, van gyümölcse az erőfeszítéseinknek. Viktornak meglett a felsőfokú angol nyelvvizsgája, külön írásbelizett és szóbelizett, az írásbelit a BME-n csinálta, erre büszke is, a szóbelit pedig a Pannon Nyelvvizsgaközpontban tette le, na róluk lesajnálóan nyilatkozott, az ő szavaival élve a szintet "egy csimpánz szintjére tették". Így ennek nem örül annyira, de azért persze elfogadta a pontszámokat, és a fizetésemelést, ami ezzel jár. :) Én készen vagyok a diplomadolgozatommal, és több tonna beadandómmal, komolyan elgondolkodtam, hogy ha ennek a hajtásnak vége, vajon mit fogok kezdeni a felszabaduló rengeteg időmmel???? A munkahelyemen kaptam egy kis fizetésemelést, ami nem sok, de legalább értékelik a munkámat.
A gyerekek okosak és szépségesek, továbbra is szerelmes vagyok beléjük, egyre könnyebb az élet velük, persze mikor, ha nem most de nagyon elkezdtem vágyakozni egy pici babára, főleg azután, hogy megnéztünk egy csomó 2-3 évvel ezelőtti videót ma este. Dorkám elkezdett logopédushoz és jazz balettre járni, nagyon fancy-n hangzik, igazából egy tornaóra és táncóra keveréke.Nem azért akartam járatni, hogy kövessük a  divatot, hanem mert ez a lány még mindig 11-kor jár aludni esténként, szinte minden este megvár engem, és együtt fekszünk le, csak akkor hajlandó elaludni. Az ovis délutáni alvás már nagyon fölösleges.... de ez van. Szóval fárasztjuk a drágát, de gy is csak 10 körül alszik el. (illetve most sompolygott ki a szobájából újra 22:17-kor...és ma tornaóra is volt az oviban, meg ez a tánc...) Egyedül hétvégén dől ki időben, akkor ugye nincs délutáni alvás.   (A logopédus meg csak simán kijár hozzájuk az oviba, és foglalkozik a gyerekekkel.)
Dávidkám még jobban elfárad, ő azért ha hagyják, akkor alszik napközben és este is. A tűzoltók után most a rendőrök lettek a nagy kedvenc. Legózunk ezerrel, és állandóan rendőrautót és börtönt kell neki építeni. A sztgépen a lego rendőrös videókat nézné naphosszat, van is visítás, ha kikapcsoljuk. És ami hihetetlen vele kapcsolatban, hogy egyáltalán nem lehet zsarolni. Sem ígéretre, sem fenyegetésre nem reagál, ő pontosan azt csinálja, amit éppen akar. Szerencsére jó sokszor szót akar fogadni, de ha nem....a fejünkre is állhatunk. Ő tartja magát. Úgyhogy megy a hatalmi harc néha a kis cukikámmal.
A február szinte teljesen a betegségről szólt, Dávid először lázas volt, aztán hányós, aztán köhögős, majd Dorka is köhögős, majd Viktor hasfájós, majd mindenki náthás. Így telt el 4 hét. Egy hete mindenki gyógyult, gyorsan meg is ragadtuk az alkalmat és ellátogattunk az éves télbúcsúztató Aquaworld-özésünkre. Nagyon szuper napunk volt, a gyerekek élvezték minden percét, és pont úgy, mint tavaly, Dávid most is elaludt a kocsiban hazafelé, és reggelig fel sem ébredt. :)

Strandolós képek következnek:






És be kell mutatnom Dorka első porszívózását. A csajok a szőnyegre faragták a ceruzáikat, így "álltam bosszút". :)